Az újrakezdés új alapokon indult – a minőség, a színvonal emelésén. A szabadiskolának, az önkéntes tanulásnak a legjobb erőkre van szüksége, hogy a közönség lelkesen fizessen is érte. Az Universumért nem fizettek eleget, így Kövesligethy Radó csillagász-professzor terve egy állandó tudományos obszervatórium-színházra csak álom maradt. A nemzetközi hírű tudós azonban nem adta fel, ő lesz az összekötőkapocs az Universum és az Uránia között.
Kövesligethy Radó
Wlassics Gyula kultuszminiszter felkarolta a tudományos ismeretek szemléltető népszerűsítésének hazafias ügyét, és a pénzügyi bizottságban kért támogatást eme „elsőrendű kulturföladatra”. Ennek érdekében Molnár Viktor vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos és Kövesligethy Radó egyetemi tanár 1898. október elején tudósokat és írókat hívott egybe, hogy megvitassák az Uránia magyar tudományos színház-egyesület megalakításának tervét. (Az Uránia-nevet is Kövesligethy adta a kezdeményezésnek.) Az állami szerepvállalás a nagytekintélyű szakértők elképzeléseinek megvalósításában – ez lett aztán a siker záloga.
Az első tanácskozásra Thoroczkay Viktor báró főispán és író, Zala György szobrászművész és mások már konkrét tervekkel érkeztek. 25 szakosztályt képzeltek el az egyesület keretében, hasonlóan az Univerzum „tantervéhez”, év végi indulással. (A szakosztályok száma később 12-re csökkent.) Az egyesület vezetését báró Eötvös Lorándnak szánták, helyszínnek pedig az Andrássy-úti képzőművészeti palotát szemelték ki (69-71. szám), ahol színházzal, csillagvizsgálóval, természettudományi kiállítással, fényképészeti, elektrotechnikai demonstrációkra szánt teremmel, könyvtárral, olvasó és két nagy felolvasó teremmel rendelkeznek majd.
A zenei világ nagyságait éppúgy bemutatnák, mint a nevezetes képtárakat, múzeumokat, nemkülönben Magyarország megyéit, fürdőit, természeti tüneményeket, a hadtudományi estéken az egyes fegyvernemeket, hadgyakorlatokat szóban és dekoratív, vetített és kinematografikus képekben. A tisztán tudományos értékű produkciókon kívül a népszerű társadalomtudomány-szakokat is művelni kívánják, bemutatnák a népszokásokat, dalok kíséretében. „Szóval, egy állandó tudományos látványosság, egy quodlibet (tetszetős zenemű – G.A.), a legváltozatosabb műsorral, hogy a nagyközönségre nézve igazán hasznossá és élvezetessé váljék.”
A fő cél: az összes tudományszakokat, kivált pedig a természettudományokat, de a társadalmi folyamatokat és művészeteket is népszerűsítő és könnyen élvezhető modorban a nagyközönséggel megismertetni. Színházi egyesületnek pedig azért nevezi magát a társaság, mert az előadásokat színpadon, színházmódra fogja elővezetni.
Vetített és kinematikus képek, dús dekorációk fogják ezeket az előadásokat élvezetessé és tanulságossá tenni, és az érdekfeszítő szövegek, monológok, dialógok, cselekvés, sőt, megfelelő zene kíséretében fognak színre kerülni. Igazán ínycsiklandozónak ígérkezik az állattani szakosztály ötlete, hogy Gárdonyi Gézától rendeljenek meg előadást A pókok életéről meg a szövés-fonás mesterségéről.
Az intézmény szervezeti megalakulását 1898 végére teszik, ám a szakosztályok kiépítése jócskán benyúlik az 1899-es esztendőbe. Csak a „sajtótörténeti szakbizottság” 19 hírlapíró-tagot számlál, ők vállalták, hogy „a magyar és világsajtó történelmi fejlődését, s az egyes nagy lapok beléletét, az újságírás specialitásait fogják a tudományos színházban bemutatni.” Májusban véglegesül a művelődéstörténeti, a botanikai, a néprajzi, a fizikai és a nyelvtudományi szakosztály, de hátra van még a művészeti, amely négy részre oszlik: irodalom, szín-, zene- és képzőművészet.
Persze mindehhez a szükséges pénz előteremtése is tart még, nagyobb összegű felajánlásokkal, részvényenként 50 forintjával társulnak be bárók, püspökök és állami hivatalnokok, köztük Molnár Viktor is, aki a részvénytársaság élén áll.
Közben kiderül, hogy az Andrássy úti palota helyett más helyszínt kell keresni. Az Uránia magyar tudományos színház egyesület Rt. ekkor béreli ki Rimanóczy Kálmán Kerepesi úti pazar épületében a volt Oroszi-mulatót. Összeér tehát az Orfeum az Urániával! Rimanóczy maga is beszáll tőkével a részvénytársaságba. A „dalcsarnok” átalakítására vonatkozó engedélyt viszont elég későn, csak szeptember elején kapja meg. A feltételekben kikötés, hogy a földszinti nézőtér 1,10 méter széles közökkel három egyenlő részre osztassék; itt 20 sorban összesen 258 szék helyezhető el. Az oldalpáholyokban 4-4, a sarokpáholyokban 8 személy foglalhat helyet. Az emeleti karzattal együtt 528 személy befogadása engedélyezett (másutt 547 fő).
„Ez lesz a legkomolyabb budapesti színház, egy fantasztikus színpad, ahol bonvivánok helyett teleszkóplencsék, primadonnák helyett villamosgépek fognak a nézőkkel kacérkodni.”
– lelkesedik A Hét hírnöke.
Molnár Viktor (forrás: NFI)
1899. június 5-én nyolcan szentesítik aláírásukkal az alapító jegyzőkönyvet, Molnár Viktor miniszteri tanácsos és hét igazgatósági tag: tóvárosi Fischer Ignácz magánzó, amúgy porcelánfestő majolikagyáros, dr. Várady Gábor ügyvéd, Révai Mór könyvkiadó, országgyűlési képviselő, dr. Lichtenberg Kornél fül-orr-gégész orvos, egyetemi magántanár, dr. Erődi Béla nyelvész, földrajzi író és tankerületi főigazgató, dr. Kövesligeti Radó tanár, valamint dr. Somogyi Nándor vállalkozó, mint ügyvezető igazgató. Az igazgatóság elnökének Molnár Viktort választják meg.
A júliusi cégbejegyzés szerint a vezetés kiegészül Dessewffy Arisztiddel (feltehetően elírás, a közgazdász Aurélről lehet szó), Bezsilla Nándor ügyvéddel, Schiller Henrik jogász újságíróval és Gerster Béla építészmérnökkel. Az alaptőke 100 000 korona, időtartalma 30 év. Tárgya pedig: tudományos témák színpadi és fizikai eszközökkel való bemutatása, valamint időleges tudományos szakkiállítások rendezése. A működési területet kiterjesztik az egész országra, valamint a balkáni államokra, továbbá szerződést kötnek a berlini, párizsi, londoni és bécsi Uránia-színházakkal a műsorok kölcsönös átengedésére.
Az Uránia magyar tudományos színház nyitását először szeptemberre ígérik, amiből hamar október közepe lesz, miközben 1-étől egy milánói operatársulat „melegít be” délutánonként, hogy a tél folyamán élőképeket mutasson be.
Az igazgatóság szeptember 30-án ül össze, hogy az évad konkrét programját felvázolják. Igaz, van még egy kis idejük, ugyanis a belső munkálatok tovább tartanak a tervezettnél. A színpad magasabb és mélyebb lett, a pazarul aranyozott parkettet ezerötszáz villámos lámpa világítja meg s veti sugarait a szép színpadi függönyre, melyen két mitológiai alak, Pallas Athenae és Helios, a tudomány világosságának jelképe látható. Az új technikai berendezések és eszközök felszerelése van még hátra, amely „gépezetekkel” fogja a műintézmény „a legcsodálatosabb szín- és színpadi hatásokat előidézni.”
A gépmester rendelkezésére fog állni a „mozgófényképkészülék”, a mikroszkópvetítő gép, és a hátterében elhelyezett vetítőkészülék is.
Ám az október közepi legutolsó határidőt sem tudják tartani, jóllehet, a lapok már szórják, hogy lesz „nyitóprológus” is, amelyet „egyik jeles poétánk” ír majd, verses párbeszédekben mutatva be a tudomány harcát a sötétséggel. Sajnos, nem tudjuk meg, kiről van szó, a nevét a nyitás további késlekedése elsöpri a versével együtt...