A 25 éves Mozi #70

2022.03.09.

„Petőfi Sándor a mi nagy géniuszunk lelke hassa át a magyar mozit és akkor dicső föladatát siker fogja koszorúzni.” – Március 19-én lesz 102 éve, hogy József főherceg a könyv előszavaként papírra vetette a fenti sort. A 25 éves Mozi című ‒ dr. Lányi Viktor, Radó István és Held Albert által közösen szerkesztett ‒ jubileumi antológia mind a mai napig olvasmányos enciklopédiája a magyar filmművészet és filmgyártás hőskorának. A ma már igazi könyvritkaságnak számító antológia 1050 számozott példányban került nyomtatásba.

„Nincs még a filmirodalomnak megbízható és mindent felölelő bibliographiája. Pedig erre okvetlenül szükség van. Aki a filmszakmában boldogulni akar, aki szívvel-lélekkel bele éli magát abba a világba, amelyben a mozgóképek gyártását, terjesztését tűzték ki célul, annak okvetlenül ismernie kell ennek a hatalmasan kialakuló műfajnak minden csínját-bínját; ezt pedig elsősorban is könyvek segítségével lehet elérni. Ebben a tekintetben hazai szempontból, úgy gondolom, hézagpótló A 25 éves Mozi.” ‒ írja Lajta Andor e könyv lapjain és valóban, az egyes fejezetek a filmgyártás minden apró részletére kitérve adnak átfogó képet a mozi kezdeti korszakáról.

Az első megrendezett magyar filmfelvételek, A táncz szerzője és felolvasója, Pekár Gyula részletesen beszámol az első magyar film keletkezésének körülményeiről: „Az Uránia IV. emeletére, illetőleg tetőzetére kapaszkodtunk fel mi rajongói, tervezői, alkotói, első részesei a magyar filmnek. A szereplőket valóságos színpadi láz fogta el. Érezték, hogy ami ott történik, az nem egyszerű színpadi munka, az egy darab história, egy jövő hazai művészet szülőforrása.”

„Az egykori gyermeknek szánt játék ma százezrek kitartója, mindennapi kenyere s milliónyi népnek öröme, vigasza, oktató mestere.” – írja Held Albert bevezetőjében.

A könyv pedig sorra veszi azon szereplőket, aki részesei és meghatározói voltak ennek az újdonságokkal teli időszaknak. A mozik magyarországi elterjedésének történetéről, a „filmjáték művészeiről” (Blaha Lujzától az ekkor még Farkas Antóniaként szereplő későbbi Korda Márián keresztül), a hazai filmgyárak ismertetéséről, a jó moziplakát titkáról, a technikai újításokról, a szaklapok fontosságáról is mind-mind megemlékeznek a szerzők.

A tematikus fejezetekbe rendezett áttekintésben könnyen kereshetünk kedvenceinkre, vagy ismerkedhetünk mára már többnyire elfeledett nevekkel. Az Íme így irtok Ti fejezetben a korszak hírességei fogalmazzák meg véleményüket a film jelentőségéről, a fejlődés lehetőségeiről és irányairól, valamint foglalnak állást a színház kontra mozi, irodalom vagy film halhatatlan vitájában.

Bródy és Korda Sándor

100 év távlatából különösen érdekes megjegyzésekre bukkanhatunk. Bródy Sándor, aki bár sommásan fogalmazva fejti ki véleményét ‒ „Sokat tudnék mondani a moziról, de ez inkább kárára volna.” ‒, azonban éleslátása nem hagyja cserben: „Egy főszerkesztőt és rendezőt azonban ismerek, Korda a neve. Nagyszerű művészi hajlandósággal tele, rendkívül eszes ember s az az érzésem, hogy ezen a téren még világhírű lesz.”

Felsorolni is nehéz azoknak a nevét, akik a hazai filmgyártás megteremtésén fáradoztak. Lapozgassuk inkább ezt a ‒ Sátori Lipót, a magyar plakáttörténet kiemelkedő alakjának kifinomult grafikáival illusztrált ‒ gyönyörű kiállítású könyvet, ami nem csupán 25 éve, hanem több mint 100 évvel később is létfontosságú a lelkes mozirajongók számára!

A kötet Lajta Andor hagyatékából került az archívumba: a 60. számozott példány, dr. Lányi Victor szerkesztő aláírásával.
Ide kattintva nyílik ki a teljes könyv
; a nagyítóval pedig a szövegben lehet keresni.