A világ legokosabb asszonya – Keleti Márton: Butaságom története #38

2021.08.24.

A közönségkedvenc Molnár tizedes kalandjai után Keleti Márton női főhőst választott következő sikervígjátékához. 1966-ban került vászonra a Butaságom története, mely megőrizte A tizedes meg a többiek szatirikus humorát, s szintén a kisemberre irányította a rivaldafényt – ám a háború viszontagságai helyett a színház kulisszái mögé tekintett. A film főszereplőjét, Kabók Kati színésznőt mindenki csak úgy ismeri, mint az ország első számú színészének feleségét. Csupa jelentéktelen szerep után végre kiléphet rajongásig imádott férje, Mérey László árnyékából, hogy főszereplőként megformálja a „világ legokosabb asszonyát”. A cselekmény Kati premierjének napján bonyolódik, mely során tízéves házasságának keserédes, kacagtató pillanataira emlékszik vissza.

Keleti a film alapjául szolgáló kisregénnyel a Film Színház Muzsika folyóirat lapjain találkozott. Gyárfás Miklós folytatásokban megjelent művéből maga a szerző írta a forgatókönyvet is. „A legérdekesebb butasági forma mögött finom és rokonszenves értelem húzódik meg. Ezt a magatartást az önteltek, a felületesek, az önzők keresztelték el butaságnak. Ezeknek a „kinevezett” butáknak egyike a Butaságom története című kisregényem és forgatókönyvem hősnője, Kabók Kati színésznő.” – nyilatkozta az író.

A naivsága, „butasága” mögött ravasz és éles eszű színésznő szerepében Ruttkai Éva nyújt felejthetetlen alakítást.

A visszaemlékezéseket kísérő bájos narrációja és szerethető jelenléte köré épül az egész film. Érdemes azonban megjegyezni, hogy Ruttkai számára a színház világa otthonosabb terep volt. Míg elmondása szerint a színpadon könnyebb volt megteremtenie az átéléshez szükséges belső feszültséget, addig a film készítésének módja ennél töredékesebb: a felvételek sorrendjét gyakran nem a dramaturgia, hanem a gazdasági szempontok szabják meg, ami megnehezíti számára a szerepbe való teljes belefeledkezést. Mindennek ellenére Ruttkai így emlékszik vissza: „Talán eddig egy filmnél sem éreztem olyan örömet, mint a Butaságom története forgatása közben. Nap mint nap számtalan érdekes színészi feladat állt előttem, melyekre várakozással gondolhattam. Ha jól tudom, a film harminckét forgatási nap alatt készült el, és ebből harmincban szerepeltem.”

A Butaságom története csordultig van színházi mozzanatokkal. A megjátszás gesztusa nemcsak a színfalak előtt, de mögöttük is jelen van Kabók Kati életében. Ha kell, egy évtizeden át játssza a buta feleséget céljai eléréséért, vagy ha úgy adódik, ájulást színlel, hogy megakadályozza férje részvételét az ’56-os forradalomban. Többek közt ez avatja Katit a kádári társadalompolitika emblémájává: a privát boldogságát kereső, közélettől távolmaradó kispolgárrá. Vele szemben áll férje, a már kompromittálódott, idősebb nemzedékhez tartozó Mérey. Személyén keresztül teszi nevetségessé a film a Rákosi-korszak elvakult szocialista realista művészetszemléletét és a politikai simulékonyságot. Epizód szintjén betekinthetünk az ötvenes évek színházába is, s benne a Básti Lajos által megformált Mérey játssza a „megtért” (vagyis a termelőszövetkezetbe belépő) gazda szerepét. Ehhez hasonló részletek és kiszólások önironikussá teszik a Butaságom történetét, hiszen épp a rendező, Keleti Márton is oroszlánrészt vállalt a szocialista realista filmgyártásában (pl. Dalolva szép az élet, 1950; Civil a pályán, 1951; Ifjú szívvel, 1953). Arról nem is beszélve, hogy három Kossuth-díját is az ötvenes években vette át, akárcsak Mérey a filmben...

Mensáros László alakítja a „kispolgári irodalom” üdvözölt, fiatal íróját, Forbáth Györgyöt. A világ legokosabb asszonya című darabjával ő mutat kiutat Kati jelentéktelen szerepeiből, s egyszersmind tükröt is a nézőtéren ülő férjnek. Forbáth ugyanis Kati és László életéből, elnyomó, egyenlőtlen házasságukból írt vígjátékot. A film végén látható színdarab-betét mellett Kiss Manyi epizódjai is fokozzák a film humorát. A színészből házvezetőnővé lett Gizi néni szerepében fitogtató stílusával és teátrális gesztusaival csal mosolyt a néző arcára. A film visszatekintő szerkezetéből adódó kalandos, formai játékosság is gyakran éppúgy teremt helyzetkomikumot, ahogy maguk a szereplők. Kati az esti premierje miatti izgalmában halálát kívánja – egy hirtelen váltással be is mutatja a film elképzelt temetését a koporsót körülálló hozzátartozók és ismerősök tréfás megjegyzéseivel.

A zárlatban Kati remeklését követően férje – gratuláció helyett – kérdőre vonja az öltözőben: azt kérdezi, vajon észrevette-e, hogy Forbáth az ő életüket írta színdarabbá. Kati tágra nyílt szemekkel tiltakozik. „Milyen jó, hogy ebben a nehéz pillanatban sem hagyott el az én hűséges társam: a butaságom” – mondja a nézőre kacsintva férje karjaiban.

Hirch Tibor: A kisvilág ethosza. A hatvanas évek magyar vígjátékai. Metropolis, 2014/3.
Létay Vera: A színésznő és a színésznő. Beszélgetés Ruttkai Évával. Filmvilág, 1966/2.
Potoczky Júlia: Butaságom története. Film Színház Muzsika, 1965/39.