„Csontváry én vagyok” – Huszárik Zoltán születésnapjára #19

...

2021. május 14-én lenne 90 éves Huszárik Zoltán. A Szindbád (1971) rendezője nagy formaérzékenységgel és következetes avantgárd szemlélettel vívott ki fontos helyet a magyar rendezők között. A nagyjátékfilmmel azonos jelentőségű, szuverén alkotásnak tekintette a rövidfilmes formát, etűdjei (Elégia, Amerigo Tot, Capriccio, Tisztelet az öregasszonyoknak, A piacere) kísérletező jellegét nagyjátékfilmjeiben is megtartotta. Első egész estés filmje után közel tíz évvel tudta elkészíteni nagy tervét, a Csontváry Kosztka Tivadarról (1853-1919) szóló filmet.

A Csontváry kettős főszerepét Huszárik Szindbád legendás megformálójának, Latinovits Zoltánnak szánta – az akkor még elképzelt filmen közösen kezdtek el gondolkodni. A színész 1976-os halálával azonban megakadt a film készítése. Több jelölt után végül a bolgár Ichak Finci kapta a megtisztelő és összetett feladatot. Latinovits alakja azonban így is érződik az alkotáson, hiszen amellett, hogy a filmet Huszárik az ő emlékének ajánlja, az egyik történetszál egy Z. nevű színész alkotófolyamatát ábrázolja, aki Csontváry szerepét igyekszik feldolgozni.

Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) a 20. század elején alkotta meg festői életművét. A korábban patikusként dolgozó Csontváry különös hívás hatására hátrahagyta addigi életét és magát festővé képezve, alkotói éveit a „Nagy Motívum” utáni kutatással, utazással töltötte, hogy művészként beteljesíthesse profetikus küldetését.

Huszárik Zoltán (forrás: NFI)

Huszárik Zoltán természetesen nem hagyományos életrajzi filmet készített a különös, maga korában meg nem értett zseniről. A Csontváry mentális utazásfilm, melynek elbeszélése (a Szindbádhoz hasonlóan) a szereplők belső, szubjektív világának logikáját követi. Ha egy mondatban szeretnénk megragadni a lényegét, a film két művész belső utazásáról szól, amely az alkotás folyamatának rögös útján át vezet. Huszárik saját szavaival élve a film a Csontváryvá lényegülő Z. képzeletének kivetülése, a festő képeinek a színészre tett hatását eleveníti meg filmes formában.

„A képzelet, az álom, a valóság egyaránt röptetői a filmnek, s ez egyúttal arra is alkalmas, hogy a szerkezetet láncszerűen összefogja.” – mondta filmjéről a rendező. Huszárik Csontváry képeit sem mint kiállítási tárgyakat jeleníti meg, hanem közelebb lép hozzájuk: hosszan elidőz motívumaikon vagy mintegy a kamerával festi őket újra. A film olyan „eredeti” helyszíneken forgott, amelyeken Csontváry is festette képeit. A rendező és Jankura Péter operatőr a jellegzetes Csontváry-motívumok újraalkotásának kedvéért elmentek Bosznia-Hercegovinába a mostari Öreg hídhoz, Szicíliába a taorminai görög színház romjaihoz és további kelet-európai és közel-keleti helyszínekre is, bár a híres cédrusokat Libanon helyett Törökországban kellett megtalálniuk az ekkor dúló polgárháború miatt. Az alkotók ilyen módon térben is újra bejárták Csontváry útját.

„Csontváry én vagyok” – vallotta Huszárik. A rendező 1981-ben, egy évvel a bemutató után, mindössze 50 évesen hunyt el; így ez a film lett életművének utolsó darabja.

Vajda Boróka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem