Zimbikének Cannes-ból #14

...

65 éve, 1956. április 26-án, a Körhinta cannes-i bemutatója után küldte ezt a képeslapot Fábri Zoltán a film gyártásvezetőjének, Zombory Györgynek. „Zimbikém, a tegnapi bemutató örömében nagyon fájt, hogy nem osztozhattatok itt velünk. Szeretettel gondolok Rád s üdvözlök mindenkit.” – írta a rendező és a cannes-i küldöttség vezetője, Darvas József népművelési miniszter. Sarkadi Imre, a film írója még hozzátette a lap alján: „Zimbikém, bár itt Petőfi testi mivoltában nem járt, de szelleme annál inkább itt van, igyekszem áldozni emlékének. Ölel Imre.”

A Körhinta cannes-i sikere ma már legendás: a film vetítését kitörő lelkesedés fogadta, az eredményhirdetést pedig nagy felzúdulás követte a francia sajtóban, mikor a film nem nyerte el az Arany Pálmát. François Truffaut a szemle legjobb színésznőjének kiáltotta ki Törőcsik Marit, aki ekkor még csak másodéves hallgató volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

A képeslap címzettje, Zombory György gyártásvezető neve sajnos jobban elhalványult, mint megérdemelné. Életműve összefonódott kora nagy újító rendezőinek nevével, de a 20. század folyamatos változásai közepette elég viszontagságosan alakult.

Zombory György (forrás: Hangosfilm)

1913. április 1-én született a felvidéki Galgócon, filmes pályáját az 1940-es években felvételvezetőként kezdte a Hunnia filmgyárban. Legkiemelkedőbb filmje ebből a korszakból Szőts István Emberek a havason (1941) című munkája volt, amely összetett ábrázolásmódjával és mély humanizmusával a korszak szórakoztató jellegű filmjeivel és a szélsőjobboldali ideológia felé sodródó közhangulattal egyaránt szembement. Szőts filmje fontos előképe és közvetlen inspirációs forrása lett az olasz neorealizmusnak, itthon azonban nem értékelték nagyra. 1944-ben, a német megszálláskor a filmgyár akkori vezetése elbocsátotta Zomboryt, ám a háború után – a korábbi vezetőkkel ellentétben – ő volt ott az új kezdetnél és részt vett az újjáépítésében is. Ennek ellenére 1948-ban, immár a baloldali hatalomátvétel időszakában ismét elbocsátották. Árukönyvelőként helyezkedett el, de az ekkor már Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat néven működő filmgyár hamarosan „visszakérte”, és 1952-től már gyártásvezetőként dolgozhatott.

Pár sematikus darab után ismét a korszak legprogresszívebb irányzatait képviselő filmeken dolgozott. 1953 után az enyhülő kultúrpolitikai elvárásoknak köszönhetően a rendezők új utakat kereshettek a filmművészetben. Zombory 1956-ban két filmet is készített Fábri Zoltánnal, melyeket ma már a drámai szerkesztésmód és az expresszív vizuális stílus klasszikusaiként tartunk számon: a Körhintát és a Hannibál tanár urat. Eközben Szőts-csel leforgattak egy kisjátékfilmet Melyiket a kilenc közül? címmel (Szőts e film 1957-es velencei bemutatójáról már nem tért haza). A forradalom után Máriássy Félix két filmjének gyártásában is részt vett: a Külvárosi legenda (1957) és a Csempészek (1958) egyaránt a rendező neorealista törekvéseinek kiemelt darabjai. A neorealista szemléletet a baloldali vezetés is ideológiai alapon utasította el.

A Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságának forgatási igazolása (1956. november 1.)

Zombory azok között a filmesek között volt, akiket a forradalom napjaiban kirendeltek az események megörökítésére. A Színház és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottsága által kiállított igazolást, amellyel filmezhetett, Szőts István, a filmgyár új munkástanácsának direktóriumi tagja írta alá. A forradalom után még pár évig dolgozhatott, ám 1958-ban ő is a tisztogatások áldozatául esett: szeptemberben az ekkor már Darvas József által vezetett és Hunnia Filmstúdióra (vissza)keresztelt filmgyár létszámcsökkentésre hivatkozva elbocsátotta.

„… ez a szakma nem kereseti lehetőség, nem állás volt számomra, hanem szenvedély.”

– írta a felmondás felülvizsgálatát kérő levelében. Ezt a levelet épp annak a Darvas Józsefnek címezte, aki pár évvel korábban üdvözölte őt Cannes-ból. Zombory életét mégsem keserítette meg a politika. Ezután a Képcsarnok Vállalat propagandaosztályának vezetője lett, ismerősei fiatalos, életvidám emberként ismerték – és mindenki „Cimbikém”-nek szólította.

Vajda Boróka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem