Tarr Béla és Krasznahorkai László fő műve a Sátántangó és a Kárhozat mellett. Létfilozófia, apokalipszis és egy szent bolond kálváriája.

Miről szól?

Rejtélyes cirkuszi trupp érkezik a városba egy óriási bálnatetemmel. A környékről kétes alakok sereglenek a látványossághoz, a helyiek attól félnek, városukban fog tombolásba kezdeni a csőcselék. Valuska, az újságkihordó és Eszter György, az öreg zenetudós tehetetlenül figyelik a kibontakozó apokalipszist.

Mitől különleges?

A Werckmeister harmóniák Tarr Béla és Krasznahorkai László főműve a Sátántangó és a Kárhozat mellett. Bár egyes elemei, a baljóslatú világvégevárás, az egymásnak ellentmondó (ál)hírek, a messziről érkező, csőcseléktől félő lakosok manapság is meglepően aktuálisnak tűnnek, a film egy elemeltebb, filozófiai síkon nyeri el az értelmét. Tarr elsősorban nem történetet mesél, hanem egy világállapotot filmez le, „a reménytelenség taposómalmát, amelyben a katasztrófa nem az, ami bekövetkezett vagy bekövetkezhet, hanem az, ami egyfolytában tart” – mondja a filmről Szilágyi Ákos esztéta.

Főhőse, Valuska szent bolond, aki a halott óriásbálnára a kozmosz csodájaként tekint, amelyen keresztül egyenesen Istennel kerül kapcsolatba. Ezt a naiv hitet zúzza szét a tömeg, akik értelmetlen tombolásuk során szétverik a kórházat és a benne ápolt betegeket, és Valuska meglátja, hogy a bálna egy attrakció, blöff volt csupán. A Werckmeister harmóniák így válik lételméleti fejtegetéssé egy világról, amelyből kiveszett minden isteni. Valuska ebben már nem tud élni: amikor ráébred a valóság természetére, megőrül, az utolsó képeken az elmegyógyintézetben ápolják. A befejezés mégis reményt hordoz, hiszen Eszter úr, akiről eddig Valuska gondoskodott, törődik az újságkihordóval: kapcsolatukban túlél az emberi igény a törődésre.

Hogyan készült?

A Sátántangó után Tarr Béla Az ellenállás melankóliája című Krasznahorkai-regényből is filmet akart forgatni, de nem találta a megfelelő színészt Valuska szerepére. Végül 1995-ben, Berlinben botlott bele egy utcazenészbe, Lars Rudolphba, akiben rögtön meglátta a regény szent bolondját. Tarr a forgatókönyvet is Rudolphra írta Krasznahorkaival, így a regénynek végül csak a középső fejezetét adaptálták, amely a Werckmeister harmóniák címet viselte. A forgatás a finanszírozási nehézség miatt elhúzódott, többször leállt és újraindult, amelynek köszönhetően Tarr hét operatőrt is elfogyasztott.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Tarr Béla a Sátántangóval ráirányuló figyelmet – amely szerte a világon kultuszfilm lett, Susan Sontagtól Brad Pittig az angolszász értelmiség is remekműnek tartotta –, a Werckmeister harmóniákkal már nemzetközileg elismert rendezőként tudta kamatoztatni. Bár az A-kategóriás filmfesztiválok nem válogatták be a versenyprogramjukba, a filmet vetítették Cannes-ban és Berlinben is, itthon pedig a Magyar Filmszemle fődíját hozta el. Premierjekor heves esztétikai viták alakultak ki a Magyar Narancs és az Élet és Irodalom hasábjain, vajon jogosan tartják-e remekműnek a kritikusok: Tarr Béla volt az utolsó magyar rendező, aki ki tudott váltani ilyen jellegű sajtóvitát. A Werckmeister harmóniák az életműben is fontos helyet foglal el, talán ez Tarr legbefogadhatóbb filmje, amelyben a filozofikus mondandó könnyebben átérezhető Víg Mihály fájdalmasan szép zenéjének, a kontrasztos, nagyon fekete és nagyon fehér képeknek, és az azonosulásra csábító főhősnek köszönhetően.


Egy emlékezetes jelenet 

A Werckmeister harmóniák híres nyitójelenete, amelyben Valuska a kocsma részeg törzsvendégeivel eljátszatja a napfogyatkozást. Számára a naprendszer működése a létezés csodáját jelenti, ebből akar átadni valamit a záróra előtt a többi vendégnek. Akik botladozva, ügyetlenül, mégis lelkesen játsszák el az égitestek mozgását, így lesz az univerzumunk körforgását modellező jelenet egyszerre nevetnivalóan groteszk – hiszen részegek mutogatják el – és meghatóan szép.

Werckmeister harmóniák (Werckmeister Harmonies), fekete-fehér magyar játékfilm, 2000, rendezte: Tarr Béla, társrendező: Hranitzky Ágnes, író: Krasznahorkai László, forgatókönyvíró: Tarr Béla, Krasznahorkai László, főszereplők: Lars Rudolph, Peter Fitz, Hanna Schygulla, Dobai Péter, Kállai Ferenc, 140 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem