Halas, John (1912–1995)

2012.04.16.

A Budapesten született Halász Jánost, az Állatfarm rendezőjét a brit animáció atyjaként tartja számon a filmtörténet. A világ számos országban magyar származású szakembereknek köszönhető, hogy az animációs filmgyártás művészi rangra emelkedett.

John Halas, Halász János
animációs rendező
1912. április 16. Budapest, Osztrák-Magyar Monarchia
1995. január 21. London, UK

Hajdú Imrét a francia Walt Disneyként tartják számon, Pál György a Philips számára készített bábreklámfilmjeivel vált a háború előtti holland animációs film egyik legismertebb alakjává. Halász Jánost, azaz John Halast a brit animáció atyjaként tartják számon.

Halász János 1912-ben született Budapesten. George Pál (eredeti nevén Marczincsák György) mellett tanulta meg a rajzfilmezés alapjait az akkori Hunniában, de Párizsban tanult a tűanimáció mesterénél, Alekszander Alekszejevnél is. A Bauhaus magyar művelője, Bortnyik Sándor által vezetett művészeti magántanodában, a Műhelyben ismerkedett meg Macskássy Gyulával és Kassowitz Félixszel, akikkel alig húszévesen már rajzfilmstúdiót alapítottak. A harmincas évek második felében már Londonban dolgozott. Egyik animációs munkája kapcsán itt ismerkedett meg a fiatal animátorral, Joy Batchelorral, későbbi feleségével.

John Halas és Joy Batchelor Budapesten, 1938-ban. Halas & Batchelor (forrás: NFI)

A reklám- és a propagandaüzenetek egyszerűsítenek, tömörítenek és stilizálnak; a rajzfilm formai sajátosságait sorolván voltaképpen ugyanezekkel a tulajdonságokkal kezdődik a lista. John Halas és Joy Batchelor a rajzfilm legfőbb erényét szintén a technika elvonatkoztatásra képes formanyelvében látta: 

„míg a natúrfilm a fizikai valóságot mutatja meg, az animációs film a metafizikai valósággal foglalkozik”.

John Halas

John Halas és Joy Batchelor 1940-ben alapítottak közös stúdiót Londonban Halas & Batchelor néven, hogy megrendelésre készülő rajzfilmjeiket ott készíthessék el. A cég specialitása a népművelés volt a szó legtágabb értelmében: a második világháború alatt a propaganda, a háború után elsősorban a kormányintézkedések, később pedig az oktatás és az ismeretterjesztés szolgálatába állították az animációt. Készítettek filmet többek között a hulladék háborús felhasználásáról, a szabad áruforgalomról, a számítógép működéséről, vagy épp a mozi történetéről. Mégis, az animáció legfőbb vonzereje az, hogy a didaktikus szájbarágást vizuális humorral képes oldani.

A néző, miközben jót hahotázik a viccesebbnél viccesebb képi gegeken, a vizuálisan közvetített tudásanyagot elraktározza az emlékezetében. John Halas pályafutása legfontosabb eredményének könyvelte el, hogy az animációs formanyelvet a köz szolgálatába tudta állítani: „sikerült bebizonyítanunk: az animáció nemcsak a vizuális művészetek formanyelve, hanem egyszersmind a népművelés, az oktatás és a tudományos ismeretátadás egyik legrugalmasabb és leghatékonyabb eszköze is.”

A háború után kormányra kerülő brit Munkáspárttal a szigetországban, az Amerikából érkező Marshall-tervvel pedig egész Nyugat-Európában rengeteg olyan szociális és gazdasági változás történt, amely felkészületlenül érte az embereket. A Halas&Batchelornál akkoriban megrendelt animált ismeretterjesztő kisfilmeknek a politika és a reformfolyamatok előtt értetlenül álló tömegek közti szakadékot kellett áthidalnia. Az első egészestés angol rajzfilm, az Állatfarm is megrendelésre készült 1955-ben. John Halas világhíres rajzjátékfilmjének elkészültét a CIA finanszírozta, és kiemelt szerepe volt a hidegháborús Nyugat népnevelő kampányában. A sztálini önkényuralom allegóriájaként számon tartott Orwell-féle kisregény végét megváltoztatva a rajzfilmes Állatfarmban nem hal meg a remény, hisz a demokrácia nevében összefogó állatok lerombolják a disznók és az emberek elnyomó diktatúráját. John Halas rendezői kiválóságának köszönhető, hogy a kötelező happy end és a rejtett hidegháborús konnotációk ellenére a film több, mint ötven év elteltével is működik. Halas Állatfarmja elsősorban mozi, és csak másodsorban népnevelő eszköz.

Képkockák az Állatfarmból (forrás: NFI)

John Halas az új technológiákkal is folyamatosan lépést tartott. Ennek jegyében született meg 1980-ban Dilemma című filmje, amely úttörőnek bizonyult a számítógépes animáció területén. Halas az animáció egyedülállóságát abban látta, hogy az „képes minden újat befogadni, és hagyományos eszközei mellé tudja sorolni az elektronikus mozgóképalkotás minden vívmányát, a televízió, a videó, a holográfia és a számítógép nyújtotta lehetőségeket.” A huszadik század egyik legnagyobb magyar származású művészének, a bauhausos Moholy-Nagy László fény- és mozgásművészetének szentelt egy rövid, ismeretterjesztő dokumentumfilmet. Mindkét filmben magyar művészekkel dolgozott együtt: előbbinek a látványtervezője Kass János grafikus volt, a Moholy-Nagy-film animációs munkatársai közt Waliczky Tamás médiaművész neve tűnik fel.

Halasra gyakran emlékeznek úgy, mint az animáció utazó nagykövetére, aki kiemelten foglalkozott a magyar animációval, annak népszerűsítésével és utánpótlásával. 1979-ben alapító tagja volt az animációs filmesek máig működő nemzetközi szövetségének, az ASIFÁ-nak, amely hivatalosan is bekapcsolta az animáció nyugati véráramába a vasfüggönyön túli kollégákat. Az Animáció mesterei címmel 1986-ban egy filmsorozat (és az abból készült képeskönyv) keretein belül mutatta be a különféle nemzetek animációs filmművészetét és fontosabb alkotóit (köztük a magyarokat). A rendszerváltozás idején háromhónapos londoni ösztöndíjat alapított az Iparművészeti Főiskola animáció szakos hallgatói számára.

IMDb