„Az első magyar színes világfilm!” – 1942-ben ezzel a címmel jelentek meg a szenzációt hirdető cikkek a Radványi Géza által rendezett A beszélő köntös című filmről. A film elkészülte és bemutatója filmtechnikai szempontból jelentős mérföldkőnek számít, mely túlmutat a kiemelkedően magas, 350 ezer pengős költségvetésen, de az 1600-as évek Magyarországának világát és Kecskemétet is komoly kutatómunkával és hitelességgel elénk táró történetmesélésen is. Ahogy azt a kíváncsi nézők számára a film plakátja és reklámkampánya is hirdette, ez volt az első magyar színes nyersanyagra forgatott film. Ám jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor mégis miért Nádasdy Kálmán és Ranódy László Ludas Matyiját tartjuk számon, mint az első színes magyar játékfilmet?

A beszélő köntös forgatási munkálatai 1941 májusában kezdődtek meg a Magyar Film Iroda stúdióiban és külső helyszíneken. Ekkor Hegyi Barnabás, a film operatőre még a „hétköznapi”, fekete-fehér nyersanyagot használt a felvevőgépben. A film standfotósa, Pálházy Gyula azonban színes nyersanyagot töltött fényképezőgépébe, melyekkel a film bizonyos jeleneteiről reklámcélú fotókat készített. Egy nap, amikor az MFI vetítőjében ezeket a színes diapozítívokat nézegették, elhangzott a reményteli mondat: „De szép lenne, ha a film hátralévő külső felvételeit színes mozgófénykép-anyagra lehetne fényképezni.” A jelenlévő producer rövid gondolkodás után rávágta: „Hát majd megcsináljuk!” A berlini Agfa gyár el is küldte a szerződéstervezetet, bár a Magyar Film Iroda figyelmét felhívták a nyersanyag kiforratlan fejlesztésére. Ennek ellenére mégis biztosítani tudták a filmanyag importálását Magyarországra.

Emiatt a forgatáson a színes felvételek mellett fekete-fehér nyersanyagra is rögzítettek – végül a színes anyagra készült felvételek közel egyharmada be is került a filmbe, ami igen szép aránynak számít. Ennek tudatában a film plakátja már árnyalja a cikkek címében található túlzást, hiszen azon már az „Első, részben színes magyar világfilm” szerepel.

Az 1942. február 21-i premiert követően a közönség Budapesten és vidéken egyaránt lelkesen fogadta a filmet. Érzékletesen példázza ezt, hogy csak a Royal Apollo filmszínház első három heti bevétele rekordot döntött, amivel már ekkor visszahozta a gyártási költségek közel egyharmadát. A kritikák egyhangúlag dicsérik Jávor Pál játékát, a forgatókönyv ötletes és izgalmas történetét és dialógusait. Ezzel szemben egy kecskeméti lap szigorúan bírálta a film történelmi hitelességét, mondván, már Mikszáth regénye is tartalmaz mesés elemeket, melyet fájlalt a kecskeméti városvezetés: „Miért nem őrködünk jobban Kecskemét kultúrája, történelme felett? Miért volt szükséges Kecskemét büszkeségét, történelmének legrégibb bizonyítékát sutba dobni, és miért volt szükség arra, hogy fantasztikus, oláh cigányokra emlékeztető ruhákban szerepeltessék őseinket? Máskor jobban kell őrködnünk, amikor történelmi filmet csinálnak Kecskemétről.”

Mindennek ellenére a színes filmbetétek szemkápráztató színei a nagyvásznon a közönségből nagy meglepetést és csodálatot váltottak ki, ennek ellenére, mint egykor az újdonságként ható hangosfilmhez, ehhez is több egymást követő film sikere kellett, míg a színes film a tradicionális fekete-fehérrel egyenrangúvá vált.

Agfacolor szűrő működése (forrás: NFI)

A színes fényképezés alapjainak megértéséhez elengedhetetlen a színtan alapjairól is említést tenni.

