Vajon mit tarthattak ebben az elegáns fémdobozban? Tetején az 1938-ban alapított Mester Film Kft. jelképe, a budapesti milleniumi emlékműre emlékeztető logó, középen a Mester felirattal, körülötte szimbolikus szarvasábrázolások. A Mester Film a két világháború közötti időszak filmvállalatainak egyike volt, a doboz minden bizonnyal reklámcélt szolgált, talán édességet, esetleg komolyabb értékeket őriztek benne. A cég alapítói, Mester Miklós, Barla László és Szalontai Kiss Miklós voltak, vállalatuk nemcsak gyártotta, de forgalmazta és vetítette is a filmeket. A cég ekkoriban a legtekintélyesebb keresztény filmgyártó vállalatok közé tartozott, működése szerves része volt az „őrségváltásnak”, vagyis annak a szomorú folyamatnak, amely a zsidók kiszorítását célozta a filmszakmából.

Mester Film embléma 

Az első években irodalmi műveket dolgoztak fel, például az Uz Bencét (1938) Jávor Pállal és Bordy Bellával, a Szegény gazdagokat (1939) Szeleczky Zitával a főszerepben, de ők gyártották Tóth Endre utolsó magyarországi filmjét, a Semmelweis-t (1939) is. Egyszerű, de lényegre törő jelmondatuk így hangzott: „Mester filmet gyárt a Mester Film”, és több korabeli filmsikert is jegyeztek. Az 1940-es években olyan erősen antiszemita propagandafilmek készítésében is részt vettek, mint az Őrségváltás (1942), ami miatt a háború után a szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkező gyártásvezető, Szalontai Kiss Miklós nem maradhatott tovább a szakmában.

 A Mester Film névadó alapítója, Mester Miklós székely családban született Rugonfalván, a mai Romániában 1906-ban. Később Budapestre került és az egyetem után nem csak filmesként jelent meg, de történészként publikált és politikai pályára lépett. Eredetileg Imrédy pártjához tartozott, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára lett, majd ő volt a filmügyek kormánybiztosa a Sztójay-kormány idején. Saját Mester Filmben birtokolt tulajdonrészét 1940-ben eladta üzlettársainak, megengedve a név további használatát. 1944 tavaszán németellenessé vált és a zsidókérdésben is mérsékelt álláspontra helyezkedett. Aktív volt az ellenállásban és mentesítő igazolások kiadásával a vészkorszakban számos üldözöttnek segített megmenekülni egészen addig, amíg a nyilas hatalomátvétel után magának is menekülnie kellett. A háborút követően a hatóságok elfogták, de hamarosan rehabilitálták, és 1951-es kitelepítéséig diákotthont vezetett, majd a könyvterjesztésben dolgozott. Budapestre csak 1956 után költözhetett vissza, de filmekkel már nem foglalkozott, hátralevő életét inkább a könyveknek és az írásnak szentelte.