„Érzéki rövidzárlat” – Gertler Viktor: Gázolás #32

...

1955 őszén mutatták be a mozikban Gertler Viktor Gázolás című filmjét, a háború utáni korszak első magyar film noirját. A film Dr. Csanádi András bíró morális dilemmájáról szól, aki szerelme, Zenthe Judit tárgyalását vezeti a bíróságon. A bíró apránként kinyomozza, hogy az imádott nő nem egészen az, akinek mutatja magát. Az önmagával küzdő férfi számára a tárgyalóterem így a hivatása és a magánélete közti harc színterévé válik.

A Gázolás az ötvenes évek sematizmusa és a magyar újhullám közti átmeneti időszakban készült. Ebben a korszakban az enyhülő politikai nyomás hatására az alkotók a közélet felől a magánéleti témák felé fordultak.

Pár év alatt, szinte filmről filmre hagyták el a korábban kötelező sablonokat és találtak új témákra, hangvételre.

A Gázolás ennek a folyamatnak érdekes példája: alaphelyzete tisztán magánéleti, emberi dilemma, de a benne megjelenő szereplők még a sematikus filmek világképének megfelelő leosztást tükrözik.

Zenthe Judit és családja a szocialista társadalom peremén élő, deklasszált „úri világból” jön, míg ellenpontjuk egy „mintaéletet” élő, bölcs, idősebb bíró. A főszereplő Csanádi az ingadozó karakter, aki a két értékrend közti választásra kényszerül. „Az ingadozó főhős vívódásában az új elem érzelmi életének a társadalmi mellé, sőt fölé helyezése. Nem tűnik el teljesen ez a szempont, hiszen mint szerelmes bíróban a magán- és a közéleti szerep kerül szembe egymással, összetettségét mégis jelzi, hogy mindez belső tusakodásként jelenik meg” – írja Gelencsér Gábor. „Sok premier plant szeretnék alkalmazni […] ugyanis ebben a filmben az embereken keresztül akarom ábrázolni az embert, nem csak gépeken, munkafolyamatokon át” – nyilatkozta a készülő alkotásról a rendező.

Míg a film egyik legnagyobb erényének napjainkban az tűnik, hogy a szerelemi történet sodró ereje ma is átélhetővé teszi, a korszak kritikusai ezt egészen másképp látták. A vezető lapok kritikái a film fő konfliktusának a reakció és a szocialista társadalom harcát tekintették, melyen csak díszként csüng a szerelmi szál. A filmet bátortalannak ítélték a tanulság kimondásában, sőt, szinte károsnak, mivel nem jelenítette meg elég határozottan a „jó” oldalt. Egy kritikus még azért is kárhoztatta, hogy a film történetét Csanádi meséli el a saját szavaival, ami nem nyújt objektív képet a történetről, és nem teszi kellőképpen egyértelművé a tanulságot.

Úgy tűnik, a korabeli kritikának a Gázolás túl nagy lépés volt egy másfajta stílus felé.

Pedig a rendező éppen a sablonos stílus meghaladása érdekében keresett másfajta eszközöket és nyúlt bátran olyan megoldásokhoz, mint például a film noir flashback-szerkezete (a film Csanádi visszaemlékezésével kezdődik, melyben elmondja, hogyan ismerkedett meg Judittal).

„Az a legfőbb igyekezetem, hogy a mai Budapest hangulatát hűen tükrözze a film” – mondta Gertler. Azt még a korabeli kritikusok is a film javára írták, hogy a rendezői és operatőri munka finom részletekkel, hitelesen mutatja be a korabeli környezetet. Hegyi Barnabás operatőr érzékenyen komponált képei sok dicséretet kaptak, a film miliőjének megteremtésében azonban nagy szerepet vállalt Pán József díszlettervező is. Pán – aki a némafilmkorszak végén kezdte a szakmát és az 1930–40-es évek egyik legfoglalkoztatottabb díszlettervezője volt – egy letűnt világ hangulatát csempészte a filmbe. A Gázolás esőáztatta budapesti utcáiban, meghitt fényekkel bevilágított kis presszóiban mégis mindenki a korabeli valóságra ismert.

A Gázolás forgatása, Magyar Filmhíradó, 1955. május

Ez a fajta nosztalgia a szereplők terén is utat tört, ugyanis egy olyan karakter kerül a film középpontjába, akivel a háború utáni filmekben alig találkozni: a csábító végzet asszonya. A film női főszereplőjének kiválasztásával az alkotók különösen gondban voltak, a megfelelő Zenthe Judit kiválasztásához több száz színésznőt és amatőrt hallgattak meg. „Nehéz megtalálni azt a nőtípust, akire a filmben szükség van. Egy rózsadombi úgynevezett úrilány a film főszereplője, aki művelt, okos, romlott, nőies, fiatal, akaraterős, vonzó, elszánt — egyszemélyben” – nyilatkozta Gertler. Az új magyar femme fatale, akinek a szerelem csak „érzéki rövidzárlat” végül Ferrari Violetta lett, akit korábban egészen más szerepkörben, a termelési filmek vidám munkáslányaként láthattak a nézők. „Régen szerettem úgy szerepet, mint ezt. Egy kétarcú, sokoldalú embert kell alakítanom, aki ellenállhatatlan, s egyben kiábrándító, jellemtelen. Eleinte féltem tőle, de most már az az érzésem, sikerült az írók elképzelését megformálnom.” – mondta a színésznő.

A Gázolás egy 1940-es években Hollywoodban kialakult műfajt, a film noirt idézi. A noir legismertebb történetvariációja, melyben a férfi főszereplő egy tisztességtelen, hátsó szándékkal közelítő csábító nő hálójába keveredik, megbocsáthatatlan bűnt követ el és elveszett emberré válik. A noirok jellegzetes stílusmegoldása a flashback-szerkezet, ami lehetővé teszi, hogy a főszereplő személyesen mesélje el a múltban történt eseményeket azon a ponton, ahonnan már nincs visszaút. A Gázolás izgalmas kísérlet arra, hogy a noir műfaji és stilisztikai készletét hazai környezetbe ágyazza. Talán a még mindig érezhető politikai nyomásnak köszönhető, hogy ez a film „boldogan” zárul: a krízis éjszakája után felvirrad a tárgyalás napja, ahol az igazság győzedelmeskedik és mindenki a tetteinek megfelelően ítéltetik meg.

Vajda Boróka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem