65 éve, 1956. április 26-án, a Körhinta cannes-i bemutatója után küldte ezt a képeslapot Fábri Zoltán a film gyártásvezetőjének, Zombory Györgynek. „Zimbikém, a tegnapi bemutató örömében nagyon fájt, hogy nem osztozhattatok itt velünk. Szeretettel gondolok Rád s üdvözlök mindenkit.” – írta a rendező és a cannes-i küldöttség vezetője, Darvas József népművelési miniszter. Sarkadi Imre, a film írója még hozzátette a lap alján: „Zimbikém, bár itt Petőfi testi mivoltában nem járt, de szelleme annál inkább itt van, igyekszem áldozni emlékének. Ölel Imre.”

A Körhinta cannes-i sikere ma már legendás: a film vetítését kitörő lelkesedés fogadta, az eredményhirdetést pedig nagy felzúdulás követte a francia sajtóban, mikor a film nem nyerte el az Arany Pálmát. François Truffaut a szemle legjobb színésznőjének kiáltotta ki Törőcsik Marit, aki ekkor még csak másodéves hallgató volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

A képeslap címzettje, Zombory György gyártásvezető neve sajnos jobban elhalványult, mint megérdemelné. Életműve összefonódott kora nagy újító rendezőinek nevével, de a 20. század folyamatos változásai közepette elég viszontagságosan alakult.

Zombory György (forrás: Hangosfilm)

1913. április 1-én született a felvidéki Galgócon, filmes pályáját az 1940-es években felvételvezetőként kezdte a Hunnia filmgyárban. Legkiemelkedőbb filmje ebből a korszakból Szőts István Emberek a havason (1941) című munkája volt, amely összetett ábrázolásmódjával és mély humanizmusával a korszak szórakoztató jellegű filmjeivel és a szélsőjobboldali ideológia felé sodródó közhangulattal egyaránt szembement. Szőts filmje fontos előképe és közvetlen inspirációs forrása lett az olasz neorealizmusnak, itthon azonban nem értékelték nagyra. 1944-ben, a német megszálláskor a filmgyár akkori vezetése elbocsátotta Zomboryt, ám a háború után – a korábbi vezetőkkel ellentétben – ő volt ott az új kezdetnél és részt vett az újjáépítésében is. Ennek ellenére 1948-ban, immár a baloldali hatalomátvétel időszakában ismét elbocsátották. Árukönyvelőként helyezkedett el, de az ekkor már Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat néven működő filmgyár hamarosan „visszakérte”, és 1952-től már gyártásvezetőként dolgozhatott.

Pár sematikus darab után ismét a korszak legprogresszívebb irányzatait képviselő filmeken dolgozott. 1953 után az enyhülő kultúrpolitikai elvárásoknak köszönhetően a rendezők új utakat kereshettek a filmművészetben. Zombory 1956-ban két filmet is készített Fábri Zoltánnal, melyeket ma már a drámai szerkesztésmód és az expresszív vizuális stílus klasszikusaiként tartunk számon: a Körhintát és a Hannibál tanár urat. Eközben Szőts-csel leforgattak egy kisjátékfilmet Melyiket a kilenc közül? címmel (Szőts e film 1957-es velencei bemutatójáról már nem tért haza). A forradalom után Máriássy Félix két filmjének gyártásában is részt vett: a Külvárosi legenda (1957) és a Csempészek (1958) egyaránt a rendező neorealista törekvéseinek kiemelt darabjai. A neorealista szemléletet a baloldali vezetés is ideológiai alapon utasította el.

A Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságának forgatási igazolása (1956. november 1.)

Zombory azok között a filmesek között volt, akiket a forradalom napjaiban kirendeltek az események megörökítésére. A Színház és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottsága által kiállított igazolást, amellyel filmezhetett, Szőts István, a filmgyár új munkástanácsának direktóriumi tagja írta alá. A forradalom után még pár évig dolgozhatott, ám 1958-ban ő is a tisztogatások áldozatául esett: szeptemberben az ekkor már Darvas József által vezetett és Hunnia Filmstúdióra (vissza)keresztelt filmgyár létszámcsökkentésre hivatkozva elbocsátotta.

– írta a felmondás felülvizsgálatát kérő levelében. Ezt a levelet épp annak a Darvas Józsefnek címezte, aki pár évvel korábban üdvözölte őt Cannes-ból. Zombory életét mégsem keserítette meg a politika. Ezután a Képcsarnok Vállalat propagandaosztályának vezetője lett, ismerősei fiatalos, életvidám emberként ismerték – és mindenki „Cimbikém”-nek szólította.