„Mély mondanivaló és populáris előadásmód” – Macskássy Gyula és a reklámfilmek #66

...

„Apja neve: film
Anyja neve: diapositív
Újszülött neve: reklámfilm
Mikor született: 1917 körül
Mikor kezdett beszélni: 1920-ban
Nyelve: nemzetközi
Ezek a reklámfilm anyakönyvi adatai.”

Ez a frappáns meghatározás Macskássy Gyulától származik, aki – mivel a háború előtt még nem létezett hivatalos, intézményesített reklámoktatás – eleinte magyarázatokkal, bemutatással, korrigálással nevelte tanítványait. A hatvanas években a reklámoktatás egyik legfontosabb szakemberévé vált, több évtizedes tapasztalatait hasznosítva számos elméleti anyagot is készített – ezek nyomán idézzük fel a reklámhoz kötődő gondolatait, és azt, hogy egykori tanítványai hogyan gondolnak vissza mesterükre.

A „magyar rajzfilm atyjá”-nak is nevezett grafikus és filmrendező, Macskássy Gyula 1912. február 4-én született. Nevéhez fűződik többek között az állami rajzfilmgyártás első filmje, az 1951-es A kiskakas gyémánt félkrajcárja, majd a magyar animáció új hullámának nyitánya, a A ceruza és a radír önreflexív road movie-ja, a tanulságos gagfilm, a Párbaj, mely az első Cannes-ban díjazott magyar rövidfilm.

Kiemelkedő életművének kiindulópontja és mindvégig meghatározó szerkesztőeleme volt a reklámhoz fűződó viszonya. Bár a rajzfilmkészítés egy idő után kiszorította a reklámot, de az ott szerzett tapasztalatok mindvégig hangsúlyosak maradtak Macskássy művészetében.

Macskássy Gyula (fotó: MTI)

Már a gimnáziumban saját rajzaival illusztrált diáklapot adott ki, majd az érettségit követően az Angol utcai Diana Sósborszesz- és Csokoládégyár cég reklámtervezőjeként termékeinek csomagolásterveit készítette. Egész további munkásságát meghatározták a Bortnyik Sándor magániskolájának esti kurzusain elsajátított reklámgrafikai ismeretek. A „Macskássy Brothers”– bátyjával, a festőművész Jánossal volt közös vállalkozásuk, majd később öccsük, Dezső is csatlakozott a csapathoz – egy idő után annyi filmes és grafikai megbízást kapott, hogy János a grafikai (többek között ő találta ki Lottó Ottó alakját), Gyula pedig a reklámfilmes munkát irányította. Macskássy János visszaemlékezésében „egészen különleges zseni”-nek nevezte öccsét; korrekt, türelmes, önzetlen, szeretetreméltó jellemnek írta le, aki közvetlen kapcsolatot tudott teremteni a közönséggel – ez volt a Macskássyak grafikusművészetének kulcsa.

„Tisztában voltunk ugyanis azzal, hogy mi a plakát, és hogy miért születik a plakát. Nem azért, hogy én pénzt kapjak, hanem hogy az a vállalat, amelyik hirdet, kontaktust tudjon teremteni a közönséggel és növelni tudja a forgalmát.”

Tömeges megrendeléseik titka az volt, hogy ők csináltak egyedül nívós alkotásokat: színes technikát alkalmaztak, és filmjeik zenéjét a kor kiemelkedő tehetsége, Ilosvay Gusztáv (aki nappal orvos, éjjel zenész volt) komponálta. Ilosvay nagyon tehetséges költő is volt; a reklámok sikeréhez irodalmi ötletekkel is hozzájárult.

A két világháború között elsősorban a kispolgárság számára olcsóbb fogyasztási és élvezeti cikkeket, gyógyszereket reklámoztak – nagy műfaji változatossággal: a rajzfilmek mellett bábanimáció és papírkivágásos megoldások is születtek. Macskássy mindig az elvárásokhoz igazította elképzeléseit, igényesen, kerek történetekkel, kedves dramaturgiával fűszerezve azokat, melyek egyedi hangulatukkal is hatottak. Ebből a korszakból kiemelkedő klasszikus a Franck kávét reklámozó tárgyanimációs szkeccs, az Íz, szín, zamat, melyben a kávé elkészítésének összekapcsolása a néző étvágyának felcsigázásával, színvilágával néhány perc „filmköltészetet” hozott létre.

Macskássy János a lottó plakáton dolgozik, 1957 (Fotó: MTI)

„Ma már megállapítható, hogy a magyar rajz-és bábfilm rendkívül sokat köszönhet a reklámfilmeknek. Ezek a reklám céljait szolgáló rövid, egy-két perces filmek csiszolták az alkotók tömörítő-sűrítő kifejezőképességét, egyúttal bő lehetőséget adtak a formai kísérletezésre is.” – állapítja meg Macskássy a dr. Matolcsy Györggyel – Pannónia Filmstúdió vezetője – 1961-ben publikált tanulmányában.

1948-ban a magyar filmszakmát államosították, így Macskássyék stúdiója a Híradó- és Dokumentum Filmgyárhoz került, ahol az animáció létjogosultságát éppen a reklámmegbízásokkal próbálták legitimálni. Ezek a megbízások folyamatosan feladatokkal látták el Macskássyékat és segítették a szakmai tökéletesedésüket. Az ötvenes évek rajzfilmjei – a Telhetetlen méhecske, az Okos lány, az Egér és oroszlán – mind-mind reklámfilmek továbbgondolt megvalósulásai voltak. Stílusában a kezdeti Disney hatásoktól – a szentimentalizált realizmustól – jutott el az „El a naturától!” felkiáltásig.

„Rám éppúgy, mint az egész világ rajzfilmgyártására harminc éven keresztül, Walt Disney alkotó egyénisége hatott. […] A rajzfilm világa egy erősen stilizált, feltételezett világ, ceruzával, vonallal, rajzokkal dolgozunk. Disney pályafutása elején erről az útról indult el, de fantasztikus technikai fejlődése révén ma már a rajzolt vonallal, a színnel és vonással eljutott egészen a valószerűségig. Az az út, amelyen Disney halad, járhatatlan a mi számunkra, mert a naturális felé vezet.”

„De ahhoz, hogy mi rajzfilmesek önmagunkra találjunk, Disney sok éves stílus-hegemóniájától kellett elszakadnunk. A klasszikus naturális fogalmazástól el kellett jutnunk az absztrakcióig, a népszerű mesétől a modern tematikáig.”

Macskássy Gyula és Várnai György a Tíz deka halhatatlanság celljével (fotó: MTI)

„A mi művészi stílustörekvéseink Picasso, Steinberg és Matisse művészetével mutatnak rokonvonásokat. Ők szintén a formák leegyszerűsítésére, a tárgyiság hangsúlyozására törekszenek, mint az első világháború után kialakult úgynevezett „Sachlich”-stílus, de itt annak szögletességével szemben a lágy, könnyű kéz vonalvezetése érvényesül. Valami rokonságban van a folklór leegyszerűsítő, tömörítő kifejezésmódjával is. A mai rajzfilmművészetben mindjobban előtérbe lép a szimbolikus kifejezés, a dramaturgia a lehető legkomprimáltabb lesz és a forma erősen stilizálódik”.

„Mindig a téma határozza meg, hogy milyen grafikai tálalásban játsszuk le a történetet. A modernség nem jelenti a tónustalanságot.” – ez a mondanivaló szerencsésen találkozott Várnai György markáns, erőteljesen karikírozó stílusával. Kettejük alkotói kapcsolatának talán legszebb példája a komor hangvételű Tíz deka halhatatlanság című film, mely – egy tragikus sorsú pegazus életén keresztül – a rendszer által folyamatosan kordában tartott művészet és a hatalom kapcsolatát jeleníti meg. 

„Még egy döntő tényező, ami a reklámfilmet a többi reklámeszköztől megkülönbözteti: a »néző kiszolgáltatottsága«. […] A reklámozó vállalat és a filmet alkotó művész eleve tudatában van ennek a »kiszolgáltatottsági komplexusnak« és nagyfokú kötelezettséget érez a nézővel szemben, amikor reklámfilmmel jelenik meg.”

Macskássy Gyula a reklámfilmkészítésről:

1. Tisztában kell lenni a reklámfilm céljaival. (Másképpen kell hirdetni egy ismert márkát, másképpen egy újonnan bevezetendő árucikket.)
2. Milyen fogyasztóközönséghez kell szólnia a filmnek? (nagyközönséghez vagy szakemberekhez)
3. Mik az üzleti argumentumok? Pl. meghatározott kampányba illeszkedő filmreklámra van szükség, vagy ettől független témájú reklámfilm szükséges. Ha kampányról van szó, mik a jelmondatok, mi a légköre, a vonala kampánynak.
4. A hirdetendő árucikk tudományos, használati és gazdasági megismerése. Mik az árucikk más hasonló árucikktől eltérő különleges tulajdonságai?
5. Pontosan ismerni kell az áru vagy árufajták különböző csomagolásait, jellegzetes külső jeleit, emblémát, márkafeliratot, vállalati védjegyet. Leghelyesebb, ha az író személyesen megismerkedik kipróbálás útján az árucikkel.
6. Ismerni kell a rendelkezésre álló anyagi keretet, mely meghatározza a film hosszát, kiviteli lehetőségeit.
7. Tisztázni kell, hogy milyen stílusú, illetve típusú filmmel kívánjuk a kívánt reklámhatást elérni.

És milyen ember is volt Macskássy Gyula, személyisége mennyire volt meghatározó pályatársai és tanítványai számára?

„Mit tanultam Macskássytól? Alaposságot, odafigyelést a munkafázisok minden egyes részletére. Tiszta ábrázolást. Nem is tőle, hanem Nepp Jóskától hallottam, nem is egyszer, hogyan magyarázta a Bortnyik Stúdió szellemében és a reklám szempontjai szerint egy-egy tárgy, képelem tervezésének a szabályait: „Rajzfilmen az alma csak piros lehet. A csont ne borda, lapocka, hanem mindig lábszárcsont legyen, olyan, amilyen a kalózlobogón is látható. Mindaddig, amíg nincs filmszalagon az anyag, van lehetőséged a jobbításra.” (Jankovics Marcell)

„Máig is emlegetem az eligazító mondását: mindig az a kérdés, hogy mit akarunk, kinek akarjuk és hogyan akarjuk. Aki ennek a három kérdésnek meg tud felelni, az tudja, hogy mit akar csinálni. Annyira megmaradt bennem, és olyan fontos üzenetnek tartom, hogy máig is ezt emlegetem a Főiskolán, ahol tanítok.” (Richly Zsolt)

„…én mindent neki köszönhetek, szeretni a szakmát, nem elindulni hagyományos utakon, megpróbálni sajátot és egyénit adni. Lehet, hogy ez egy mai fiatalnál már nem sikk, de akkor az ember tisztelte a mesterét, és ez akkor természetes volt. Énnekem Gyuszi mindig olyan volt, mint egy második apám, még akkor is, amikor nagyon mérgesek voltunk egymásra. Ő nem tudott olyat kérni, amit meg ne próbáltam volna teljesíteni. A mai napig is nagyon-nagyon hiányzik.” (Dargay Attila)

„Persze köztünk is voltak súrlódások. Gyuszi nagyon rosszul tűrte a sértett hangulatot. Felpattant: – Na, csókoljátok meg egymást! – mondta ellentmondást nem tűrve, mint egy igazi »főnök«.” (Spitzer Kati)

„Emlékszem, hogy amikor A ceruza és a radír Karlovy Varyban díjnyertes lett, Gyuszi küldött haza egy képeslapot, amelyen mindenkinek külön gratulált, aki dolgozott a filmben. Ezt a gesztust csak Gyuszinál láttuk, és azt is, hogy pl. amikor egy film befejeződött, akkor egy kávéra meghívta a kollégáit, és azt mondta, hogy gyerekek, köszönöm, ez jól sikerült, dolgozzatok így máskor is.” (Kiss Bea)

„Príma, ragyogó! – Így kezdte mindig a kritikát, akkor is, ha nem volt minden valóban príma, ragyogó, hiszen jóformán mindannyian akkor tanultuk a szakmát. […] Később a „príma, ragyogó” helyét átvette a „no, de gyerekek!” Tudtuk mindnyájan, hogy ha ezt mondta, akkor oka volt rá. Kritikus szeme és érzékeny füle mindig észrevette, ha valami nem volt a helyén, ha valami disszonáns volt. Szerkesztési elve, amivel a filmjeit is készítette, de ami minden megnyilvánulásában döntő volt: a kifejezés tisztasága, világossága, a közérthetőség. A sokat emlegetett „vörös fonal”. Így nevezte a filmjei gerincét, amit nem volt szabad elveszítenie sohasem.” (Cseh András)

„Ahogy az orosz irodalom Gogol Köpenyéből bújt elő, így mi, régi munkatársak, stúdióalapítók elmondhatjuk, hogy Gyuszi hajdani kis reklámfilm-műhelye indított útnak bennünket. Mindig kegyelettel gondolok rá.” (Imre István)

„Mi tette filmjeit az egész világon ilyen népszerűvé? Magyarázatot ad az egész életművön végighúzódó humanista mondanivaló, és a könnyen megközelíthető forma. Öncélú játék, üres zsonglőrködés nem csábította. Sosem nevetett más kárán. A világűrben, vagy az emberek közötti űrben vacogó „hősöket” nem ismert. Rég szállóigévé váltak mondásai: »A reklámfilm kísérleti műhely a játékfilm számára«, vagy: »Mély mondanivaló és populáris előadásmód.« (Richly Zsolt)

Leadkép

Macskássy Gyula és Dargay Attila Elektromos háztartás – Ház tíz személyzettel című minimalista formavilágú rajzfilmje a Cannes-i Reklámfilm-fesztiválon (ma Cannes Lions) elismerő oklevelet kapott (1957)

Takács Rita

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem