Mester Film Doboz #12

...

Vajon mit tarthattak ebben az elegáns fémdobozban? Tetején az 1938-ban alapított Mester Film Kft. jelképe, a budapesti milleniumi emlékműre emlékeztető logó, középen a Mester felirattal, körülötte szimbolikus szarvasábrázolások. A Mester Film a két világháború közötti időszak filmvállalatainak egyike volt, a doboz minden bizonnyal reklámcélt szolgált, talán édességet, esetleg komolyabb értékeket őriztek benne. A cég alapítói, Mester Miklós, Barla László és Szalontai Kiss Miklós voltak, vállalatuk nemcsak gyártotta, de forgalmazta és vetítette is a filmeket. A cég ekkoriban a legtekintélyesebb keresztény filmgyártó vállalatok közé tartozott, működése szerves része volt az „őrségváltásnak”, vagyis annak a szomorú folyamatnak, amely a zsidók kiszorítását célozta a filmszakmából.

Mester Film embléma 

Az első években irodalmi műveket dolgoztak fel, például az Uz Bencét (1938) Jávor Pállal és Bordy Bellával, a Szegény gazdagokat (1939) Szeleczky Zitával a főszerepben, de ők gyártották Tóth Endre utolsó magyarországi filmjét, a Semmelweis-t (1939) is. Egyszerű, de lényegre törő jelmondatuk így hangzott: „Mester filmet gyárt a Mester Film”, és több korabeli filmsikert is jegyeztek. Az 1940-es években olyan erősen antiszemita propagandafilmek készítésében is részt vettek, mint az Őrségváltás (1942), ami miatt a háború után a szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkező gyártásvezető, Szalontai Kiss Miklós nem maradhatott tovább a szakmában.

 A Mester Film névadó alapítója, Mester Miklós székely családban született Rugonfalván, a mai Romániában 1906-ban. Később Budapestre került és az egyetem után nem csak filmesként jelent meg, de történészként publikált és politikai pályára lépett. Eredetileg Imrédy pártjához tartozott, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára lett, majd ő volt a filmügyek kormánybiztosa a Sztójay-kormány idején. Saját Mester Filmben birtokolt tulajdonrészét 1940-ben eladta üzlettársainak, megengedve a név további használatát. 1944 tavaszán németellenessé vált és a zsidókérdésben is mérsékelt álláspontra helyezkedett. Aktív volt az ellenállásban és mentesítő igazolások kiadásával a vészkorszakban számos üldözöttnek segített megmenekülni egészen addig, amíg a nyilas hatalomátvétel után magának is menekülnie kellett. A háborút követően a hatóságok elfogták, de hamarosan rehabilitálták, és 1951-es kitelepítéséig diákotthont vezetett, majd a könyvterjesztésben dolgozott. Budapestre csak 1956 után költözhetett vissza, de filmekkel már nem foglalkozott, hátralevő életét inkább a könyveknek és az írásnak szentelte.

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem