A polihisztor filmes, akinek életébe Hollywood ragyogása, a tigrisek és sárkánygyíkok világa és a titokzatos inka romok feltérképezése is belefért.

...

Fejős Pál (születési név), Paul Fejos
rendező, forgatókönyvíró, díszlettervező, producer, antropológus
1897. január 24., Budapest, Osztrák-Magyar Monarchia
1963. április 23., New York, Egyesült Államok

Fejős Dezső István belügyminiszteri számtiszt és Novelli Berta Hajnalka gyermeke 1897. január 24-én látta meg a napvilágot. A kisfiú, aki gyerekkora nagy részét Budapesten és Szekszárdon töltötte, nagyon hamar, kétéves korában elvesztette édesapját. Először anyai nagy-nagybátyjával, majd annak halála után édesapja testvérével éltek. Míg az előbbit mély szeretettel csak „nagyapának” szólította és rajongott érte, az utóbbi zsarnoki természetével félelmet keltett benne. A rangos felmenőkkel büszkélkedő családban fontos volt, hogy a gyermekek is jó nevelést kapjanak, ezért a kisfiút a szigorú piarista gimnáziumba iratták be, ahol azonban éppen az eredeti szándék ellenében dőlt el a sorsa, mert az iskola műkedvelő előadásain keresztül beleszeretett a színházba. Bár már ekkor biztos volt benne, hogy megtalálta hivatását, később mégis az orvosi egyetemre iratkozott be. Az első világháború idején, 1917-től, a 7. huszárezred kötelékében találjuk, de később az első repülősök között is teljesített szolgálatot. Fejős élete, mint az a korai évekből is látszik, állandó változásban volt, pályáján gyors fordulatok követték egymást, és ez később sem változott.

Személyében a széles látókörű ember bölcsessége és a polihisztor tehetsége találkozott, és egy fordulatokban gazdag, rendkívüli életművet hagyott maga után.

Fejős Pál (forrás: NFI)

Szervezőből tervező

Miután Fejős hazatért a frontról, Budapest kitört a forradalom és 1919 tavaszán megalakult a Tanácsköztársaság. A Tanácsköztársaság idején az államosított filmipar kiemelt fontosságú területté vált, és a kultúrpolitika vezetői igyekeztek minél több tehetséges fiatalt bevonni a szervező munkába. Fejős Pál, alig 21 évesen, a Művészeti Osztályon belül működő Szcenikai Osztály vezetője lett, feladata a forgatásokhoz szükséges kellékek és jelmezek beszerzése, a készletek felügyelete volt. Bár az adminisztrációban is hatékony volt, ez nem kötötte le kellőképpen, hamarosan már maga is a díszlettervezéssel kacérkodott. Először a Molnár Ferenc darab megfilmesítését tervező Phönix cég őt kérte fel a díszletek megtervezésére, azonban ez a mozgókép a rendező, Kertész Mihály emigrációja miatt soha nem forgott le. Az első film, ahol „a káprázatos pompájú díszletek pedig, amelyek között pazar fényű római termek, gazdag és dús ornamentikájú márványpadozatos, szökőkutas interieurök fordulnak elő, Fejős Pál, a gyár szcenikai főnökének vezetésével készülnek”1 a Triumph cég és Lajthay Károly rendező Tláni című filmje lett. A következő évben, 1920-ban, az Omega filmgyár kínai témájú filmje, az O’Hara díszleteit tervezte, ebből pedig látható, hogy azok közé tartozott, akik a Tanácsköztársaság bukása után is folytathatták munkájukat, és nem az 1919-es nagy emigrációs hullámmal, hanem később hagyták el az országot. Úgy tűnik, hogy a vállalkozókedv sem lankadt, 1920-ban Budapesten az első magyar filmgyártó céget, a Projectographot is jegyző Neumann József egy fiatal stábbal új filmgyárat alapított Mobil néven, ahol Fejős már főrendezőként jelent meg.

Néma kalandorok

Fejős a némafilmes korszaka alatt hat egészestés filmet, két szkeccset és néhány rövidfilmet rendezett Magyarországon. Filmjei jellemzően fordulatos, szórakoztató történetek, amelyek az amerikai mozgóképek mintájára készültek és az átlagnézőhöz szóltak. A forgatókönyvekben gyakran találunk fantasztikus elemeket, ezek azonban nehezen mentek át a cenzúra szigorú szűrőjén, így a magyar filmnek ez az irányzata a lendületes indulás után hamar elhalt. A Pán (1920) amerikai színházi közegben játszódik, ahol egy színpadi kellékként használt szobor megelevenedik a híres táncosnő ellenállhatatlan lényének hatására. A következő filmet, a Lidércnyomást (1920) a magyar szakirodalom az expresszionista stílus meghonosítására tett kísérletként jegyzi.2 Sajnos, mint Fejős többi magyar némafilmje, ez is elveszett, így nem tudhatjuk, hogy a Magyarországon akkoriban oly népszerű Oscar Wilde művéből adaptált történet megvalósítása mennyiben felel meg ennek. Az Újraélők a lélekvándorlás témája körül forog. Hősnője Mészáros Ilona, akinek a középkorba visszatérve kell tanulnia a hibáiból, hogy azokat ne kövesse el ismét a jelenben. Mészáros Ilonát Jankovszky Mara színésznő alakította, aki több filmjében is játszott, és 1921 és 1924 között Fejős Pál felesége volt. A következő filmről, A fekete kapitányról így írt a korabeli sajtó: „Egész Budapest a Mobile filmgyár új trükkfilmjéről a „Fekete kapitány”-ról beszél. Hol a New York Palota tornyának tetején, hol valamelyik malom szédületes magasságban lévő tűzlétráin látni a főszerepet játszó Pártos Gusztáv, Gellért Lajos és Jankovszky Mara művészeket, hol pedig robogó autókon tűnik fel a filmben szereplő amerikai rendőrcsapat. Érdekessége a filmnek, hogy külön e célra épült amerikai munkásházat robbantanak fel benne, olyan lovas hajszák közepette, amilyenek az amerikai cowboyokat is megszégyenítik.”3 A film alkotói izgalmas kalandorsorozatot terveztek a történetből, azonban ebből semmi sem lett, mert a magyar hatóságoknak már ez is sok volt, és A fekete kapitányt betiltották.

Feltehetően a fentihez hasonló kudarcoknak is nagy szerepe volt abban, hogy Fejős új utakra lépett. Saját filmgyárat alapított Premier néven, ahol igényes irodalmi művek adaptációit tervezte. Arany János Ünneprontók című költeményének filmváltozata soha nem forgott le, de a Puskin művéből készült Pique Dame igen, bár a Fejős szerint is gyenge produkciót valószínűleg nem mutatták be. A magyar filmgyártás ekkoriban komoly gazdasági és szervezeti válságba került, a külföldi filmek elárasztották a mozikat, nyoma sem maradt az 1910-es évek második felében jellemző kirobbanó termelékenységnek. Fejős ekkor egy népszerű figurára, Arsene Lupin-re építő szkeccsfilmmel próbálkozott, amely az élőben előadott színpadi jelenetek és a mozgókép keverékének sajátos műfaja volt. Az Arsene Lupin utolsó kalandja (1921) szintén elveszett, de Balogh Gyöngyi filmtörténész a korabeli leírások kísérteties hasonlósága alapján úgy sejti, hogy ebben a kalandorfilmben esetleg A fekete kapitány korábban be nem mutatott felvételeit hasznosíthatták újra.4

Egri csillagok (forrás: Hangosfilm)

Mivel a filmkészítés ezekben az években szinte ellehetetlenült, Fejős az Eger környéki Mikófalva segédjegyzőjének felkérésére élőszereplős passiójátékot rendezett. A komoly szervezést igénylő, nagyszabású szabadtéri előadáshoz az Operaháztól kölcsönöztek díszleteket, és Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festménye alapján készítették el a jelmezeket. A passiónak 25 000 nézője volt, és bár nem aratott osztatlan kritikai sikert, erősen hathatott Fejős érdeklődésére a népi kultúra és antropológia iránt. Egy rövid párizsi utazás után az ekkor már ismert és elismert rendező elkészítette utolsó magyarországi némafilmjét, a Gárdonyi Géza népszerű regényéből adaptált Egri csillagokat (1923). A munka nem volt botrányoktól mentes, a budai Mátyás templomban zajló forgatáson statisztáló katonák azzal váltottak ki megbotránkozást, hogy részegeskedtek és megszentségtelenítették a templomot. A nehézségeket mégis sikerült megoldani, Angyal László eredeti kísérőzenét komponált a filmhez, a premiert pedig Gödöllőn tartották, ahol maga Horthy Miklós kormányzó is megjelent a családjával. Sajnos ez a film is elveszett, mindössze néhány kép tanúskodik arról, milyen lehetett, amelyek közül az egyiken például a Cecey Évát alakító Jankovszky Marát látjuk hősies pózban, sodronyingben és kivont karddal.

