„Érzéki rövidzárlat” – Gertler Viktor: Gázolás #32

2021.07.07.

1955 őszén mutatták be a mozikban Gertler Viktor Gázolás című filmjét, a háború utáni korszak első magyar film noirját. A film Dr. Csanádi András bíró morális dilemmájáról szól, aki szerelme, Zenthe Judit tárgyalását vezeti a bíróságon. A bíró apránként kinyomozza, hogy az imádott nő nem egészen az, akinek mutatja magát. Az önmagával küzdő férfi számára a tárgyalóterem így a hivatása és a magánélete közti harc színterévé válik.

A Gázolás az ötvenes évek sematizmusa és a magyar újhullám közti átmeneti időszakban készült. Ebben a korszakban az enyhülő politikai nyomás hatására az alkotók a közélet felől a magánéleti témák felé fordultak.

Pár év alatt, szinte filmről filmre hagyták el a korábban kötelező sablonokat és találtak új témákra, hangvételre.

A Gázolás ennek a folyamatnak érdekes példája: alaphelyzete tisztán magánéleti, emberi dilemma, de a benne megjelenő szereplők még a sematikus filmek világképének megfelelő leosztást tükrözik.

Zenthe Judit és családja a szocialista társadalom peremén élő, deklasszált „úri világból” jön, míg ellenpontjuk egy „mintaéletet” élő, bölcs, idősebb bíró. A főszereplő Csanádi az ingadozó karakter, aki a két értékrend közti választásra kényszerül. „Az ingadozó főhős vívódásában az új elem érzelmi életének a társadalmi mellé, sőt fölé helyezése. Nem tűnik el teljesen ez a szempont, hiszen mint szerelmes bíróban a magán- és a közéleti szerep kerül szembe egymással, összetettségét mégis jelzi, hogy mindez belső tusakodásként jelenik meg” – írja Gelencsér Gábor. „Sok premier plant szeretnék alkalmazni […] ugyanis ebben a filmben az embereken keresztül akarom ábrázolni az embert, nem csak gépeken, munkafolyamatokon át” – nyilatkozta a készülő alkotásról a rendező.

Míg a film egyik legnagyobb erényének napjainkban az tűnik, hogy a szerelemi történet sodró ereje ma is átélhetővé teszi, a korszak kritikusai ezt egészen másképp látták. A vezető lapok kritikái a film fő konfliktusának a reakció és a szocialista társadalom harcát tekintették, melyen csak díszként csüng a szerelmi szál. A filmet bátortalannak ítélték a tanulság kimondásában, sőt, szinte károsnak, mivel nem jelenítette meg elég határozottan a „jó” oldalt. Egy kritikus még azért is kárhoztatta, hogy a film történetét Csanádi meséli el a saját szavaival, ami nem nyújt objektív képet a történetről, és nem teszi kellőképpen egyértelművé a tanulságot.

Úgy tűnik, a korabeli kritikának a Gázolás túl nagy lépés volt egy másfajta stílus felé.

Pedig a rendező éppen a sablonos stílus meghaladása érdekében keresett másfajta eszközöket és nyúlt bátran olyan megoldásokhoz, mint például a film noir flashback-szerkezete (a film Csanádi visszaemlékezésével kezdődik, melyben elmondja, hogyan ismerkedett meg Judittal).

„Az a legfőbb igyekezetem, hogy a mai Budapest hangulatát hűen tükrözze a film” – mondta Gertler. Azt még a korabeli kritikusok is a film javára írták, hogy a rendezői és operatőri munka finom részletekkel, hitelesen mutatja be a korabeli környezetet. Hegyi Barnabás operatőr érzékenyen komponált képei sok dicséretet kaptak, a film miliőjének megteremtésében azonban nagy szerepet vállalt Pán József díszlettervező is. Pán – aki a némafilmkorszak végén kezdte a szakmát és az 1930–40-es évek egyik legfoglalkoztatottabb díszlettervezője volt – egy letűnt világ hangulatát csempészte a filmbe. A Gázolás esőáztatta budapesti utcáiban, meghitt fényekkel bevilágított kis presszóiban mégis mindenki a korabeli valóságra ismert.

A Gázolás forgatása, Magyar Filmhíradó, 1955. május

Ez a fajta nosztalgia a szereplők terén is utat tört, ugyanis egy olyan karakter kerül a film középpontjába, akivel a háború utáni filmekben alig találkozni: a csábító végzet asszonya. A film női főszereplőjének kiválasztásával az alkotók különösen gondban voltak, a megfelelő Zenthe Judit kiválasztásához több száz színésznőt és amatőrt hallgattak meg. „Nehéz megtalálni azt a nőtípust, akire a filmben szükség van. Egy rózsadombi úgynevezett úrilány a film főszereplője, aki művelt, okos, romlott, nőies, fiatal, akaraterős, vonzó, elszánt — egyszemélyben” – nyilatkozta Gertler. Az új magyar femme fatale, akinek a szerelem csak „érzéki rövidzárlat” végül Ferrari Violetta lett, akit korábban egészen más szerepkörben, a termelési filmek vidám munkáslányaként láthattak a nézők. „Régen szerettem úgy szerepet, mint ezt. Egy kétarcú, sokoldalú embert kell alakítanom, aki ellenállhatatlan, s egyben kiábrándító, jellemtelen. Eleinte féltem tőle, de most már az az érzésem, sikerült az írók elképzelését megformálnom.” – mondta a színésznő.

A Gázolás egy 1940-es években Hollywoodban kialakult műfajt, a film noirt idézi. A noir legismertebb történetvariációja, melyben a férfi főszereplő egy tisztességtelen, hátsó szándékkal közelítő csábító nő hálójába keveredik, megbocsáthatatlan bűnt követ el és elveszett emberré válik. A noirok jellegzetes stílusmegoldása a flashback-szerkezet, ami lehetővé teszi, hogy a főszereplő személyesen mesélje el a múltban történt eseményeket azon a ponton, ahonnan már nincs visszaút. A Gázolás izgalmas kísérlet arra, hogy a noir műfaji és stilisztikai készletét hazai környezetbe ágyazza. Talán a még mindig érezhető politikai nyomásnak köszönhető, hogy ez a film „boldogan” zárul: a krízis éjszakája után felvirrad a tárgyalás napja, ahol az igazság győzedelmeskedik és mindenki a tetteinek megfelelően ítéltetik meg.