Üvegdia egy bűvös lámpához #1

2021.03.09.

Ez a tavaszi jelenet a vidám gyerekekkel és a boldogan csaholó vadászkutyával egy bűvös lámpához tartozó üvegdián látható. A játék Ernst Plank nürnbergi manufaktúrájában készült, és bizonyára sok kicsinek és nagynak szerzett örömet a századforduló környékén.

A képek kivetítésének elve már a reneszánsz idején foglalkoztatta a tudósokat és művészeket. A magyarul bűvös lámpának is nevezett laterna magica feltalálását általában a 17. századi holland tudós, Christiaan Huygens nevéhez kötik. A diavetítők elődjének is tekinthető lámpások később számtalan változatban készültek, és az otthoni játéktól kezdve a nyilvános előadásokig sokféleképpen használták őket. Az üveglapra festett, színes képeket a készülék belsejében elhelyezett irányított fényforrás (gyertya, olajlámpa, elektromos égő) és egy lencserendszer segítségével, felnagyítva vetítették ki.

A vetítővel egészen különleges látványt lehetett létrehozni, ha az üveglemezt mozgatták, esetleg több lemezt csúsztattak el egymás mögött.

Ha az itt látható panorámaképet lassan és egyenletesen elhúzták a fényforrás előtt, olyan hatást kelthettek, mint amikor egy filmben a kamera körbepásztáz a tájon.

Ernst Plank 1866-ban alapította meg nürnbergi játékmanufaktúráját, amely egészen az 1930-as évekig sikeresen működött. A cég a bűvös lámpákon és a hozzájuk tartozó üveglemezeken kívül egyéb lemezjátékokat, miniatűr gőzgépeket, hajókat is készített. A vállalkozás húzóterméke mégis a laterna magica maradt, amelyből a századfordulón már évi 150 000 darabot forgalmaztak, és Magyarországon is árultak. A vállalat hivatalos logója a kiterjesztett szárnyak között látható kerék három csillaggal, de az üveglemezeken ehelyett egy apró E. P. monogramot találunk a jobb fölső sarokban. A képeket kezdetben kézzel festették, de a zselatinos sokszorosítási eljárás megjelenésével a lemezekből már nagyobb mennyiséget is gyorsan le lehetett gyártani. Erre szükség is volt, hiszen a bűvös lámpa évtizedekig igazi slágerjátéknak, igen népszerű karácsonyi ajándéknak számított. A diákat néha egyenként, gyakran sorozatban árulták, témájuk, stílusuk nagyon változatos lehetett. A sorozatok egyes darabjait olykor beszámozták és leírást mellékeltek hozzájuk, így egy hosszabb programot is össze lehetett állítani belőlük. A gyerekmeséktől és humoros jelenetektől, a híres helyeket, találmányokat bemutató, ismeretterjesztő témákon át, mindent feldolgoztak, de az olyan zsánergyűjtemények is népszerűek voltak, mint az, amelyből ez a kedves jelenet származik.