Új utakon

Fejős 1923-ban elhagyta Magyarországot, október 15-én érkezett meg New Yorkba a Leviathan óceánjáró fedélzetén. Néhány alapkifejezésnél többet nem beszélt angolul és a zsebében lapuló pár dollár hamar elfogyott. „Ezután elég keserves három hónap következett 1923-ban. Szerettem volna dolgozni, de a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy hol és hogyan kaphatnék munkát. Talán azért, hogy ezt kompenzáljam valahogy, minden nap 6:30-kor keltem, amire semmi okom nem volt – normális esetben inkább későn kelő típus vagyok –, de be akartam magamnak bizonyítani, hogy legalább próbálkozom. A Nyugati 72. utcában laktam és minden áldott reggel lesétáltam a Battery parkig és vissza, ami hosszú, hosszú út. Séta közben a legvadabb képzeteim támadtak. Azt hittem, hogy valaki majd hirtelen rám néz, megállít, és azt mondja, hogy végre itt van az az ember, akire már nem is tudom mióta vártak.”5

Fejős kezdetben apróhirdetések útján kínált alkalmi megbízásokat, kemény fizikai munkát vállalt heti pár dollárért. Nemsokára, ahogy szorult helyzetében máskor is megesett, a magyarországi orvosi tanulmányait használta mentőövként, amivel laboráns bakteriológus állást kapott a Rockefeller Intézetben. Bár szerette munkáját, nem sokat gondolkodott, amikor, állítólag a szerző ajánlására, a Guild Theatre megkereste, hogy segítsen nekik Molnár Ferenc Üvegcipőjének színpadra állításánál a hiteles magyar környezet megteremtésében.

A narancsligettől a Universalig

A Lonesome Blu-Ray kiadása (forrás: Criterion)

Innen már nem volt megállás, Fejős Hollywood felé vette az irányt, ahol 1926-ban ismét, immár harmadszor kellett mindent a nulláról kezdenie. Egy ideig kapcsolatok és pénz nélkül bolyongott a Los Angeles-i stúdiók környékén és jobbára narancsligetekből lopott gyümölcsökön élt, míg egy stoppolás alkalmával be nem ült Edward M. Spitz kocsijába, aki hozzá hasonlóan elszánt, fiatal producer volt. Spitz 5 000 dollárt, egy korabeli egészestés film költségvetésének töredékét ajánlotta fel neki, hogy készítse el belőle azt a filmet, amitől mindketten a kitörést remélték. Ez lett Az utolsó pillanat (The Last Moment, 1928), amelyet látva Charlie Chaplin, és vele egész Hollywood, zseninek kiáltotta ki a frissen felfedezett Fejőst. Az utolsó pillanat egy öngyilkosság krónikája, amelyben a vízbe fúló férfi előtt lepereg élete filmje. Az expresszív stílusban, izgalmas vizuális megoldásokkal és feliratok nélkül elbeszélt történet frissessége lenyűgözte a nézőket, akik nem is sejtették, hogy a kaleidoszkopikus hangulat részben a naponta változó, szívességből kapott díszleteknek és a szűkös anyagi körülményekből következő spontán ötleteknek köszönhető. Az utolsó pillanatnak sajnos egyetlen kópiája sem maradt meg, de a mai napig ez az egyik legkeresettebb cím az Egyesült Államok elveszett némafilmjei között.

A kirobbanó indulás után Fejőst a Universal szerződtette le a fiatal Carl Laemmle, Jr. javaslatára. Fejős ragaszkodott ahhoz, hogy maga választhassa ki a forgatókönyveket, és A nagyváros mostohái (Lonesome, 1928), amelyet egy 25 dollárért vásárolt, néhány oldalas filmötletből forgatott, igazi klasszikussá vált. A film két New York-i munkásfiatal egy napjának története, akiket Glenn Tryon és Barbara Kent alakít. A fiatalok magányosan élnek a nagyvárosban, de amikor véletlenül találkoznak, gyorsan egymásba szeretnek. Együtt töltik a délutánt a strandon, de később elvesztik egymást szem elől. A sodró lendületű, játékos hangulatú film sokat idézett része, amikor Coney Island vidámparkjában sikertelenül próbálják megtalálni egymást. Végül külön-külön hazatérnek, de legnagyobb megdöbbenésükre kiderül, hogy egymás szomszédságában laknak. A film érzékletesen adja vissza a metropolisz pezsgő ritmusát és a nagyvárosi elidegenedettség érzését, amit minden bizonnyal Fejős személyes New York-i élményei inspiráltak. A nagyváros mostohái néma és hangos változatban is elkészült, egyes jeleneteit pedig stenciles technikával kiszínezték.


Three Reasons: Lonesome

Fejős első filmje a Universalnál komoly kritikai és anyagi siker lett. Ezt követte Az utolsó előadás (The Last Performance, 1929) című sötét hangulatú dráma, aminek főszerepét a szintén Európából érkező filmsztár, Conrad Veidt alakította. A film egy Erik nevű bűvész, annak gyönyörű asszisztense, valamint egy fiatal tolvaj szerelmi háromszögéről szólt és a történet első fele Budapesten játszódott. Ez a film is a hangosfilmes váltás idején készült, így Movietone technikával rögzített hangos jelenetekkel is forgalomba került. A magyar sajtóban is megjelent hírek szerint a filmnek magyar verziója is készült Hollywoodban, amelyben Erik szövegeit maga Lugosi Béla szólaltatta meg.6 A következő film a Broadway (1929) volt, amely elsősorban technikai szempontból lett jelentős. Az operatőr Hal Mohr, aki korábban az első hangosfilmként jegyzett A dzsesszénekes operatőre is volt, később pedig két Oscar-díjat is elnyert, épített egy hatalmas kránt, amely lehetővé tette, hogy különösen dinamikus képeket vegyen fel.

Fejős kapcsolata a Universallal időközben egyre feszültebbé vált, mert filmjei nem hoztak elég bevételt, ő viszont úgy érezte, hogy korlátozzák a szabadságában. Nagyon szerette volna elkészíteni a Nyugaton a helyzet változatlan adaptációját, de nem kapott rá lehetőséget, és több projekten is dolgozott, amit végül más valósított meg. Ilyen volt A gárda kapitánya (Captain of the Guard / La Marseillaise, 1930) és a Jazzkirály (King of Jazz, 1930). Végül azt tette, amit máskor is (és ami miatt nem volt túl népszerű a munkaadók körében), hirtelen kisétált a Universal ajtaján és egy másik stúdióhoz igazolt. Az MGM-nél sem maradt sokáig, itt A nagy ház (The Big House, 1930) francia és német verzióját forgatta le, az utóbbi forgatást Albert Einstein is meglátogatta.

Fejős a sikerek ellenére nehezen illeszkedett be Hollywoodban. Öntörvényű stílusa nem passzolt a szigorú stúdióipar keretei közé és magát Amerikát is kissé kívülállóként szemlélte. Jól mutatják ezt az amerikai film lélektani motívumairól szóló gondolatai, amelyek a Filmkultúrában jelentek meg 1933-ban: „Az amerikai filmről általában azt tartják, hogy a szüzséje nagyon naiv, sőt – buta. Meg kell állapítanom, hogy az amerikai film se nem naiv, se nem buta, hanem tudatosan naiv és tudatosan együgyű. Ez a különbség az amerikai és európai film között ott kezdődik, hogy az európai film elsősorban is szórakozás, míg az amerikai film morfium, életszükséglet, valami, ami nélkül Amerika nem tudna fennállani egy napig sem. Nekem szilárd és nagyon komoly meggyőződésem, hogy Amerika úgy, ahogy áll, abban az esetben, ha összes filmszínházai bezárnának, két héten belül véres forradalom színhelye lenne. Az amerikai film nem csak szórakozás, hanem gazdasági, politikai probléma, propaganda, nem színház, nem művészet, e helyett tisztára gazdasági fegyver, politikai kérdés.”7

Európai évek

A Tavaszi zápor plakátja (forrás: NFI)

