Érdekességek az Uránia múltjából – A német minta #3

Érdekességek az Uránia Filmszínház múltjából a korabeli napilapok alapján.

...

Uránia Színház-történetünk első részét ott hagytuk abba, hogy az 1896. októberében átadott VII. kerület, Kerepesi út 21. számú, négyemeletes díszes ház első bérlője, Oroszi Antal, és az ő mulatója, az „Oroszi Caprice” három év után csődbe ment, ezért a tulajdonos, Rimanóczy Kálmán szeptemberben bejelenti szándékát, hogy eladná az épületet. 1899-ben vagyunk tehát. De ki lesz a vevő?

Oroszi Antal (1841-1904) programfüzet címlapja

Rimanóczy a tartalékos századosból lett aradi-kassai társulatszervezőt és színházalapító igazgatót, az operarajongó földesurat, Leszkay Andrást (1863-1928) szemeli ki, akit még Nagyváradról ismer, és aki éppen összerúgta a port utolsó állomáshelyén a városvezetéssel, mert ahogy nőtt az igényessége, úgy nőtt színháza vesztesége is. Oroszi már 1898. januárjában, amikor Leszkay Budapesten keres munkát, tárgyalásokat kezd vele az elegáns "zengeráj" bérletének átadásáról, hogy a mulatóból új otthona váljék a magyar színészetnek. Ebből azonban nem lesz semmi, Leszkay visszamegy Erdélybe, ahol elsőrangú színészeket verbuvál – a pesti színházak legnagyobb szerencséjére (Fenyvesi Emil, Hegedűs Gyula, Gál Gyula). Oroszi meg a Révai utca 18-ban teremt új, tartós fészket orfeumának.

Elterjedt, hogy a Kerepesi úti műintézetet átnevezték volna Alhambra mulatónak – a Magyar Színházművészeti Lexikonban is olvasható –, ez azonban tévedés, az épületnek a spanyolországi Alhambra-palota mór stílusához való hasonlóságát vették ténynek. (Kávéház működött ekkortájt Alhambra néven a Klauzál utca 2-ben.)

Rimanóczy méltó befektetőt, illetve üzemeltetőt keres tehát elegáns színházépületének. Hamarosan meg is találja, mégpedig a magyar állam képviseletében. A Magyar Tudományos Akadémia lel itt ideális helyszínt a világszerte egyre terjedő „szabad tanítás” mozgalom, az iskolán kívüli, felnőttek számára szervezett oktatás számára. A MTA kezdeményezésére már 1897-ben megalakul az Uránia Ismeretterjesztő Egyesület a szociális érzékenységű, agilis miniszteri tanácsos, közoktatási államtitkár, Molnár Viktor támogatásával.

De ne szaladjunk ennyire előre, a látványos ismeretterjesztésnek volt már a világban hagyománya. Mi most foglalkozzunk csak azzal, amely a legnagyobb hatást gyakorolta ránk. A Németországban 1888. márciusa óta fennálló, a csillagászat múzsájáról Urániának elnevezett nyilvános obszervatórium vetített képes előadásainak híre eljutott hazánkba is.

Már ez év májusában az Országos Magyar Iskolaegyesület javára az I. és a III. kerületi tanárok diorámás (nagy méretű laterna magica, azaz diavetítő) előadást rendeztek a Korona nagytermében, csillagászatból.

Látható volt napfogyatkozás, a Vénusz elvonulása a Nap előtt, üstökösök. Földünk gömbölyű egét mozgóképek (!) demonstrálták, a közönség legnagyobb csodálatára. (Feltehetően két-három lencsés laterna magicával varázsolták ezt elő.)

Aztán ködfátyolképek sorjáztak a világ szép tájairól (erre virágszirom-szerűen rögzített festett üvegképek alkalmasak, amelyeket kézzel forgattak a vetítő lámpája és lencséje között, egy tüllfüggönyre irányítva a fényt). Aztán tréfás ábrák következtek (ez lehetett két, dramaturgiailag összefüggő jelenetet ábrázoló laterna magica-üvegkép, amelyet gyors mozdulattal váltogattak a vetítőlámpa előtt). Befejezésül Ó-Buda gyönyörű Kis-Cell vidékének festői kolostora, majd arcképek tűntek fel a fehér vásznon. Ez utóbbiak az iskola rajztanárának ecsetje alól kerültek ki. Az egyes mutatványokat Sajóhelyi Béla tanár kísérte értő magyarázatokkal.

Példa két mókás, festett laterna magica-üvegképre (német gyártmány)

Sajátos Urániás produkció lehetett Friedrich Mitterwurzer (1844-1897), a Burgszínház kiváló tagjának mesedélutánja 1895 karácsonyán. „Egészen új genre” az, amit megteremtett, midőn olyképpen adta elő a meséket, hogy a szereplőket jellemezve, dramatizálva olvasta föl, miközben mindegyik meséhez megkapó képeket festett a színház dekoratőre, amelyek, mint egy mozgókép, kísérték az előadást.

Két évvel később, a Magyar Géniusban D’Artagnan (Navarra József) egy érdekes példát ismertet: Bécsben, a Redout termében a magyar Almássy Lujza festő-színésznő grófnő tartott tudományos felolvasást belépőjegy ellenében A harag és a szeretet eleme (Das Element des Zornes und der Liebe) címmel, a pesti és budai árvízkárosultak javára ajánlva fel a bevételt. A lovasberényi születésű osztrák szatirikus író, Moritz Gottlieb Saphir szövegét olvasta fel, zenekísérttel, amelyet az akkor épp Bécsben időző Liszt Ferenc abszolvált. Mivel az Uránia Színházakban megszokott apparátusok akkor még nem álltak rendelkezésre, annál érdekesebbnek kellett lennie az előadásnak, hiszen az elemek lényegét, csatáit, romboló erejét csak szóval festhette le. Az előadás szövegét kinyomtatva árusították is.

A második berlini Uránia csillagvizsgáló

Ebben az időben, 1897. márciusában kezdték a magyar lapok híresztelni a német Uránia színház legújabb szenzációját, a Küzdelem az északi sarkért című tudományos látványosságot, amely hosszú sorozatot ért meg Berlinben, zsúfolt házak előtt. Ez a műsor Nansen északsarki utazása címmel jutott el hozzánk egy évvel később Edison legújabb találmánya, a „taumatograph” (csodaíró) által rögzített, „élő fényképek” (azaz már 10-12 méteres filmszalagok) laterna magica-vetítése formájában, Pécsre. Májusban ért Budapestre, a Földrajzi Társaság díszülésén a Vigadóban, a főhős, Fridtjof Nansen (1861–1930) sarkkutató személyes részvételével. Nansen szószéke mögött egy nagy fehér lepel volt kifeszítve a fényképek számára, amelyeket ezzel szemben a terem másik feléről villamoskészülék vetett rá.

Amikor Nansen belekezdett kalandos utazásának elbeszélésébe, és a fénykép-mutatványra került sor, lecsavarták a terem csillárjait, és csak a készülék villamos fénye világított. A kifeszített leplen egyszerre hatalmas nagyságban megjelent a sarki utazók hajója azon mód, ahogy az indulás előtt lefotografálták. Attól fogva gyors egymásutánban vonult el a vásznon a fölolvasás illusztrációjaképpen a nagy út tömérdek jelenete, képe. Nansen hosszú bottal mutogatta útja irányát. Látjuk a mozgó jéghegyek közé szorult hajót – a közönség elszörnyedt morajától kísérve, majd felcsattan a taps, mikor a jéghegyek között előbújik a hajó a következő képen – beszéli el a Budapesti Hírlap.

Üvegdiakép Nansen greenlandi expedíciójáról, 1888

Nos, ehhez hasonló kalandos felfedező út bemutatása szerepelt a magyar Uránia színház első programjában is. De megint nagyon előre szaladtunk...

Geréb Anna

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem