Márkus Jenő karikatúrája Bán Frigyesről (forrás: NFI)

„Figyelem, figyelem... Kérem az osztrák tüzér elvtársakat, amíg a kurucokat észre nem veszik, ne tekintgessenek hátra, szüntelen az ágyúkkal foglalkozzanak. A labanc gyalogos elvtársak nagyobb lendülettel vessék magukat a küzdelembe. Az első meglepetés után önök felismerték, hogy a kurucok nagyon kevesen vannak! Kurucok, figyelem, figyelem... Néhányan az ütközet hevében kiszaladtak a felvevőgép látómezejéből, a jövőben jobban vigyázzunk, mert akit a gép nem lát, az feleslegesen fárad. Köszönöm, végeztem...” – hangzottak el ezek a furcsa szavak Bán Frigyes rendező hangosbemondójából a Bükk-hegység egyik tisztásán 1954 nyarán. A Rákóczi hadnagya című nagyszabású kalandfilm csatajelenetének forgatására összegyűlt többszáz fős statisztéria pedig engedelmesen visszarendeződött a felvétel kezdetéhez.

A filmet a Rákóczi-szabadságharc 250. évfordulója alkalmából vette tervbe a filmgyár. Barabás Tibor író grandiózus kalandfilm ötlettel állt elő. „Sokat böngésztem régi korok írásait, naplóit, feljegyzéseit. Így került kezembe Beniczky Gáspárnak, Rákóczi titkárának egykori naplója is, amely 1708-ban íródott. Lapjain feljegyzést találtam Bornemissza János strázsamesterről, aki tizenegyed magával mélyen bent az ellenséges földön, fogságba vetette a labanchadak főgenerálisát, Starhemberg grófot és zsákmányul ejtette a császári hadipénztárat.” Barabás az ifjú hős tovább kerekített kalandjai mögött villantotta fel a Rákóczi-kor hangulatát. A film természetesen meg kellett feleljen a kor ideológiai elvárásainak: hősei – Bornemissza János, a vitéz parasztlegény, szerelme, a bátor Bíró Anna és társaik, Fekete Miska és a kis Matyi, sőt a híres Vak Bottyán is – egytől-egyig az elnyomás ellen küzdő népi hősök; a film pedig nem a szabadságharc végével fejeződik be, hanem egy olyan ponton, ahol még látszólag a kuruc seregek állnak nyerésre.

A Rákóczi hadnagya annak ellenére lett minden idők egyik legsikeresebb magyar alkotása, hogy a gyártása nem indult valami fényesen. A filmgyár meglehetősen kevés időt adott az előkészületekre és sokkal kevesebb erőforrást biztosított az alkotóknak, mint az egy évvel korábban készült hasonlóan impozáns történelmi film, a Föltámadott a tenger elkészítéséhez. A filmgyár folyamatosan csökkenteni igyekezett a költségvetést, s emiatt Bán Frigyesnek szinte jelenetenként kellett megvédeni az eredeti tervet.

A film csatajeleneteit a Bükkben, a Réthén játszódó kulcsjeleneteket pedig Ipolyszögön forgatták, ahol a házak tetejét bezsuppoztatták, a kerítéseket és udvarokat pedig gondosan átalakították a kuruc kornak megfelelően. Farkas bácsi, az egyik díszletező így nyilatkozott a munkálatokról: „Régen csináltunk ilyen filmet. Micsoda díszletek! Van, amelyiken napokig, sőt hetekig dolgoztunk, hogy teljes eredetiséggel állíthassuk elő. Ott van a bécsi Burg tanácsterme, olyan díszletet még nem is csináltunk eddig… Csuda nagy kedvvel csináljuk.”

A Bükkben kirándulókat a forgatás ideje alatt minden reggel egy különös sereg látványa fogadta: „Elől szabályos hadrendben egy század vasasnémet, mögöttük két terepjáró teherautó, gépi berendezésekkel, állványokkal, lámpákkal, díszletezőkkel, világosítókkal. Utánuk egy szakasz sárgamentés, zöldsipkás Inczédy-huszár, aztán egy autóbusz az öttusázókkal, fodrásszal, sminkmesterrel, ruhaszabóval, tartaléknyergekkel, bajuszokkal, egy üveg művérrel, korommal, viaszsebhelyekkel, rizsporos parókákkal. Két század fehérkabátos osztrák katona, feltűzött szuronnyal, a hangfelvevőgép, ponyvás társzekerek, tizenkét ágyú, lőszeres ládák, egy csukott teherautó a büfével, közért-kiszolgálókkal, egy kiskocsi hangszórókkal, mikrofonokkal, aggregátorokkal, kábelekkel s végül egy század kócsagtollas kuruc lovas. A furcsa karaván nap mint nap megjárja a nehéz hegyi utat, a lillafüredi üdülők nagy örömére. Valóban, nem mindennapi látvány a lépésben hajtó Ikarusz autóbusz, amely körül sisakos, lándzsás vértesek ügetnek s utánuk császári címerrel, fekete-sárga lobogóval dübörög Heister generális tizenkétfontos tüzérütege...” – számolt be a forgatásról egy statiszta.

A történelmi kor megjelenítése miatt a jelmeztervezők is nagy feladat előtt álltak. Weingruber Éva és Kölcsey Aliz korabeli festmények, grafikák alapján készítették el a terveket, az anyagokkal azonban nem ment minden simán: a régi brokátok, bársonyok akkoriban beszerezhetetlenek voltak. A kosztümök végül nyakkendőselyemből és finom posztóból készültek el, melyeknél azt is figyelembe kellett venni, hogy a megfelelő árnyalatúak legyenek a színes filmnyersanyagon.

Badal János és Fehér Imre a 1957-ben, a Bakaruhában forgatásán (MTI)

A Rákóczi hadnagya ugyanis színes technológiával készült, ami a korszakban még egyáltalán nem volt bevett megoldás. A film felvételeihez egy fiatal operatőrt, Badal Jánost kérték fel, aki korábban rövidfilmekben már kísérletezett az ekkor még csak külföldi turistáktól beszerezhető színesfilmmel. Badal így emlékszik vissza: „bejött hozzám Bán Frigyes és azt kérdezte: »Ide figyeljen! Nem tudna-e valakit, aki leforgatná a filmemet – mármint a Rákóczi hadnagyát – mert az Eiben Pista bácsi kicsit fél a színestől, nem nagyon jól ismeri?« »Hát, ha van bizalmuk bennem – válaszoltam – én megpróbálom«.”

Nemcsak az operatőrnek volt ez az első jelentős filmje, hanem a főszereplő színészek nagy részének is. Bitskey Tibort és Zenthe Ferencet egy hónap alatt tanították meg lovagolni az öttusacsapat tagjai a film kedvéért. A két színész további szerepeiknél is nagy hasznát vehette e tudásnak, Zenthe például pár évvel később A Tenkes kapitánya című nagysikerű tévésorozatban folytatta a labancok megleckéztetését. A Rákóczi hadnagya forgatásán azonban még meggyűlt a baja a lovakkal: „az egyik vívó jelenetnél petárda robbant a közelben, a lovam megugrott, én hirtelen hátradőltem és a felemelt karddal akkorát böktem szegény állaton, hogy megvadult és árkon-bokron át elrohant velem az erdőbe... Végül egy faágon kapaszkodva találtak rám a többiek…” – emlékezett vissza pár évvel később.

A kuruc és labanc sereg összecsapásának jelenetéhez a honvédség katonáit vezényelték ki, az akciójeleneteket pedig az öttusázók hajtották végre. Egy újságbeszámoló szerint két, ellenséges táborba beosztott öttusázó között hangzott el a következő szürreális párbeszéd:

„– Te beugrasz az ágyú mellé, én a pisztolyomból rádlövök. Te meginogsz, estedben rámzuhansz és belémdöföd a kardod, jó?
– Rendben van, csak arra vigyázz, hogy ne lőjj rám túl korán, mert én még egy labanc gyalogost is fejbeütök addig a karabélyommal. Az rögtön meghal...
– Megbeszélted vele?
– Már el is próbáltuk. Beesik az ágyú kereke alá, hogy ne zavarjon engem, amikor rádugrok.
– Hát akkor szervusz. A csatában találkozunk. Van egy cigarettád?”

A nagy sikerre így emlékezett vissza Bitskey Tibor: „A film bemutatása után a rádióban találkoztam Vass Évával. Kipirult arccal rohant felém és egy csomó levelet vett elő táskájából. Azok írták ezeket a leveleket, akiknek tetszett a film: a közönség írta... A közönség szerezte ezt a határtalan örömet Évának is, nekem is! Ez a legnagyobb öröm a színész számára!”