Európába visszatérve Párizsba ment, ahol a Braunberger-Richebé stúdióval kötött megállapodást és megrendezte a Fantômas (1932) első hangosfilmes változatát. Ezután a francia Osso cég megbízásából visszatért Magyarországra és magyar és francia nyelven leforgatta a Tavaszi zápor (Marie, légende hongroise, 1932) és az Ítél a Balaton (Tempétes, 1933) című filmeket. A Tavaszi zápor részben a Hunnia stúdióban, részben a népi hagyományait őrző Heves megyei Boldog községben készült. A főszerepet mindkét verzióban a francia színésznő, Annabella alakította. A film forgatókönyvét eredetileg a Universal vásárolta meg az Egyesült Államokban élő Fülöp Ilonától (1928-ban ki is hirdették, hogy Fejős fogja rendezni a filmet), tőlük kellett megszerezni az európai produkció számára. A film egy cselédlány története, aki teherbe esik az uraság intézőjétől, ezért el kell hagynia a falut. A városban szüli meg a csecsemőt, azonban a gyámhatóság felfedi titkát és elveszik tőle a gyermeket. Mari összeroppan és meghal, de a mennyországból is féltve őrzi lányát. Amikor évekkel később a serdülőt el akarják csábítani, záport küld a földre, ami megakadályozza a tragédiát. A film a korai magyar hangosfilmgyártás egyik kiemelkedő darabja, de elsősorban vizuális szempontból izgalmas. Kameramozgásai és vágása dinamikus, sok külső felvételt alkalmaz és erősen épít a folklorisztikus elemekre. Operatőrei Eiben István és Peverell Marley, aki később Hollywoodban Kertész Mihállyal és Tóth Endrével is dolgozott. A Tavaszi zápor hangulatára erősen hatott a francia impresszionizmus, de már olyan elemek is megtalálhatók benne, amelyek majd az olasz neorealizmusban teljesednek ki. A filmet Fejős az amerikai piacra szánta, mert úgy vélte, hogy a magyar vidék egzotikuma izgalmas lehet majd a tengerentúli közönségnek, eközben azonban nem adta fel európai művészfilmes ambíciót sem. „Amint Budapesten óriási publikuma volt azoknak az expedíciós filmeknek, melyek exotikumot hoztak, ugyanúgy Amerikában is van publikuma annak a filmnek, amely Amerika szempontjából exotikus. Ezért csináltam egy magyar filmet, annak dacára, hogy ezren és ezren vetették a szememre, hogy már megint paraszt-filmet csinálok; de én ezt a filmet Amerikának csináltam és azért, hogy elindítsak valamit, amin keresztül a művészethez közeledünk. Nem mondom, hogy a Tavaszi zápor művészet, legfeljebb, hogy köze van a művészethez. Tudom, hogy sok benne a giccs; de lehetetlen máról holnapra művészi filmet adni Amerikának. Azért, mert a filmben exotikum van, Amerika meg fogja neki bocsátani, hogy emellett más is van benne, mint az amerikai filmben.”8

Talán ennek a kiegyensúlyozatlanságnak köszönhető, hogy a korabeli magyar közönség kevéssé értékelte a filmet, helyét az utókor értékelte át a magyar filmtörténetben. Fejős másik magyarországi hangosfilmje, az Ítél a Balaton egy balatoni Rómeó és Júlia történet, amelyet magyar, angol, német és francia verzióban is leforgattak. Az eredeti helyszíneken, a Tihanyi-félszigeten forgatott halászlegenda az előzőnél is jobban stilizálja a magyar vidék képét, de egyes jelenetei nagy drámai erővel bírnak.


Fejős ezek után nem dolgozott többet Magyarországon, hanem Ausztriában folytatta a munkát. Itt leforgatta a Mégis szép az élet (Sonnenstrahl, 1933) című filmet, amelyben két bécsi fiatal (Annabella és Gustav Fröhlich alakításában) úgy dönt, hogy mégsem lesz öngyilkos, ehelyett együtt fedezik fel az élet szépségeit. Fejős filmjeiben visszatérő motívum az öngyilkosság témája, ami nem véletlen, mert miként a John W. Dodds által írt életrajzból és egyes interjúkból is kitűnik, azokban a helyzetekben, amikor élete irányt vesztett, a rendezőt magát is foglalkoztatták ilyen gondolatok. Másik osztrák filmje, a Tavaszi hangok (Frühlingsstimmen, 1933) viszont már felhőtlen zenés vígjáték volt, amelyben a magyar sztárok közül Szőke Szakáll játszott.

Varázslók és varánuszok

Az 1930-as évek második felében Fejős élete újabb fordulóponthoz ért, mert 1934-ben a régi ragyogásának és nemzetközi hírnevének újjáélesztésén dolgozó dán Nordisk filmgyár szerződtette. Itt három játékfilmet készített, a Menekülés a milliók elől (Flugten fra millionerne, 1934) című romantikus vígjátékot, Az arany mosoly (Det gyldne Smil, 1935) című melodrámát és Az 1. számú fogoly (Fange Nr. 1, 1935) című filmet, amelyek közül egyik sem lett igazán sikeres. Egyre nehezebben viselte a hagyományos filmipar kötöttségeit, ezért hamarosan közölte a Nordisk vezetőségével a sokkoló döntését, miszerint felhagy a rendezéssel. Saját visszaemlékezése szerint ekkor felajánlották neki, hogy válasszon bármilyen helyet, ahol forgatna és a cég vállalja a költségeket.

Fejős spontán rábökött a térképen Madagaszkárra, majd ő lepődött meg a legjobban, amikor erre rábólintottak.

A macassari bennszülöttek vitorlásai, 1939

Nagyon örült a lehetőségnek, hogy kipróbálja magát egy új területen és játékfilmek helyett ismeretterjesztő kultúrfilmeken dolgozhat, operatőre Rudolf Frederiksen lett. 1935 és 1939 között előbb tehát a Nordisk, majd a svéd Svensk Filmindustri megbízásából szervezett expedíciókat a világ távoli tájaira, ahol a bennszülöttek életéről készített etnográfiai dokumentumfilmeket. Madagaszkár után a Seychelle-szigetek, Indonézia és Kelet-Ázsia következett. A filmek az itt élő törzsek életének értékes dokumentumai lettek, Fejős és munkatársai jó érzékkel nyerték meg a bennszülöttek bizalmát, akik megengedték nekik, hogy hétköznapjaikat és a törzsi rituálékat is felvegyék. A The Bilo című film egy madagaszkári törzsfő temetési szertartását követi, a Våra Fäders Gravar (The Stones of Our Fathers, 1935) szintén a temetkezési kultúráról szól, a Skönhetssalongen i Djungeln (Beauty Parlour in the Jungle) a Bara hajviseleteket mutatja be, és két film is készült a törzsi tánckultúráról (Danstavlingen i Esira, Dance Contest in Esira, 1936; Djungeldansen, Jungle Dances, 1937). Érdekes megjegyezni, hogy a filmeket néma kamerákkal forgatták és a hangot utólag adták a felvételekhez. Fejős gyakori alkotótársa, a zeneszerző Farkas Ferenc úgy emlékszik, hogy a madagaszkári képek zenei aláfestése eredeti hangfelvételek híján különösen nagy kihívást jelentett számára, és azt végül csak a berlini fonogramarchívumban talált hanganyagok segítségével tudta megoldani.9 A dokumentumfilmes nem maradt kívülálló, a drámai hatás érdekében Fejős a kamera elé rendezett bizonyos jeleneteket. Ahogy egy krokodilvadászat kapcsán visszaemlékszik: „A filmekben sok jelenet megtévesztő és mesterségesen létrehozott... Egyetlen krokodil sem olyan nagy színész, hogy a kamera előtt várja, hogy megöljék... Ezért a mi krokodilvadászatunk a bennszülöttek között így zajlott: először lelőttem egy krokodilt, és a halott krokodilt használtuk a jeleneteknél...”10

A korszakban készült filmek között a legérdekesebb az Egy marék rizs (Man och kvinna, 1940), amelyet Fejős Gunnar Skoglunddal együtt rendezett. A fikciós elemeket is tartalmazó történet Svédországban indul, ahol egy család tagjai egy marék rizs értékéről vitatkoznak. Ezután az észak-sziámi őserdőbe utazunk, ahol megismerhetjük az ott élő pár küzdelmeit. Pápai Zsolt a Filmvilág hasábjain érzékletesen világít rá, hogyan illeszkedik ez a film az életműbe: „A bicebóca házaspár megharcol a tigrisdémonnal, megküzd az elemekkel és megvív önnön kishitűségével – a korábbi filmekhez képest csak a miliő változott, a középponti alakok hasonlóak maradtak. Fejős hősei A nagyváros mostoháitól kezdve gyakran látszólag törékeny, valójában sziklakemény karakterek, akiknek tartása jórészt abból fakad, hogy a legzűrösebb helyzetekben is feltétlenül, már-már naiv módon képesek hinni az újrakezdésben. Fejős a saját sorsát írja bele ezeknek a figuráknak a történeteibe.”11

Fejős útjain nem csak filmezett, hanem értékes néprajzi tárgyanyagot is gyűjtött, Komodo szigetéről pedig a koppenhágai és stockholmi állatkertek számára befogott élő komodói varánuszokkal tért vissza. Az egyik utazás során megismerkedett Axel Wenner-Gren svéd iparmágnással, az Electrolux alapítójával, és ez a találkozás mindkettőjük számára meghatározó lett. Nemcsak azért, mert Fejős egy tigrisvadászaton megmentette Wenner-Gren életét, hanem mert Wenner-Gren ezután nagyvonalúan finanszírozta Fejős további útjait és egyre módszeresebb antropológiai kutatásait. Ezek 1940-1941 folyamán elsősorban Peruba és az Amazonas vidékére tartottak, ahol a bennszülöttek életmódját tanulmányozták és feltérképezték a Cordillera Vilcabamba területén található inka városok romjait. Fejős 1940-ben készítette utolsó dokumentumfilmjét Jagua (Yagua) címen az akkoriban alig ismert, elszigeteltségben élő jagua törzs vándorlásáról, majd róluk írta A jaguák néprajza című könyvét 1943-ban.

Az Egyesült Államokba visszatérve 1941-ben a Wenner-Gren által alapított Viking Fund kutatási igazgatója, később elnöke lett. Az alapítvány célja az antropológiai kutatások támogatása volt, azonban a munka nem indult könnyen, mert Wenner-Grent egy időre feketelistára helyezték náci kollaboráció vádjával. Ez a vád hamisnak bizonyult, és az alapítvány, amely időközben felvette az alapító nevét, máig működik. Fejősnek itt tudományszervezőként, a támogatásra érdemes projektek megtalálójaként lettek elévülhetetlen érdemei. Segítette például Willard F. Libby-t a szénizotópos régészeti kormeghatározás kifejlesztésében, amelyért Libby 1960-ban kémiai Nobel-díjat kapott, valamint az alapítvány támogatásával zajlottak Louis Leakey híres kenyai ősemberkutatásai is.

Fejős professzor

Annabella és Fejős Pál

Fejős 1942 és 1944 között a Stanford Egyetemen tanított, de tartott előadásokat a Yale-en, a Columbián és a hadsereg keleti területekre induló egységeinek is. Óráiért lelkesedtek a diákok, mert izgalmas szerepjátékok segítségével modellezte, hogy milyen problémák és etikai dilemmák adódhatnak a civilizációtól távol eső tájakon, bennszülött törzsektől körülvéve. Széleskörű tapasztalata és hiteles lénye magával ragadta a közönséget, így szinte fel sem tűnt, hogy egészen távoli területről tévedt a tudomány köreibe. Karakterének fontos része volt a spiritualitás, szenvedélyesen izgatták az ősi rítusok, „mágikusan vonzották a régi, patinás városok, fáradhatatlan volt megismerésükben”12.

Nem véletlen, hogy a halál témája, a különböző világok közötti átmenet nemcsak a dokumentumfilmekben, de játékfilmjeiben is gyakran megjelent. A visszaemlékezések szarkasztikus humorát és különösen érzékletes kifejezőképességét is emlegetik, bár ő maga csak „baseball English”-nek hívta saját angolját. Fejőst általában intelligens, melegszívű és nagyvonalú emberként írják le, aki azért képes volt szenvedélyes dühkitörésekre is. Jellemző volt rá, hogy miként feladatait, úgy kapcsolatait is hamar lezárta, ha már nem nyert belőlük elég inspirációt. Jankovszky Mara után még háromszor házasodott és romantikus kalandjairól is legendák keringtek. Ezek egyike, de talán a legismertebb, hogy a Tavaszi zápor vezető színésznőjét, a szépséges Annabellát egy ízben udvarlásképp rózsazuhataggal borította el egy repülőgépről.

Burg Wartenstein, Ausztria

Magyarországra 1939 után nem tért vissza többet, és bár 1956-ban meghívást kapott az Oktatási Minisztériumtól, a forradalom kitörése miatt már nem kelhetett útra. 1957-ben elkezdte a Wenner-Gren Alapítvány európai központjának kialakítását az ausztriai Burg Wartenstein festői várában. Ez lett életének utolsó fontos helyszíne, ahol időről időre inspiráló társaság gyűlt össze és izgalmas antropológiai konferenciák követték egymást.

Fejős 1963-ban hunyt el hosszú betegség után New Yorkban, hamvait végakarata szerint utolsó felsége és munkatársa, Lita Binns szórta szét Burg Wartenstein tornyából. Barátja és kollégája, a zeneszerző Farkas Ferenc a Planctus et consolationes (Gyász és vigasz) című darabot a Magyar Rádió felkérésére komponálta az emlékére. Filmjeit időről időre vetítik a világ fesztiváljainak retrospektív programjában, születésének 100. évfordulójáról a taorminai és a göteborgi filmfesztiválon is megemlékeztek. A nagyváros mostohái 2010-ben felkerült a National Film Registry listájára, amelyen a kiemelkedő kulturális és művészeti teljesítménynek számító, különös gonddal megőrzendő amerikai filmek szerepelnek. Fejős Pál több kontinensen és hivatáson átcikázó pályájának megismerése mégsem egyszerű, hiszen élete különböző korszakaiban, különböző országokban, más-más arcát mutatja meg. Életműve izgalmasan illusztrálja a filmipar és a tudomány nemzetközi természetét és azt, hogyan járulhat hozzá egyetlen kíváncsi és tehetséges alkotó több nemzet kulturális örökségéhez.


Planctus et consolationes – Introduzione

IMDb
Hangosfilm

Jegyzetek

[1] Halló, mi újság? Új filmvállalat. Színházi Élet, 1919/50., 27.
[2] Balogh Gyöngyi: Fejős Pál magyarországi pályakezdése. Filmkultúra, 2004 (online).
[3] Fekete kapitány. Mozgófénykép Híradó, 1920/39.
[4] Balogh Gyöngyi: Fejős Pál magyarországi pályakezdése. Filmkultúra, 2004 (online).
[5] John W. Dodds: The Several Lives of Paul Fejos. A Hungarian-American Odyssey. The Wenner-Gren Foundation, 1973. 12.
[6] Magyarul beszélt a mozivászon Hollywoodon. Pesti Napló, 1929. december 29., 34.
[7] Fejős Pál: Az amerikai film lélektani motívumai. Filmkultúra, 1933/2., 3.
[8] Fejős Pál: Az amerikai filmről (Nyugat-konferencia). Nyugat 1932/24., 588.
[9] Farkas Ferenc zeneszerző visszaemlékezése. Fejős Pál összeállítás. Filmkultúra, 1967/6. 57.
[10] Idézi Andersen, Jesper: Under the Tropical Sun – Paul Fejos’s Film Expedition to Madagascar and the Seychelles 1935-36. Kosmorama #266 (www.kosmorama.org), 2017. A cikkben gazdag képanyag mutatja be Fejős Pál expedícióit.
[11] Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről. Filmvilág 2006/01, 40.
[12] Farkas Ferenc zeneszerző visszaemlékezése. Fejős Pál összeállítás. Filmkultúra, 1967/6. 56.

Források

Halló, mi újság? Új filmvállalat. Színházi Élet, 1919/50., 27.
Fekete kapitány. Mozgófénykép Híradó, 1920/39.
Magyarul beszélt a mozivászon Hollywoodon. Pesti Napló, 1929. december 29., 34.
Fejős Pál: Az amerikai film lélektani motívumai. Filmkultúra, 1933/2., 3–4.
Fejős Pál: Az amerikai filmről (Nyugat-konferencia). Nyugat 1932/24., 583–588.
A trypanosomától a Tavaszi záporig. Színházi Élet, 1932/14., 21–24.
Dr. Entz Géza: Magyar utazó Komodó szigetén, az óriásgyík hazájában. Természettudományi Közlöny 1939. 1093. füzet. 141–153.
Fejős Pál (Premier Plan). Filmkultúra, 1967/6, 48–63.
John W. Dodds: The Several Lives of Paul Fejos. A Hungarian-American Odyssey. The Wenner-Gren Foundation, 1973.
Fejős Pál (1897–1963). Filmspirál, X. évf. (2004). 2. sz.
Balogh Gyöngyi: Fejős Pál magyarországi pályakezdése. Filmkultúra, 2004 (online).
Büttner, Elisabeth: Paul Fejos Die Welt macht Film. Vienna: Verlag Filmarchiv Austria, Wien, 2004.
Koszarski, Richard. "'It's No Use to Have an Unhappy Man': Paul Fejos at Universal." Film History: An International Journal 17, no. 2 (2005): 234-240. doi:10.1353/fih.2005.0025.
Andersen, Jesper: Under the Tropical Sun – Paul Fejos’s Film Expedition to Madagascar and the Seychelles 1935-36. Kosmorama #266 (www.kosmorama.org), 2017.
Pápai Zsolt: Aranypolgár, Budapestről. Filmvilág 2006/01, 37-40.

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem