Forgatástól a bemutatóig – A Férfihűség a korabeli sajtó tükrében #47

...

Kolozsvár, 1942. június 11. „A szálloda előtt érdeklődők ácsorognak. Kíváncsian nyújtogatják a nyakukat:
— Te, ez Bulla — löki meg a barátját egy nyolcéves ifjú. Igaza van. Bulla Elma ebben a pillanatban lép ki a szálloda kapuján, s elindul sétálni a városba. Ezalatt a kávéház hűvösében felüti főhadiszállását a legújabb magyar film, a »Férfihűség« vezérkara.” (Keleti Ujság, 1942. június 12.)

Bulla Elma Kolozsváron, a Mátyás király téren (forrás: NFI)

Daróczy József producer, rendező első ízben volt egyben szerzője is (Nagyiványi Zoltánnal és Rodriguez Endrével közösen) 11. filmjének, mely saját vállalata, a Hajdu Film Kft. gyártásában készült, s a Mester Film forgalmazásában került a mozikba. Régi álma valósult meg azzal, hogy kolozsvári filmet készíthetett, melyet „az erdélyi magyar férfi hőskölteményének” szánt.

Képkockák a Férfihűség című film főcíméből (forrás: NFI)

A melodráma főhőse a világhírű tudós, Sándorffy Péter kolozsvári mérnök, aki gyára megbízásából végez kutatásokat Afrikában, mely során egy mérges virág tüskéje megsebzi. Halálos betegen tér haza, hogy befejezze a rádiófrekvenciák megzavarását célzó kutatásait, mely rendkívüli fontossággal bír a háborús viszonyok közt lévő ország számára. Egy fiatal orvosnő kíséretében érkezik meg Kolozsvárra, akit szeretőjeként vezet be a társasági életbe. Mivel egyetlen érintése is halálos lehet, Péter távol tartja magát a szeretteitől, hű feleségétől és kisgyerekeitől, ám nem árulja el nekik az okát. Inkább vállalja a hűtlenség és érzéketlenség látszatát, csakhogy enyhítse felesége, Júlia majdani fájdalmát, melyet halálával okoz neki. Kísérője, Maya vállalja a szerető szerepét, ám titokban maga is szerelmes Péterbe, így lesz valódi súlya a két nő rivalizálásának, mely előbb megértésbe, majd szeretetbe oldódik a férfi halálakor.

A film készítését hatalmas várakozás előzte meg. A sajtó részletekbe menően foglalkozott a film forgatásának körülményeivel, a színészekről és a forgatási helyszínekről megtudható kulisszatitkokkal, s természetesen a film fogadtatásával is. Érdemes belepillantani ezekbe, mielőtt (akár újból) megnézzük a filmet.

Vértess Lajos és Páger Antal (forrás: NFI)

Daróczy József rendező-producer Sándorffy Péter szerepét Páger Antalra osztotta, aki akkor már valódi Daróczy-sztárnak számított a Pesti mese, a Hotel Kikelet, az Igen vagy nem?, a Végre… és a Miért? című filmek főszereplőjeként, ám a két női főszerepre olyan neves színésznőket kért fel, akikkel addig még nem dolgozott. Tolnay Klári, aki nem sokkal korábban nyilatkozott úgy, hogy több filmszerepet nem vállal el, mert nem tetszenek neki azok, melyeket felajánlanak neki, a forgatás előtt lelkesen beszélt új szerepéről, Mayáról: 

„Kitűnőnek tartom a »Férfihűség« forgatókönyvét és azt a szerepet, amelyet el kell játszanom, így tehát egészen természetes, hogy azonnal aláírtam a szerződésemet. Amellett még így, a nyilvánosság előtt is kijelenthetem, hogy Daróczy olyan lelkesen dolgozik, olyan fokozott figyelemmel ügyel a színészeire, hogy ez már maga félsiker. Örülök, hogy végre dolgozhatom vele!” (Film Színház Irodalom, 1942. május 22.)

