A szovjet filmek ünnepei #81

...

Ez a cuki kis hajtogatós reklámocska olyan programsorozatra hív, amire legfőképpen azért özönlöttek az emberek a negyvenes évek végétől az ötvenes évek végéig, mert nemigen volt más néznivaló a magyar mozikban, és mert a propaganda mellett azért időnként akadt köztük egy-egy „öncélú” szórakoztató vagy művészi darab is.

A filmhetek 1946 óta agitáltak a szovjet filmek látogatására. A vonzerőt fokozandó nevezték ezeket az akciókat „ünnepeknek”, bár sok ünnepelni való nem volt bennük. 1960. február 18. és március 10. között például a következő opusokat kínálták a nagyérdeműnek: A béke első napja (megnyitó díszelőadáson is, 1959, r: Jakov Szegel), Kezedben az élet (1959, r: Nyikolaj Rozancev); Fantasztikus utazás (1959, r: Mihail Karjukov, A. Kozir); Egy kislány keresi az édesapját (1959, r: Lev Golub); Két fiú, egy kislány (1959, r: Jurij Csuljukin); A csuka ajándéka (rajzfilm összeállítás) (Székely Péter kéziratban maradt filmográfiája alapján.)

Vajon milyen filmek ezek? Csak propaganda, vagy emberi történetek? Mondhatnám, is-is: emberi történetekbe bújtatott propaganda.

A nyitófilm, A béke első napja lehetne egy lírai szerelmes elbeszélés, hiszen két fiatal találkozik benne pont május 9-én, az első békés napon. Velük új, tiszta szerelem kezdődhetne. Csakhogy egy bujkáló SS-katona golyója halálra sebzi a fiatalembert.

KIS SZOVHET FILMHÉT-TÖRTÉNET

Ha eltekintünk a Tanácsköztársaság alatt kampányszerűen bemutatott hét szovjet-orosz filmkrónikától, akkor az első szovjet filmhét, a MAFIRT Ünnepi Orosz Filmhete 1946. szeptember 28. és október 4. között zajlott Budapesten. Az utolsó pedig Mai Szovjet Filmkörkép címmel 1989. november első hetében. (A szűkkörű bemutatókat és a Filmarchívum saját rendezvényeit nem számítva.) Ezek a díszbemutatók vagy elővetítések gyakran a széles forgalmazást megelőző napon történtek.

Mihail Platonov fehér zászlóval a kezében közeledik a német városka terére, hogy kihirdesse a békét. Ám egy SS célba veszi a templomból, ahol bujkál. A lövésben azonban megzavarják volt harcostársai. Ugyanakkor ez a nap sorsfordító Misa és Olja nővér életében is. Misát csak erre az egy napra küldték a városba, és csak néhány óra áll Olja rendelkezésére is, hogy a megismerkedés után átélje a feltámadó szerelmet. A háború vége, a béke első napja. De vannak, akik a béke első napját az új háború előkészületének szánják. Egy SS megöli honfitársát, Fischert, aki megzavarta volna embergyűlölő tervében. Aztán a gyilkos civilbe öltözve elvegyül az emberek között, és amikor összetalálkozik a már egyszer célba vett Platonovval, megöli a békés életre készülő szerelmes hősünket. A sírnál összetalálkozik két asszony: az orosz Olja és a német Fischer asszony, gyerekkel. Nem tudják, hogy mindkettőjüket ugyanaz a kéz tette özveggyé...

Ebben a Jakov Szegel-rendezte filmben a gyűlölet helyét már átveszi az ellenségek megbékélése. Fontos etap, de van egy pechje a műnek: ebben az évben mutatják be a Ballada a katonáról című ízig-vérig humanista filmet, Grigorij Csuhraj remekművét is, amely lesöpörte Szegel munkáját a filmvászonról.

A Kezedben az élet egymondatos „tartalma” így fest az 1968-ban kiadott nagy szovjet filmkatalógusban: „A szovjet harcosok hősiességéről és bátorságáról”. Az ember azt hinné, hogy csatafilm a második világháborúból – de nem! A menekülő fasiszták által hátrahagyott és elásott, halálos veszélyt jelentő lövedékek a feszültség forrásai. A béke tizenötödik évében bukkannak elő egy lakóház alapozásánál. Bármelyik pillanatban robbanhatnak, a levegőbe repítve mindent, amit addig felépítettek. Mi legyen? Evakuálják a környező házak lakóit? Állítsák le az összes vállalat működését és helyben semlegesítsék a bombákat? A katonaság erre készül. Ám Dugyin, Oleg Sztrizsenov, a „szovjet Gerard Philippe” által alakított fiatal tiszt bátor és kockázatos tervvel áll elő: a lövedékeket a városon kívülre kell szállítani, és ott felrobbantani. Öt aknamentesítő indul Dugyin vezetésével szembeszállni a halállal. A legnagyobb óvatosságra van szükség. A lakók lélegzetvisszafojtva figyelik a tevékenységet. Sokáig várnak... És csak estére adja hírül a rádió, hogy a művelet sikerrel végződött. És szerelem? Az nincs is benne? A szereposztásban olvasható Klara Lucsko, a háború utáni filmek népszerű szépségének a neve. Ő lesz a párja a merész tűzszerésznek, Dugyin-Sztrizsenovnak.

Erre az izgalmas történetre már a film készítésének idején sem voltak kíváncsiak a nézők, mert hamar levették a műsorról, és azóta sem került vissza, olyannyira, hogy az összes játékfilmet tartalmazó nagy katalóguson kívül egyetlen egy későbbi filmlajstromban sem szerepel.

Szovjet Film Ünnepi Hete 1948-ban (Magyar Fotó: Kotnyek Antal)

Lev Golub Egy kislány keresi az édesapját című filmjének is meglehetősen komor a története – ha nem lengené be már egy friss léghullám. A szovjet emberek hősiességéről és bátorságáról regél a Nagy Honvédő Háború idején. A mesébe hajló, kalandos elbeszélés stílusa, az emberek ábrázolása viszont már kedvesen ismerős. A németek által bekerített erdei házba, ahol a nagypapa lakik az unokájával, az erdész behoz egy négyéves kislányt, Lenocskát, nem sejtve, hogy a legendás partizán, Pánász bátyó gyermeke. Csak később, a városban tudja meg, kit fogadott be a házába. Hasonlóképpen naivan felfedi a Gestapónak a kislány tartózkodási helyét. Ám amikor a betolakodók rátámadnak a házra, a gyerekek már nincsenek ott, viszont az erdész hősi halált hal. Eközben maga Pánász bátyó bújtatja a gyerekeket, egyre nehezebb körülmények között, amit Lenocska megbetegedése tovább fokoz. A falu határában menekülőkre akadnak, akiknek nyomában ott a Gestapo. A meghódított városka várja a magas parancsnokság érkezését. A parancsnok dicsekedve vezeti elő kis foglyát. Ám azonnal kiderül, hogy a parancsnok nem más, mint a Gestapo mundérjába öltözött bátor partizán, Pánász, aki ilyetén módon meghekkeli a betolakodók ünnepét...

Az emberközeli, szelíd megszólítást értékelték a nézők és a szakértők egyaránt. A film díjat kapott a III. Összovjet Filmfesztiválon Minszkben (1960), a Baltikumi Országok és Fehéroroszország Fesztiválján, és már külföldön is, Argentínában, a Mar-del-Platai megméretésen, ahol a kislányt sorsát átélő Ánya Kamenkova kapott jutalmat.

Az 1960-as Szovjet Film ünnepére érkező küldöttség: Nagyezsda Rumjanceva és Marina Sztrizsenova színésznő, Jurij Csuljukin rendező (MTI Fotó: Keleti Éva)

Jurij Csuljukin műve, a Két fiú, egy kislány a film készítésének idején játszódik, és a munkásifjúság átneveléséről ad példázatot. Két fecsegő és fegyelmezetlen jóbarát, Gracskin és Gromobojev jó útra térítését Nágyára bízza a Komszomol taggyűlés. Nágya becsületesen fog a feladathoz, noha tart a fiúktól. Ráveszi őket, hogy járjanak az órákra és olvassák a klasszikusokat. Barátnője rábeszélésére még kokettál is neveltjeivel a siker érdekében. Ennek van is eredménye, a fiúk érdeklődni kezdenek „főnökük” iránt, és kíváncsiak a munkájára is. Egyszer, hogy kisegítsék Nágyát, éjjelre ott maradnak a műhelyben, hogy fokozzák a munkapad teljesítményét. Igyekezetüket siker koronázza. Igaz, örömükben beleugranak a folyóba, minek következtében reggel a rendőrségen találják magukat. Most Nágyán a sor, hogy kimentse neveltjeit a bajból, és rábeszélje a gyárigazgatót, hogy ne rúgja ki őket. Mindez még jobban megerősíti a barátságot Nágya és a fiúk között, akik mégsem bizonyultak olyan nagyon átnevelhetetleneknek.

A film a III. Összovjet Filmfesztiválon 1960-ban, Minszkben I. díjat nyert, míg a főszereplők közül Nagyezsda Rumjancevát és Jurij Belovot második díjra érdemesítették.

Rögtön jövök! Reklám a Szovjet film ünnepéhez (forrás: NFI)

A Fantasztikus utazás a szovjet hegemóniát sugalló, sanda sci-fi a kozmosz meghódításáról. A rakétatervező intézetbe betér egy író, hogy ihletet merítsen az égitestek közötti utazásról szóló regényéhez. Itt megismeri a makettokat, rajzokat, terveket, este hazamenve pedig a saját íróasztalánál ábrándozik a rakétás jövőről. Az utasszállító rakéta megszokott útjára indul a szovjet mérnökök és tudósok által létrehozott „Barátság” szputnyikra, ahol végéhez közelednek az előkészületek a Marsra szálláshoz. De a külföldi úrhajósok is készülődnek ám! A szovjet kollégák együttműködést ajánlanak, de a külföldi háziurak másképp gondolják: a „Tájfun”-tervet a határidő előtt be kell fejezni és ki kell röpülni, jóllehet ez halállal fenyegeti az űrhajó legénységét. Az előre meghatározott időben, kivárva az égitest legjobb elhelyezkedését, elindul az űrbe a „Rogyina” (Haza) rakéta is. A szovjet kozmonauták még időben észlelik a „Tájfun” vészjelzéseit, és életüket kockáztatva megmentik nyugati kollégáikat. Kényszerleszállás után az élettelen Ikarusz aszteroidon, és egy sor kaland után a szovjet űrhajósok visszatérnek a Földre.

A csuka ajándéka rajzfilm-összeállítás végre ideológiamentes mesékből. A címadó animáció Ivan Ivanov-Vano mesterrendező munkája 1957-ből, A három medve Roman Davidové 1958-ból, A nápolyi kisfiú Ivan Akszencsuké, szintén 1958-ból, akárcsak a Keressük a napocskát, amit Vlagyimir Gyektyarjov rendezett. Ezeket ma is élvezettel nézhetik a gyerekekkel együtt a felnőttek is.

Geréb Anna

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem