„Nem érti más, szelíd varázs” – Keleti Márton: Esős vasárnap #41

...

„Egy esős vasárnap délután elbújni jó, jó, jó... Tevéled még egy kis magány is roppant csábító...” – csendült fel az ismert dal a hatvanas évek nagy filmsikere, az Esős vasárnap (1962) kezdő képsorai alatt.

A korszak egyik legnépszerűbb magyar filmje fiatalokról és elsősorban a fiataloknak szólt: arra a mindig nehéz kérdésre kereste a választ, hogy milyen (legyen) a modern fiatal.

Az Esős vasárnap négy tizenhétéves gimnazista lány: Ági, Olga, Erzsi és Vica története. Alakjukon keresztül a hatvanas évek eleji fiatalság vidámsággal és szomorúsággal teli mindennapjai, a felnőtté válás nehézségei jelennek meg. A film fókuszában Ági, az „osztály esze” és Olga, a modern lány története áll, ami a fiatal helyettesítő tanár, Pali körül bonyolódó konfliktusban csúcsosodik ki.

Már a rövid leírásból is látszik, hogy az Esős vasárnapnak volt egy érzékelhető morális felhangja. Bár elsősorban egy nagyközönséget célzó filmnek szánták, és a kor sok más alkotásával ellentétben nem érintett közvetlen politikai kérdéseket, a fiatalok felé mégis határozottan elvárt mintákat közvetített. Pongrácz Zsuzsa, az író például egyértelműen a film nevelő szándékát hangsúlyozta még a bemutató előtt: „A szóbanlévő korosztályból – sajnos – vannak, akik a modern alatt moderneskedést értenek és az »atomkorszak« ürügyén mindent megengednek maguknak. Az »Esős vasárnap« III. osztályos gimnazisták története, hőse egy modern kislány, aki érti és érzi a fiatalság szépségét, ennek tudatában él és az első szerelmet tisztán akarja megőrizni. Ellenpólusa egyik osztálytársa, viselkedésében, öltözködésében, egész életformájában korát megelőzve már felnőtt nő és későn ébred rá, hogy életének legszebb éveit rontotta el. Kettőjük és a többi lány életének bemutatásával a mai fiatalok felelősségéről szeretnék szólni, figyelmeztetni: már tizenhét éves korban legyenek felelősek önmagukért, a jövőjükért.”

Ennek az üdítően hétköznapi, lendületes filmnek az alakjai a forgatás során azonban jóval árnyaltabbak lettek. A két ellenpólus, Ági és Olga lehetett volna egy jó és egy rossz karakter; erről azonban szó sincs: a film hétköznapi, mégis a maguk egyediségében megformált karaktereket mutat be. Az alkotók (elsősorsan a két dramaturg: Bacsó Péter és Szász Péter) sokat merítettek a főszereplőket játszó fiatal színésznők tehetségéből.

„Én tanúja voltam annak, hogy mikor a lányok elkezdték a működésüket a kamera előtt, akkor Szász Péter nap mint nap átírta a szerepeiket. Annyira odafigyeltek a lányokra, mert tényleg bűbájos népség volt. Olyan átütő fiatalság, vidámság, tehetség sugárzott belőlük, hogy azt érdemes volt, mint filmalkotó fluidumot meglovagolni és beleszerkeszteni ebbe a moziba”

– mondta Mécs Károly a 4. Budapesti Klasszikus Film Maratonon, ahol újra összegyűltek a főszereplők. Halász Judit bevallása szerint az egész pályáját meghatározta a mondat, amikor az első jelenet első felvétele után Szász Péter azt mondta neki: „Halászkám, te egy zseni vagy!”

Béres Ilona, Halász Judit, Mécs Károly, Tordai Teri a Budapesti Klasszikus Film Maratonon tartott közönségtalálkozón (fotó: Czirják Pál)

A korabeli (fiatal) nézők tömegei valószínűleg szintén nem a nevelő célzat miatt szerették a filmet, hanem mert magukat, a saját problémáikat láthatták viszont benne. „Az ember ül a nézőtéren és érzi, milyen természetességgel tapad a kíváncsi figyelem a vászonra, hogyan születik az alighogy megismert hősökkel a szoros kapcsolat” – írta egy korabeli kritikus. Keleti is ennek fontosságát hangsúlyozta egy későbbi interjúban: „Minden házban van egy 16 éves lány, akit érdekelt. Rengeteg szülő és lány érezte találva magát.” Az Esős vasárnap ugyanis tényleg arról szól, ami minden kamaszt érdekel: az első szerelemről, az első testi kapcsolatról – a felnőtt lét érzékeny és bizonytalan határairól.

Ebben a filmben a fiatalok csupa olyan dolgot csinálnak, ami ekkoriban még ritkán volt látható a mozivásznon.

Motoros versenyre mennek, dzsesszre (a Fogj egy sétapálcát című slágerre) táncolnak, Koncz Zsuzsával és Hacki Tamással együtt indulnak a Ki mit tud?-on. A film azért bizonyos értelemben mégiscsak a konzervatív oldalon marad és nem a „túl modern” Olgát állítja be követendő példának. Egyértelmű „igazságszolgáltatás” helyett azonban az alkotók egy bátor húzással nyitva hagyják a film végét és nem félnek morálisan nehezen megítélhető tetteket, karaktereket beleszőni a mesébe. A lányok felszabadult viháncolásával induló vígjáték úgy fordul drámaira, ahogy a címbeli esőfelhők gyülekeznek. Az utolsó jelenet pedig egy feloldhatatlannak tűnő helyzetben hagyja magára Ágit és Palit.

Esős vasárnap (forrás: NFI)

Az Esős vasárnap legnagyobb vonzereje az a sodró lendület, amivel a fiatal színészek árasztják el a vásznat.

Polónyi Gyöngyit már korábban is láthatta a moziközönség, de a többi, ekkor másodéves színésznő – a hatvanas évek emblematikus színészegyéniségei – Tordai Teri, Béres Ilona és Halász Judit ebben a filmben debütáltak. „Egy alkalommal beültünk a nagy vetítőbe, hogy rövid képeket vetítsenek nekünk a jelenetekből. Emlékszem, hogy megdöbbentem, hogy »De borzasztó! Ennyit nem kéne csinálni.« Hogy ki volt a legjobb? Polónyi Gyöngyi, aki előtte már a Fűre lépni szabadot forgatta a Makk Károllyal. Ő már ismerte a kamerának ezt az érdekes odafigyelését. És azt hiszem, valamennyien elmondhatjuk, hogy mi tanultunk akkor ezzel az első filmmel egy olyan stílust, hogy filmen legyél magad, legyél őszinte. Ez egy nagy indulás volt, köszönhetően Keleti Mártonnak” – emlékezett vissza Tordai Teri. „Mi másnaptól kezdve ismertek voltunk. Az utcán megszólítottak. Emlékszem, a következő nyáron életemben először voltam Párizsban és a Rodin múzeumban odajött hozzám egy kislány, szaladt utánam és autogramot kért. Hát azt életemben nem gondoltam volna, hogy ő látott valahol. És hát az Esős vasárnapból ismert, mert akkor még sehol máshol nem tűntünk fel és nem végeztünk, mint színészek. Akkor kezdtek minket hívni a színházakba, akkor játszottuk az első főszerepeinket különböző budapesti színházakban, mert a szakma ebből a filmből ismert meg bennünket” – mesélte Halász Judit.

Források, érdekességek:

Czirják Pál: A közönségfilm vonzásában. Rendezőportrék: Keleti Márton. Filmtett
Kelecsényi László: Csak egy kis emlék. Filmtörténet – dalban elbeszélve. Filmkultúra online
Kielégíteni vagy nyugtalanítani? Kerekasztal-beszélgetés. Filmkultúra 1965/2 40-59. old.
Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni”. Beszélgetés Tordai Terivel. Filmvilág folyóirat 2018/12 14-20. old.

Vajda Boróka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem