„Az életben a legfontosabb a szív” – Makk Károly: Mese a 12 találatról #29

2021.06.20.

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy bűnös város, ahol mindenki totózott. Vagy legalábbis majdnem mindenki. Totóztak az eszpresszókban, totóztak a villamoson, totóztak lenn a színházi nézőtéren és totózott Hamlet fenn a színpadon. De persze legtöbben a totózóban totóznak. Lám ez a sok ember, ez mind-mind-mind a tizenkettes találatról álmodik, a mesebeli sült galambról, amely egyedül az ő szájába repül. A szárnya alatt legalább ötszázezer forinttal” – így vezette be a történetet a mesélő Makk Károly 1956-os Mese a 12 találatról című filmjében.

A film főszereplői maguk is ebben a helyzetben vannak, életükben egy nagyobb pénzösszegtől remélik a megoldást. A Bartha házaspár beázott lakására és emiatt felborult családi békéjére keresi a megoldást a bürokrácia útvesztőiben. Fazekas Géza történelemtanár a házassághoz igyekszik összeszedni bátorságát és az anyagi alapot. Károly bácsi, a pincér a zsarnok üzletvezető uralmát nyögi, míg Vali, a kenyereslány szeretne kitörni gazdag focistafeleség nővérének árnyékából. Ők négyen közösen állítanak ki egy totószelvényt, ám a film különböző mulatságos kalandok során végül ahhoz a felismeréshez vezeti el őket, hogy a pénz nem minden, a boldogságot az életbe vetett hit és a magabiztosság hozza el.

A Liliomfival egy csapásra jelentős rendezővé váló Makk egy politikai parabola, A 9-es kórterem után ismét vígjátékot rendezett. A Mese a 12 találatról azonban egészen más, mint az első alkotása. Ez a jelenben játszódó, vérbeli pesti film a korabeli rendszer apró anomáliáiból csinál viccet. Elsősorban abból a jelenségből, hogy az emberek el nem ítélhető módon a mesebeli totónyereménytől várják életük sínre kerülését. Talán az 1956-os év első felében szokatlanul engedékeny politikai légkörnek is köszönhető, hogy a film ilyen formában készült el. A hősök között ugyanis egyaránt megtaláljuk a hétköznapok közegéhez képest luxuskörülmények között élő focistákat, a belőlük – és a külföldről behozott nylonharisnyákból – élő ismerőseiket, és az anyagilag kilátástalan helyzetben élő tanárokat. A Kerületi Ingatlankezelő csak akkor hajlandó kimenni, ha az ügyfél bizonyos összeget letesz az asztalra, az előkelő étteremben pedig csodaszámba megy, ha magyarokat is kiszolgálnak. A Mese a 12 találatról-ban a korabeli néző saját problémáin nevethetett.

A film legegyedibb vonása azonban az történetmesélés technikája. Makk Károly ebben a filmben játszott el először az egyes szám harmadik személyben megszólaló elbeszélő humoros lehetőségeivel, amiket később például a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?-ben is alkalmazott. Az elbeszélő ugyanis – „aki” a legtöbb filmben egy nehezen megragadható cselekményszervező erő – ebben az alkotásban megszólal, sőt beleszól az eseményekbe! A Várkonyi Zoltán hangján megszólaló narrátor nem egy szereplő, hanem maga az elbeszélés hangja, aki egyáltalán nem húzódik a háttérbe, inkább kedélyesen elcseveg a szereplőkkel. A film adott pontján például előre lefoglal egy asztalt a presszóban a négy főszereplőnek, akik még oda sem értek. Zárszóként pedig – a happy end humoros karikatúrájaként – felkéri az ifjú szerelmespárt, hogy foglalják össze az erkölcsi tanulságot: „Lendület, kitartás kell az élethez. Meg szív!”. „De néha azért egy kis pénz sem árt!” – teszi hozzá.