100 évvel ezelőtt, 1921. július elején nyílt meg a budapesti Városligeti tavon, a Vajdahunyad várával szemben a Tó-mozi, melynek nézőtere a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) épületének tó felé eső részén lett kialakítva, a mozivásznat pedig a tó vizén vascsónakban elhelyezett vasoszlopok tartották. A mozi igényes programja, a remekbe szabott háttér és a természetes környezet néhány hét leforgása alatt Budapest egyik legkedveltebb és legelegánsabb szabadtéri szórakozási lehetőségévé varázsolta a mozit, ahol kezdetben hétvégente, majd kétnaponta, aztán pedig majdnem minden este két előadás várta a nézőket, 8 órakor és háromnegyed 10-kor.

Az 1921. július 1-jei megnyitó fő attrakciója a Visszatért hősök (Everybody’s Business, r: J. Searle Dawley, 1919) című amerikai mozieposz volt, amit „a háború utáni társadalmi mozgalmak története” ihletett a Filmarchívum gyűjteményében fennmaradt A4-es méretű eredeti műsorlap szerint. Sem a magyar leírásokból, sem a korabeli magyar sajtóból nem derül ki, hogy a film – legalábbis az Amerikai Filmintézet katalógusa szerint – a bolsevizmus elleni küzdelemet is tematizálta.

Daróczy József (forrás: Hangosfilm)

Az akkoriban megszokott mozis műsorszerkezet szerint egy rövidfilm, vagy egy – főként pesti aktualitásokat bemutató – híradó-, illetve kultúrfilm (ismeretterjesztő film), ezután pedig egy „soktekercses”, azaz a sok felvonásból álló nagyfilm következett. Nagyobb és igényesebb mozik esetében az ünnepélyes alkalmak és bemutatók fényét emelte az ún. „élő prológ” – az élőszóban előadott, nem ritkán verses bevezető is, „melynek az volt a célja, hogy a film levegőjét varázsolja elénk”. Ennek a műfajnak egyik legékesebb példája Juhász Gyula Prológus-a az 1923-as Fehér galambok fekete városban című Balogh Béla-filmhez.

A Tó-mozi „engedélyese”, azaz üzemeltetője az első világháborúban vezérkari alezredesként leszerelt Daróczy József (1885-1950) kiváló szolgálataiért cserébe kért és kapott moziengedélyt. Bérlőként a mozi mellett Tó-terrasz néven „kávéház és restaurant-helyiséget” is működtetett.

Daróczy a moziüzemeltetés terén is olyan igényesnek, talpraesettnek és tehetségesnek bizonyult, hogy alig egy évvel később, 1922 végén, az akkoriban néhány hete megnyílt Corvin Mozgóképszínház igazgatója, 1926-tól pedig a Teréz körúton, a Nyugati pályaudvarral szembeni UFA Filmszínház igazgatója lesz (ennek jogutódja később a Scala/Metro/Szikra mozi). A harmincas évektől filmvállalkozó, filmproducer, majd a negyvenes évek elején hat filmet ír és rendez az általa is igazgatott Hajdu Film gyártásában.

A Tó mozi néhány nyár alatt közismert és közkedvelt városi intézmény és találkozóhely lett. Meglepő és döbbenetes tény, hogy 1926-ban Kassák Lajos, aki a művészetekkel egyenrangúnak tekinti a reklámot, mint alkalmazott művészetet, tervez egy a mozi ihlette reklámplakátot is, ami ráadásul „bekerült Anglia vezető reklámgrafikai folyóirata, a Commercial Art 1929-ben megjelent évkönyvébe, az előző esztendő legjobb reklámgrafikái közé, a kötet Fényképezés a reklámgrafikában című részének képanyagába.” (Csaplár Ferenc: Kassák Lajos, a könyv és reklámművész, 1999)

1926-ban megépül és megnyílik a budapesti műjégpálya. A régóta dédelgetett ötlet megvalósítását nem hátráltathatta a tó partján található mozi és vendéglő. Ezért ezeket a BKE a továbbiakban nem akarta bérbe adni, hanem saját kezelésbe kívánta venni, ami Daróczy nagyvonalúsága révén – aki maga is támogatta a műjégpálya elkészülését – sikerült is. A mozi e fenntartóváltás következtében 1927 nyarától Műjég mozi néven működik tovább: új vezetője Minder Frigyes. 1930-tól újabb vérfrissítés nyomán pedig Hajnal Gyula, addig filmkölcsönzőt működtető szakember lett a mozi igazgatója, akinek első és legfontosabb dolga, hogy a mozihoz 16 fős zenekart szerződtetett. A Műjég moziról szóló beszámolók, híradások 1938 nyarán megszűnnek, a mozi megszűnésének pontos oka ismeretlen.

Ugyanitt két évtizeddel később, 1957 nyarán nyílik meg ismét a szabadtéri mozi, Tó mozi néven. Az új közönségcsalogató szenzáció pedig nem más, mint a kinemaszkóp technika: a szélesvászon. 1957. június 1-jén itt kerül sor az első szélesvásznú vetítésre, A vasárnap gyilkosai című francia film bemutatójára (Les Assassins du Dimanche, r: Alex Joffé, 1956).

Noha a kritika fanyalgott a film esztétikai és a vetítés technikai minősége miatt is – Molnár Gál Péter szerint „nemcsak széles, de sajnos hosszú is” (M.G.P: Kinemaszkóp film a Tó-mozi vásznán. Népszabadság, 1957.06.09.), de más egyéb slágerfilmek bemutatásával, mint például a Koldusdiák című keletnémet operettfilm (Mazurka der Liebe/Der Bettelstudent, r: Hans Müller, 1957), a mozi látogatóinak száma 1957 szeptemberéig, az idény végére elérte a százezer főt! 

Ezért különösen is érthetetlen, hogy ugyan 1958 nyarán, a Budapesti Ipari Vásár idejére még magyar filmek fesztiválját terveztek a Tó moziba, de a rákövetkező évtől fogva már csak a mozi tóvízzel hűtött hűlt helyét találhatták a mozirajongók.