Ez a cuki kis hajtogatós reklámocska olyan programsorozatra hív, amire legfőképpen azért özönlöttek az emberek a negyvenes évek végétől az ötvenes évek végéig, mert nemigen volt más néznivaló a magyar mozikban, és mert a propaganda mellett azért időnként akadt köztük egy-egy „öncélú” szórakoztató vagy művészi darab is.

A filmhetek 1946 óta agitáltak a szovjet filmek látogatására. A vonzerőt fokozandó nevezték ezeket az akciókat „ünnepeknek”, bár sok ünnepelni való nem volt bennük. 1960. február 18. és március 10. között például a következő opusokat kínálták a nagyérdeműnek: A béke első napja (megnyitó díszelőadáson is, 1959, r: Jakov Szegel), Kezedben az élet (1959, r: Nyikolaj Rozancev); Fantasztikus utazás (1959, r: Mihail Karjukov, A. Kozir); Egy kislány keresi az édesapját (1959, r: Lev Golub); Két fiú, egy kislány (1959, r: Jurij Csuljukin); A csuka ajándéka (rajzfilm összeállítás) (Székely Péter kéziratban maradt filmográfiája alapján.)

A nyitófilm, A béke első napja lehetne egy lírai szerelmes elbeszélés, hiszen két fiatal találkozik benne pont május 9-én, az első békés napon. Velük új, tiszta szerelem kezdődhetne. Csakhogy egy bujkáló SS-katona golyója halálra sebzi a fiatalembert.

Mihail Platonov fehér zászlóval a kezében közeledik a német városka terére, hogy kihirdesse a békét. Ám egy SS célba veszi a templomból, ahol bujkál. A lövésben azonban megzavarják volt harcostársai. Ugyanakkor ez a nap sorsfordító Misa és Olja nővér életében is. Misát csak erre az egy napra küldték a városba, és csak néhány óra áll Olja rendelkezésére is, hogy a megismerkedés után átélje a feltámadó szerelmet. A háború vége, a béke első napja. De vannak, akik a béke első napját az új háború előkészületének szánják. Egy SS megöli honfitársát, Fischert, aki megzavarta volna embergyűlölő tervében. Aztán a gyilkos civilbe öltözve elvegyül az emberek között, és amikor összetalálkozik a már egyszer célba vett Platonovval, megöli a békés életre készülő szerelmes hősünket. A sírnál összetalálkozik két asszony: az orosz Olja és a német Fischer asszony, gyerekkel. Nem tudják, hogy mindkettőjüket ugyanaz a kéz tette özveggyé...

Ebben a Jakov Szegel-rendezte filmben a gyűlölet helyét már átveszi az ellenségek megbékélése. Fontos etap, de van egy pechje a műnek: ebben az évben mutatják be a Ballada a katonáról című ízig-vérig humanista filmet, Grigorij Csuhraj remekművét is, amely lesöpörte Szegel munkáját a filmvászonról.

A Kezedben az élet egymondatos „tartalma” így fest az 1968-ban kiadott nagy szovjet filmkatalógusban: „A szovjet harcosok hősiességéről és bátorságáról”. Az ember azt hinné, hogy csatafilm a második világháborúból – de nem! A menekülő fasiszták által hátrahagyott és elásott, halálos veszélyt jelentő lövedékek a feszültség forrásai. A béke tizenötödik évében bukkannak elő egy lakóház alapozásánál. Bármelyik pillanatban robbanhatnak, a levegőbe repítve mindent, amit addig felépítettek. Mi legyen? Evakuálják a környező házak lakóit? Állítsák le az összes vállalat működését és helyben semlegesítsék a bombákat? A katonaság erre készül. Ám Dugyin, Oleg Sztrizsenov, a „szovjet Gerard Philippe” által alakított fiatal tiszt bátor és kockázatos tervvel áll elő: a lövedékeket a városon kívülre kell szállítani, és ott felrobbantani. Öt aknamentesítő indul Dugyin vezetésével szembeszállni a halállal. A legnagyobb óvatosságra van szükség. A lakók lélegzetvisszafojtva figyelik a tevékenységet. Sokáig várnak... És csak estére adja hírül a rádió, hogy a művelet sikerrel végződött. És szerelem? Az nincs is benne? A szereposztásban olvasható Klara Lucsko, a háború utáni filmek népszerű szépségének a neve. Ő lesz a párja a merész tűzszerésznek, Dugyin-Sztrizsenovnak.

Erre az izgalmas történetre már a film készítésének idején sem voltak kíváncsiak a nézők, mert hamar levették a műsorról, és azóta sem került vissza, olyannyira, hogy az összes játékfilmet tartalmazó nagy katalóguson kívül egyetlen egy későbbi filmlajstromban sem szerepel.