„A színkép 7 színe és ezek árnyalatai a 3 alapszín: a vörös, a kék és a zöld keverékeiből keletkeznek. Ezt additív színkeverésnek nevezzük, melyben 2-2 alapszín kiadja a többi színt, mindhárom keveréke pedig a fehéret. A Hollywood-aranykorából ismert színvilág, mely a korai Technicolor filmre is jellemző, ezt az eljárást alkalmazta. Az Agfa azonban a szubtraktív színkeverési eljárást dolgozta ki. Ebben az eljárásban a 3 alapszín helyett a türkizkék, a sárga és a bíbor szín keverésével kapjuk meg a színeket. Ez az ún. „kivonó” színkeverési eljárás terjedt el leginkább, melynek oka a tiszta és ragyogó színekben rejlik.” – írja Dr. Kunszt János Színes fényképezés Agfacolor filmre című könyvében.

A színnyomás úgy készül, hogy a 3 szűrővel (türkiz, bíbor, sárga) 3 rétegre három színkivonatot készítenek; az így kapott fekete-fehér részletnegatívokról pozitív nyomóformákat készítenek, melyeknek mindegyikét a felvételkor használt szűrő komplementer színével festik, majd nyomják egymásra őket. Erre az alapra épült az Agfacolor film is, melynek a többi színesfilmhez képest előnye a színek tónusa – kimondottan a fehér szín ragyogó megjelenése. A filmen a kékre, zöldre és a vörösre érzékeny rétegek egymásra vannak öntve, így nincs szükség különböző színkivonatokra. A rétegek jellemzője, hogy önmagukban nem színesek, pusztán az adott színre érzékenyek, és minden réteg tartalmazza valamely alapszín egy-egy komponensét, így a második előhívóban a másik komponenssel találkozva az adott színt előhívja.

A film legfelső rétege kék színre érzékeny, van benne azonban sárga komponens is, mely a hívó oxidációs termékeivel sárga színné egyesül. Ez a réteg adja tehát a kész színes kép sárga részletbevonatát. A legfelső réteg alá egy egészen vékony, sárgára színezett emulzióréteget önt, mely úgy hat, mint a sárga szűrő, azaz leszűri a kék sugarakat, és nem engedi át őket a mélyebb rétegekbe. A középső réteg zöld színre van érzékenyítve és vörös komponenst tartalmaz: az előhívás után tehát ez lesz a színes kép vörös részletlevonata. Végül a legalsó réteg vörös fényre van érzékenyítve és zöldeskék komponenst tartalmaz: előhívás után tehát ez lesz a kék részletlevonat.

A felvételnél a fényképezőgépbe jutó fénysugarak a saját színüknek megfelelő rétegben idéznek elő lappangó (latens) képet azáltal, hogy behatásuk helyén elbontják a fényérzékeny brómezüstöt. A szín aszerint, hogy alapszín vagy kevert szín, egy vagy két, esetleg mindhárom réteg azon helyén, ahová a fényképezőgép bevetíti, elbontja a brómezüstöt. A felvétel ilyenkor még nem színes, mivel a három alapszín mindegyikének csak egy-egy komponense van benne a fényérzékeny rétegekben.

A beszélő köntöst megelőzően ezzel a nyersanyaggal csak Németországban próbálkoztak ismeretterjesztő (Bunte Lurch- und Kriechtierwelt, 1940), illetve játékfilmeket (Frauen sind doch bessere Diplomaten, 1941) készíteni, majd a későbbi finomításokat követően Magyarországon is készültek további, hasonló alkotások. Az első, teljes egészében színes film a Ludas Matyi (1949), majd Keleti Márton Különös házasság című filmje (1951), valamint Bán Frigyes Rákóczi hadnagya (1953) című alkotása. Ezek már teljes egészében színes filmek voltak.