A Filmarchívum gyűjteményében található egy különleges gratuláló távirat, amit a híres hollywoodi színész, Lugosi Béla küldött Korda Sándor, azaz Alexander Korda rendező-producer részére annak lovaggá ütése alkalmából. A pár soros dokumentum alig nagyobb egy képeslapnál, de sokat elárul az 1930-as 1940-es évek magyar filmemigrációjának kapcsolatairól, és árnyalja azt a képet, amely a Drakula-alakításáról elhíresült Lugosi Béláról él bennünk.

Korda és Lugosi pályája több ponton is összekapcsolódott, és noha a színész soha nem játszott Korda filmjeiben, kölcsönösen figyelemmel kísérték a másik útját. Lugosi Béla 1882. október 20-án született a bánsági Lugoson Blaskó Béla Ferenc Dezső néven. Színpadi színészként kezdte karrierjét, Szabadkán, Temesváron és Debrecenben is fellépett. Előbb a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, innen 1913-ban átkerült a fővárosi Nemzeti Színház társulatához. 1917-től megtalálták a filmszerepek: előbb Olt Arisztid művésznéven tűnt fel Deésy Alfréd rendező munkáiban, többek között a híres csábító életét elsőként feldolgozó Casanovában, majd Kertész Mihály némafilmjeiben, a Lulu szerelmeiben, a 99-ben és Az ezredesben. Korda Sándor ebben az időben már a legnagyobb budapesti filmgyár, a Corvin igazgatója és főrendezője volt, ahol a korszak legmodernebb műtermében zajlott a munka. A két férfi minden bizonnyal ismerte egymást, jó eséllyel találkozhattak a nyüzsgő budapesti kávéházakban és a társasági eseményeken. 1919-ben mindketten szerepet vállaltak a Tanácsköztársaság filmes intézményeiben és mindketten a rendszer bukása után, a megtorlás elől menekülve hagyták el az országot. Korda a Tanácsköztársaság alatt direktóriumi tagként a filmgyártás művészeti vezetője volt, Lugosi a színészek szakszervezetének alapítója.

Lugosi Béla 1919-ben (forrás: Fortepan/Saly Noémi)

1919-ben Korda és Lugosi is kalandos úton menekült el Magyarországról Bécs felé, ahonnan Berlinbe, majd az Egyesült Államokba vezetett az útjuk. Korda néhány év különbséggel, csak 1926-ban követte Lugosit, akit 1920-ban már New Yorkban találunk. New York, a színházi élet központja, jó kiindulópontot jelentett számára. Megismerkedett a helyi magyarokkal és az itt élő emigráns színészekből álló társulatot szervezett, amellyel a magyarlakta városokat járta. 1922-ben már fellépett a Broadway-n, 1927-ben pedig eljátszotta a színpadon Bram Stoker Drakulájának címszerepét.

A nyughatatlan színész Hollywoodban is gyorsan a társasági élet központi figurájává vált, de a meghitt baráti vacsorákat többre tartotta a csillogó hollywoodi partiknál. Az amerikai magyar filmesek közül a társaságába tartozott Kerekjártó Duci hegedűművész, Joe Pasternak preoducer, Ilona Massey, Paul Lukas és Victor Varconi színészkollégák, Lengyel Menyhért író, Kertész Mihály rendező. Lengyel Menyhért így emlékszik az egyik közösen töltött vidám estére: „Lugosiék vacsorát adtak — disznótorosat, hagyományos erdélyi módon, és mondhatom, hogy jobbat, ízletesebbet, szebben kiállított formában, ellenállhatatlanabb tartalommal még Magyarországon sem láttam, pedig eleget jártam vidéken, ahol nagy esemény a disznótor. Magyar borokat szolgáltak fel — és érdekes, hogy Béla odaátról, Parádról szállíttatja magának a híres büdös vizet, napközben azt a kénes gyógyvizet issza és meggyőződése, hogy az rendkívül előnyösen hat a szervezetre. A vacsorán Kertész Mihály is ott volt, közelben van a birtoka, átjött, csábította a sok ’disznóság’. Harminc évvel ezelőtt divatban volt budapesti slágereket énekeltünk Miska és Béla méghozzá operett-duetteket énekeltek és táncoltak együtt.”

Lugosi Béla vért ad (forrás: beladraculalugosi.wordpress.com)

Lugosi a nagyjából 10 000 főt számláló Los Angeles-i magyar közösség fontos szervezője és az 1930-as évektől a vezetője lett. Rendszeresen megjelent a különböző kulturális rendezvényeken, és nagy focirajongóként szerepet vállalt a sportfinanszírozásban. Támogatta a Magyar Athetic Club csapatát és 1935-től a Los Angeles Soccer League tiszteletbeli elnöke volt. Ő alapította a William Campbell Memorial Trophy díjat, amit Bela Lugosi Trophy-ként is ismert. Amikor Magyarország 1941. december 13-án, mindössze hat nappal a Pearl Harbour-i támadás után hadba lépett az Egyesült Államokkal, Lugosi határozottan állást foglalt a fasizmus ellen. Hirdette a háborús kötvényeket és jótékonysági eseményeket szervezett a Los Angeles-i magyarság körében, amelyeken nagyösszegű adományokat gyűjtött a Vöröskereszt javára, és – amint az egy igazi Drakulától elvárható – még szervezett véradásban is részt vett.

Korda, az európai ízlésű rendező, nem találta meg a számítását Hollywoodban, kapcsolata megromlott feleségével, a szépséges és erős akaratú Maria Corda színésznővel, ezért néhány film után már az 1920-as évek végén visszatért Európába. Végül Londonban lelt igazi otthonra, ahol megalapította a London Films nevű céget és felépítette híres stúdióját Denhamben. 1936-ban kapta meg a brit állampolgárságot és VI. György angol király 1942 nyarán ütötte lovaggá a brit nemzeti filmgyártás fellendítéséért tett erőfeszítéseiért. Ő volt az első filmes, akit kitüntettek ezzel az elismeréssel, amit legalább annyira a nácizmus elleni küzdelemben való aktív részvételéért, mint szakmai munkásságáért nyert el. A Korda-filmek, elsősorban a Vivien Leigh és Laurence Olivier főszereplésével 1941-ben készült Lady Hamilton, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikaiakban feléledjen a britek iránti szimpátia és bekapcsolódjanak a náciellenes küzdelembe, és minden bizonnyal az sem volt mellékes, hogy Korda New York-i irodája ebben az időben a brit hírszerzés egyik bázisaként működött.

Lugosi és Korda tehát nagyon hasonlóan gondolkodott az Európában zajló háborúról, és noha Korda az 1930-as évektől elsősorban Londonban dolgozott, produkciói ezer szállal kötötték az Egyesült Államokhoz. Ezeknek a szálaknak egyik jelképe a távirat, aminek gratuláló sorai mögött két küzdelmes karrier, egy világháború, az emigráns magyarok közössége és annak több országot behálózó kapcsolatrendszere sejlik fel. A táviratban szereplő menyasszony, valójában 1939 óta Korda hitvese, Merle Oberon brit színésznő, aki férje lovagi címével Lady Korda lett.

 Papír – könyvek, folyóiratok, forgatókönyvek, kéziratok