Szovjet Film Ünnepi Hete 1948-ban (Magyar Fotó: Kotnyek Antal)

Lev Golub Egy kislány keresi az édesapját című filmjének is meglehetősen komor a története – ha nem lengené be már egy friss léghullám. A szovjet emberek hősiességéről és bátorságáról regél a Nagy Honvédő Háború idején. A mesébe hajló, kalandos elbeszélés stílusa, az emberek ábrázolása viszont már kedvesen ismerős. A németek által bekerített erdei házba, ahol a nagypapa lakik az unokájával, az erdész behoz egy négyéves kislányt, Lenocskát, nem sejtve, hogy a legendás partizán, Pánász bátyó gyermeke. Csak később, a városban tudja meg, kit fogadott be a házába. Hasonlóképpen naivan felfedi a Gestapónak a kislány tartózkodási helyét. Ám amikor a betolakodók rátámadnak a házra, a gyerekek már nincsenek ott, viszont az erdész hősi halált hal. Eközben maga Pánász bátyó bújtatja a gyerekeket, egyre nehezebb körülmények között, amit Lenocska megbetegedése tovább fokoz. A falu határában menekülőkre akadnak, akiknek nyomában ott a Gestapo. A meghódított városka várja a magas parancsnokság érkezését. A parancsnok dicsekedve vezeti elő kis foglyát. Ám azonnal kiderül, hogy a parancsnok nem más, mint a Gestapo mundérjába öltözött bátor partizán, Pánász, aki ilyetén módon meghekkeli a betolakodók ünnepét...

Az emberközeli, szelíd megszólítást értékelték a nézők és a szakértők egyaránt. A film díjat kapott a III. Összovjet Filmfesztiválon Minszkben (1960), a Baltikumi Országok és Fehéroroszország Fesztiválján, és már külföldön is, Argentínában, a Mar-del-Platai megméretésen, ahol a kislányt sorsát átélő Ánya Kamenkova kapott jutalmat.

Az 1960-as Szovjet Film ünnepére érkező küldöttség: Nagyezsda Rumjanceva és Marina Sztrizsenova színésznő, Jurij Csuljukin rendező (MTI Fotó: Keleti Éva)

Jurij Csuljukin műve, a Két fiú, egy kislány a film készítésének idején játszódik, és a munkásifjúság átneveléséről ad példázatot. Két fecsegő és fegyelmezetlen jóbarát, Gracskin és Gromobojev jó útra térítését Nágyára bízza a Komszomol taggyűlés. Nágya becsületesen fog a feladathoz, noha tart a fiúktól. Ráveszi őket, hogy járjanak az órákra és olvassák a klasszikusokat. Barátnője rábeszélésére még kokettál is neveltjeivel a siker érdekében. Ennek van is eredménye, a fiúk érdeklődni kezdenek „főnökük” iránt, és kíváncsiak a munkájára is. Egyszer, hogy kisegítsék Nágyát, éjjelre ott maradnak a műhelyben, hogy fokozzák a munkapad teljesítményét. Igyekezetüket siker koronázza. Igaz, örömükben beleugranak a folyóba, minek következtében reggel a rendőrségen találják magukat. Most Nágyán a sor, hogy kimentse neveltjeit a bajból, és rábeszélje a gyárigazgatót, hogy ne rúgja ki őket. Mindez még jobban megerősíti a barátságot Nágya és a fiúk között, akik mégsem bizonyultak olyan nagyon átnevelhetetleneknek.

A film a III. Összovjet Filmfesztiválon 1960-ban, Minszkben I. díjat nyert, míg a főszereplők közül Nagyezsda Rumjancevát és Jurij Belovot második díjra érdemesítették.

Rögtön jövök! Reklám a Szovjet film ünnepéhez (forrás: NFI)

A Fantasztikus utazás a szovjet hegemóniát sugalló, sanda sci-fi a kozmosz meghódításáról. A rakétatervező intézetbe betér egy író, hogy ihletet merítsen az égitestek közötti utazásról szóló regényéhez. Itt megismeri a makettokat, rajzokat, terveket, este hazamenve pedig a saját íróasztalánál ábrándozik a rakétás jövőről. Az utasszállító rakéta megszokott útjára indul a szovjet mérnökök és tudósok által létrehozott „Barátság” szputnyikra, ahol végéhez közelednek az előkészületek a Marsra szálláshoz. De a külföldi úrhajósok is készülődnek ám! A szovjet kollégák együttműködést ajánlanak, de a külföldi háziurak másképp gondolják: a „Tájfun”-tervet a határidő előtt be kell fejezni és ki kell röpülni, jóllehet ez halállal fenyegeti az űrhajó legénységét. Az előre meghatározott időben, kivárva az égitest legjobb elhelyezkedését, elindul az űrbe a „Rogyina” (Haza) rakéta is. A szovjet kozmonauták még időben észlelik a „Tájfun” vészjelzéseit, és életüket kockáztatva megmentik nyugati kollégáikat. Kényszerleszállás után az élettelen Ikarusz aszteroidon, és egy sor kaland után a szovjet űrhajósok visszatérnek a Földre.

A csuka ajándéka rajzfilm-összeállítás végre ideológiamentes mesékből. A címadó animáció Ivan Ivanov-Vano mesterrendező munkája 1957-ből, A három medve Roman Davidové 1958-ból, A nápolyi kisfiú Ivan Akszencsuké, szintén 1958-ból, akárcsak a Keressük a napocskát, amit Vlagyimir Gyektyarjov rendezett. Ezeket ma is élvezettel nézhetik a gyerekekkel együtt a felnőttek is.