Sok hűhó Chaplinért – egy távirat ürügyén: Monsieur Verdoux, Smolka, Angyal #22
A mellékelt kis filmtörténeti töredéknek három szereplője van: Charlie Chaplin, őt nem kell bemutatni; Smolka János, a Haladás Filmművészeti Rt. vezetője; és Angyal György, az 1948 márciusában létrejött Országos Filmhivatal elnöke. E három személy egymással nehezen összevethető pályafutása, élete és megdöbbentő, már-már katartikus mélységet és tragédiákat rejtő sorsa vaskos köteteket tölthetne meg, most azonban csak arra az egyetlen pillanatra fókuszálunk, amikor mindhármuk neve egyszerre kerül egy villanásnyi reflektorfénybe a filmarchívumban található dokumentumok kapcsán. Ezek középpontjában Chaplin tervezett budapesti látogatása, és Smolka Jánosnak 1948 nyarán küldött távirata áll. Az e három személy mögül előgomolygó történetek közül – amihez Chaplin 1947-es filmje főhősének Monsieur Verdoux tragikus története társul – szinte biztosra vehetjük, hogy önmagában az egyedülálló ritkaságnak számító Chaplin-távirat a legkevésbé izgalmas és érdekes…
1948. július 24-én a Hírlap című budapesti újság rövid hírben arról számolt be arról, hogy Charlie Chaplin legújabb filmje, a Monsieur Verdoux bemutatójára Budapestre érkezik.
„Chaplin híres filmjét, a Monsieur Verdoux-t Kelet-Európában Budapesten mutatják be először. A szeptemberi premierre a filmet forgalmazó Haladás Filmvállalat meghívta Chaplint. A művész ugyanis augusztus vége felé Varsóban lesz. Chaplin távirati válasza tegnap megérkezett; Chaplin a meghívást köszönettel tudomásul veszi és bejelenti, hogy a budapesti utazás érdekében mindent elkövet.”
Az akkor még alig néhány hónapja létező Országos Filmhivatal még a hír megjelenése napján magyarázatot kér a Haladás Filmvállalat vezetőjétől, hogy mit ez a „blöff”, ha pedig mégsem arról lenne szó, hol vannak a Chaplin-látogatást alátámasztó dokumentumok.
Az eredeti leveleket lásd a galériában:
Válaszában Smolka elküldi a június elején Chaplinhez írt angol nyelvű levelének másolatát, ezen felül pedig arra hivatkozik, hogy régi barátján, a Színházi Élet egykori alapító szerkesztőjén, a New Yorkban élő Incze Sándoron keresztül sikerült leszerveznie, hogy Chaplin, aki nyár végén egy „antifasiszta kongresszusra” hivatalos Varsóba, visszafelé Budapesten is megálljon és részt vegyen a film hazai bemutatóján.
Eközben a Filmhivatalban házon belül is egyértelmű az ukáz: „nagyon erélyesen és semmilyen hazug magyarázatot tudomásul nem véve” kell lebonyolítani az ügyet.
Még javában zajlik a levelezés a Haladás és a Filmhivatal között, amikor megérkezik Chaplin Smolka Jánosnak címzett fenti távirata, melyben európai turnéja meghiúsulása miatt sajnálattal lemondja budapesti látogatását.
„Sajnálattal tájékoztatom, hogy nagyra becsült meghívásának nem tudok eleget tenni, mivel európai látogatásom meghiúsult. Sok sikert kívánok a Monsieur Verdoux bemutatásához. Üdvözlettel: Charles Chaplin”
Smolka, mivel nem akarja, hogy „a helyzet politikailag is kihasználható legyen” mindent megtesz saját maga tisztázása érdekében, eljuttatja a táviratot az OFH-nak, ami végül ennek köszönhetően maradt ránk. Ennyi tehát a kerettörténet – így nem jött Chaplin Budapestre. A filmet szeptember 9-én a fővárosi Royal Apolloban és a Corsoban mutatták be.
A Monsieur Verdoux Chaplin egyetlen korábbi filmjéhez sem hasonlítható. Chaplin Orson Welles ötletéből írta, rendezte s játszotta a főszerepet, a történet alapját pedig egy valóságos francia sorozatgyilkos esete szolgáltatta. Monsieur Verdoux, az évtizedeken át tisztességes bankalkalmazott, akit kizsákmányolnak, megaláznak, szerencsétlenül tönkremegy, megtörik, s azért, hogy tolószékbe kényszerült feleségét és kisfiát eltartsa, egyre-másra jómódú nőket szédít el, vesz feleségül, foszt ki és öl meg. A két órás filmnek nagyon sok rétege, cselekményszála van: egymást követik a harsány és kifinomult, már-már burleszkbe hajló jelenetek és erkölcsi kérdésfelvetések, a véreskezű zsarnokok, háborúkon nyerészkedő fegyvergyárosok, a kapitalizmus, a gazdasági világválság nyomasztó árnyékában evickélő és rossz útra tévedt „átlagember” morális dilemmái, s keserű konklúziói. Chaplin négy különböző karakter szerepébe bújik, melyeknek semmi köze sincs a korábbi melankolikus csavargó-szerephez: Verdoux kifinomult dandy, aki után szó szerint „bomlanak” a nők, kivéve a kicsit ordenáré, félvilági, a fergeteges komika Martha Raye által alakított Annabella Bonheur-t, aki sehogyan sem hagyja magát megsemmisíteni.
A film szélsőségesen megosztotta a nézőket és a kritikusokat is, s míg Európa-szerte sok-sok százezren látták, bizonyos értelmezés szerint Verdoux egyenesen Chaplint ölte meg.
Smolka János (1898-1966)
1945-től a Haladás Filmipari Rt. vezetője. Korábban közgazdasági, banktisztviselői, pénzügyi munkakörök után 1933-tól a Színházi Élet Hangos heti híradó filmes rovatának szerkesztője, 1937-38-ban gyártásvezetőként, a Fedák Sári főszereplésével készült Mámi című film producereként, majd filmötlet, -szüzséíróként szerez nevet és széleskörű filmes szakmai tapasztalatot magának. Nevét leginkább az 1938-ban megjelent Mesegép a valóságban címmel megjelent kötetről lehetne ismerni: melyben olvasmányos és könnyed stílusban bevezeti az olvasót a filmgyártás és filmkészítés különböző fázisaiba, szaknyelvébe, háttértevékenységeibe: a felvételvezetőtől, az arcfestőn át (aki az utólagos és drága arcképretusálást hivatott szaktudásával helyettesíteni) a producerig, a szerkesztő-összeállító-cuttertől (melyet kezdetben lenézően hívtak vágónak), a forgatókönyvírón át a filmcsillagokig és a cenzúráig. Adatokat gyűjt, elemez, emigráns magyar filmesek nevét listázza – csupa érdekesség, hasznos háttéranyag. Néhány bulvárba illő állítása miatt állítólag többen is beperelték. Egyike volt a „14 kicsi filmnéger”-nek, akit 1941-42-ben Nagykanizsára internáltak (mivel a zsidótörvények idején egy keresztény neve alatt folytatták tovább filmírói,- alkotói tevékenységüket). A háborúban elvesztette családját. A hatvanas években magára maradva, elfeledve halt meg.
Chaplin legújabb filmjének hirtedése a Váci utcában (forrás: Fotómúzeum / Robert Capa)
Angyal György (1911-1949)
Apja nyomdokaiba lépve Berlinben maga is filmes szakképesítést szerez, 1934-45 között Franciaországban él családjával, elkötelezett kommunistaként az ellenállásban is részt vesz. Hazatérve a Mafirt ügyvezetője, majd rövidesen vezérigazgatója; e poszton kettős nehézséggel kell megküzdenie: bevételt és nézettséget kell felmutatnia, miközben az egyre gyengébb színvonalú, futószalagon készült szovjet filmek ideológiai térhódítását (azaz vetítését és megfelelő nézettségét) is biztosítania kell. Már ekkor az az alaptalan vád éri, hogy „kollégáit a szovjet film ellen hangolta”. 1948-tól az Országos Filmhivatal elnöke, majd onnan váratlanul az Országos Találmányi Hivatal vezetőjévé nevezik ki. 1949 augusztusában zavaros indokkal, szabotázzsal vádolva elviszik, „a kihallgatási eljárás során” azonban tisztázatlan körülmények között meghal. Családja csak 1956-ban értesül haláláról.
Történetéről Gervai András kutatásai alapján megrázó dokumentumfilm készült 2017-ben A 26-os számú holttest címmel, mely megtekinthető itt.
Források, további érdekességek:
Smolka János adatlapja a Hangosfilmen
Smolka János: Mesegép a valóságban. Budapest: Cserépfalvi, [1938 vége]
Perlavina indul egy filmproducer könyve ellen – Hétfő, 1939. 01. 23.
Angyal György adatlapja a Hangosfilmen
Gervai András: Titkos Magyarország. Budapest: Pesti Kalligram, 2015
Buza Péter: 1945-2020 - Kész a leltár – Budapest, 2020/6.
György Ágnes : Már 101 éves a film! – Új Élet, 1996. 02. 15.
Chaplin a dendi, a kékszakáll, a gyilkos... – Hírlap, 1948. 09. 12
Bános Tibor: Az örök Chaplin – Magyarország, 1973. 10. 21.