Tolnay Klári és Bulla Elma (forrás: NFI)

A szerető feleség, Júlia szerepét játszó Bulla Elma is hasonló lelkesültséggel nyilatkozott: 

„Könnyezve olvastam a forgatókönyvet! Százszázalékos művészi eszközökkel megoldott téma! Szerepem külön nevezetessége még az is, hogy eddigi szerepeimtől eltérően, egy kicsit énekelni is fogok. Egy altatódalt, Buday Dénes gyönyörű melódiáját. Felfokozott ambícióval készülök arra, hogy Daróczy rendezzen…” (Film Színház Irodalom, 1942. május 22.)

Nemcsak a film cselekménye játszódik az erdélyi városban, hanem a külső felvételek nagy részét is ott, az eredeti helyszínen vették fel. Egy héten át, éjjel-nappal folytak a filmfelvételek Kolozsvár legszebb utcáin: a Mátyás király téren, a Petőfi utcában, a Majális utcában és az állomáson. Daróczy József a forgatás kezdetén a Keleti Ujság riporterén keresztül üzent Kolozsvár lakosaihoz:

„Mindenkit szívesen látunk a felvételekhez, de nagyon kérjük a közönséget, hogy lehetőleg ne zavarja a munkánkat. Ne akarjanak a filmfelvevő gép elé kerülni. Ha pedig arra kérjük a járókelőket, hogy a Főtér egyik oldalán járkáljanak, akkor valóban menjenek és ne ácsorogjanak. Egész sereg statisztát szerződtettünk, de jobban szeretnők, ha a kolozsvári utcákat nem velük kellene benépesítenünk, hanem igazi kolozsváriak élnék tovább a filmen is életüket.” (Keleti Ujság, 1942. június 12.)

Nem volt ok nélküli a fentebbi kérés, hisz meglepően nagy nézőközönsége volt a felvételeknek, még az éjjeli forgatások alkalmával is. Olykor többezer főnyi tömeg is nézte a filmesek munkáját. Az egyik éjjeli felvételnél a rajongók tábora valósággal kordont vont a három főszereplő köré.

Bulla Elma és Ajtay Andor

A Nemzeti Ujság június 18-i beszámolójából tudjuk, hogy a MÁV igazgatósága visszafelé jövet egy külön étkezőkocsit bocsátott a filmesek rendelkezésére, útközben ugyanis egész sereg felvételt készítettek az étkezőkocsiban, a vasút ablakából pedig filmszalagra vették a Királyhágó legszebb tájait.

Amint a forgató stáb Budapestre érkezett, folytatódtak a felvételek, de már a Hunniában. „Igazi világvárosi Grand Hotelt állítottak fel a Hunnia két egymásba-futó stúdiójában. A hotel stukkós díszítésű, ragyogó csilláros, fekete üvegparkettes éttermét ábrázolja az első díszlet, ahol a felvételek folynak. Itt pergeti le a rendező Daróczy József a film néhány jelenetét Págerrel és Tolnayval. A főszereplőkön kívül hatalmas statisztéria is felvonul a felvevőgép előtt, így az Operaház férfi és női balettkara táncol a fekete üvegparketten először a reflektorok csillogó fényében, majd pedig száz gyertya lobogó lángjai mellett. Ezek a jelentek lesznek a készülő film egyik leglátványosabb részletei.” (Esti Ujság, 1942. június 19.)

 A Hunniában felépített Grand Hotel fekete üvegparkettes étterme (forrás: NFI)

Egy héttel később szintén az Esti Ujság számolt be a következő látványos díszlet elkészüléséről, melyben a film belső jeleneteinek felvétele folytatódott. „A magyar filmújdonságban igen sok a külső felvétel és ezeknek legnagyobb részét Kolozsvárott filmre is vették. Miután a külső képek akciói szervesen összefolynak az interiörökben lejátszódó jelenetekkel, ezért a pár hét előtt készült motívumok egyes részének pontos mását fel kellett építeni a Hunniában. Jellegzetes kolozsvári épületek és utcasorok épültek fel a hatalmas műteremben, a valóság olyan tökéletes illúzióját adva, hogy a nézők nem is tudják majd megkülönböztetni, hogy melyik beállítás készült műteremben és melyik Erdély fővárosában.”

 A Hunniában felvett belső jelenetek, melyek hátterében kolozsvári utcaképek látszanak (forrás: NFI)

Mialatt a díszlet készült, Budapesten is sor került egy külső felvételre. Egy napon keresztül reggeltől estig a Keleti pályaudvaron forgatott a stáb, ahol Sándorffy Péter és a fiatal orvosnő Budapestre érkezését vették fel. A hatalmas várócsarnokban több jelenetet is rögzítettek, melyben a két főszereplőn kívül hatalmas statisztériát is felvonultattak, hogy a pályaudvar mozgalmas életét visszaadhassák a filmvásznon is. Ám Kolozsvárhoz hasonlóan itt is nagy számban voltak önkényes „statiszták”, vagyis valódi utasok és bámészkodók is.

Hatalmas statisztériával felvett jelenetképek a Keleti pályaudvaron (forrás: NFI)

A kolozsvári gyár cégtáblája a Hunnia filmgyár bejáratán

Pár nappal később, július 1-én több megkeresés is érkezett különféle napilapokhoz azt tudakolva, hogy miért szűnt meg a Hunnia Filmgyár, ugyanis aznap már nem a Hunnia cégtábláját látták a gyártelepen, hanem egy másikat, melyen az Erdélyi Rádió és Villamossági Rt. felirat világított óriási neonbetűkkel. A félreértés eloszlatása érdekében jelent meg másnap a Függetlenség című lapban a magyarázat, mely szerint a cégtáblacsere csak a film cselekményének középpontjában álló kolozsvári gyár bejáratánál játszódó egyik jelenet kedvéért történt.

A Nemzeti Sport azzal a kérdéssel foglalkozott a készülő film kapcsán, hogy a magyar filmekben általában a szereplőknek mindig van valami foglalkozásuk, mely alapjaiban határozza meg a film cselekményét, így a hitelesség kedvéért a színészeknek alaposabban is ismerniük kell azt a szakmát, mely szerepükhöz tartozik. A Férfihűség című filmmel kapcsolatban a következőket jegyzi meg a jól értesült tudósító némi túlzással: „Páger Antal például hetek óta bejár egy nagy budapesti rádiógyár laboratóriumába, s ha még sokáig tart készülő új filmje felvétele, — felveszi a versenyt akármelyik képzett mérnökkel, vagy a szakma bármely jeles munkásával.”

 Páger Antal a laboratóriumban

Alig egy hónappal az első forgatási nap után már arról írtak a lapok, hogy a Hunniában a vége felé közelednek a forgatási munkálatok. Ám ekkor még hátra volt egy külső helyszín. Egy kisebb stáb éppen ezért pár napra Tirolba utazott, hogy a film cselekményének keretet adó egzotikus jeleneteket is lefilmezze a vadregényes tájakon.

A film utómunkálataival hamar elkészültek. A sajtóvetítésre augusztus közepén került sor, melyről Babay József író tollából jelent meg egy lelkesült beszámoló egy Daróczy Józsefnek címzett levél formájában. „Pár nappal ezelőtt meghívtál bennünket, a sajtót, írókat, kritikusokat, művészeket a Hunnia nagy »vetítőjébe«. Te magad — örök szokásodhoz híven — sápadtan, mély megilletődéssel, de elmaradhatatlan óriás-szipkáddal szerényen bújtál meg a sarokban. Mintha nem is a Te új filmed levetítéséről lett volna szó. Nos, elsötétült a terem s már peregtek a világ legkülönösebb kockái a gépház pergetőjében és zúdult a millió és millió fénysugár a fal fehér négyszögére. Férfihűség... Hm. A cím rendkívül érdekes. Szédítő távlatai vannak egy férfi hűségének... Feliratok, nevek, megbecsült nevek s kezdődött a játék, másfél órán át ült a meghívott társaság a sötét teremben és — ne vitázz velem, magad is jól láttad — hullottak a könnyek. Mit tettél velünk? Levetítetted új fil-medet és ahogy néztük, csodáltuk, szerettük, ittuk hangját, színeit, gyönyörű zenéjét — kinyitottad a meghatottság kicsi kapuját szívünkön és gyerekes mozdulatokat végeztettél velünk: keresgéltük a zsebkendőket, szipogtunk, köhögtünk, hogy palástoljuk a dolgokat és törölgettük a szemünk, hogy el ne veszítsünk egyetlen kockát sem a filmből.” (Színházi Magazin, 1942. augusztus 19.)

Tiroli táj a film nyitójelenetében

Természetesen nem minden kritikus osztozott ebben a lelkesültségben. A történetet többen giccsesnek, a „halálvirág” szerepeltetését naivnak tartották, de abban általában megegyeztek, hogy a rendezés, az operatőri munka (Icsey Rudolf fényképezte a filmet), s a színészek játéka kimagasló. A Magyarság című lap kritikusa némi éllel például a következőket állapította meg a film láttán: „ez a film a nők filmje. Azoké a nőké, akik szívesen könnyeznek egy érzelmes történet hallatán, s akik szipogva néznek végig egy szívhez szóló színdarabot, vagy filmdrámát.” Ám azért méltatta a film erényeit is: „Ez a film nemcsak kísérlet, hanem bizonyos mértékig talán útmutatás arra, hogy nemcsak vígjátékot lehet játszani nálunk, hanem olyan történetet is, amely megfogja a nézők szívét. Hat a közönségre, pedig szinte valószínűtlen a történet. Maga a film meghatározása is ez, valószínűtlen történet, aminek a sikere nem valószínűtlen. Ennek oka a rendezés, a szereplők ügyes vezetése, az érdekes beállítások s az a merészség, hogy az egész film tulajdonképen csak előkészítése az utolsó jeleneteknek, amelyekben kiderül, hogy a barátai által megvetett férfi kötelességteljesítésének lesz az áldozata.” (Magyarság, 1942. augusztus 23.)

 

 Ám a mozisok a szakmai vetítésen – talán épp a fentebbi okok miatt – azonnal meglátták a filmben rejlő lehetőségeket, és – mint ahogy a Film Színház Irodalom kritikusa fogalmazott – „formálisan megőrültek a filmért. És úgy kötötték »hatra-vakra«, mintha Daróczy mester ingyen adta volna a »Férfihűség« című új remekművét.” A lap kritikusa egyébként Tolnay Klári alakítását tartotta a legérdemesebbnek kiemelni: „Bennünket inkább az a színpadi, vagy mondjuk filmbeli átlényegülési képesség lepett meg, amellyel Tolnay Klári az eddig látott figuráival merőben ellentétes lénnyé tudott átváltozni. Nincs az a Marlene Dietrich és nincs az a hazai filmdémon-nagyság sem, aki ennyi belső átélési intenzitással, ilyen decens, de mégis oly maróan átható művészettel, — még pedig mélyen átgondolt és átérzett, igazi művészettel, — tudott volna önmagából ily vadonatúj és az újdonság minden külső attribútumával felszerelt, de belülről is autentikusan sugárzó és perzselő figurát csinálni!” (Film Színház Irodalom, 1942. szeptember 4.)

Több újság is megemlítette, hogy a film milyen nagy összegből készült – közel négyszázezer pengőből, ám elismerték, hogy ez meg is látszik a filmen. Kiemelték a látványos műtermi felvételeket és a rengeteg érdekes külső felvételt is. Az Esti Ujság „az idei szezon egyik legérdekesebb és leggazdagabb kiállítású filmje”-ként reklámozta a Férfihűséget.

A film bemutatóját október második hetére tervezték, ám erre végül csak két héttel később került sor egyszerre két bemutató filmszínházban is, a Fórumban (a mai Puskin Moziban) és a Radiusban (ma a Thália Színház otthona). A díszbemutatót október 22-én csütörtökön este 7 órakor, a premiert pedig másnap, pénteken tartották.

Erre az alkalomra készült a Filmarchívum gyűjteményében található gyönyörű, dombornyomásos meghívó, mely Szeiler József budapesti vésnökmester Teréz körúti dombornyomdájában készült finom kis remekmű.

Torma Galina

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem