Fekete-fehér bűnballada A postás mindig kétszer csenget után szabadon.

Miről szól?

Közös fedél alatt él az autószerelő műhelyt fenntartó férj, a felesége és fiatal segédje. A nő és az alkalmazott közt szenvedélyes kapcsolat alakul ki. Megpróbálják közösen eltenni a férjet láb alól, de a gyilkossági kísérlet kudarcot vall. A szeretők menekülnének, de az asszony végül meggondolja magát. Mire a férj hazatér a kórházból, már a segéd is ott van, és kezdődik minden elölről.

Mitől különleges?

Fehér György második, egyben utolsó mozifilmje az 1990-es Szürkülethez hasonlóan irodalmi alapokra épül: a filmtörténet egyik legtöbbet adaptált regényéből, A postás mindig kétszer csenget-ből használ fel motívumokat. James M. Cain klasszikusában egy jóképű csavargó betér egy útmenti fogadóba, munkát kap az idősödő tulajdonostól, akinek aztán elszereti a fiatal feleségét. Fehér a történet hangsúlyait rögtön megváltoztatja azzal, hogy a megérkezés és szenvedély fellángolásának kulcspillanatait nem mutatja meg. A film in medias res kezdődik, a feleség és a segéd már egymásba szeretett, és ami fontosabb, hogy a két férfi külseje és társadalmi státusza közt sincs jelentős különbség, így a feleség döntése valóban csak a címbéli szenvedéllyel indokolható.

A film hatásmechanizmusának a kontraszt a legfontosabb eleme. Fehér hosszú beállításokkal, kitartott képekkel mesél, sokszor percekig nem hangzik el emberi szó, csak a monoton hétköznapi tevékenységeket látjuk és halljuk, ezért is hat letaglózó erővel, amikor történik valami rendkívüli – ami viszont a hosszú felvezetésnek köszönhetően mégis magától értetődőnek tűnik. A fekete-fehér fényképezés is a kontrasztokra épít. Túl azon, hogy a komor képi világ balladai hangulatot kölcsönöz a filmnek, szándékosan váltakoznak az alul- és a túlexponált felvételek, a sötétség néha teljesen beborítja a szereplőket, máskor vakítóan fehér arcuk szinte kiugrik a háttérből, és van, amikor csak a szemük van árnyékban, a bennük gomolygó érzelmeket, indulatokat tükrözendő.

Hosszú beállításokkal, kitartott képekkel mesél, sokszor percekig nem hangzik el emberi szó, csak a monoton hétköznapi tevékenységeket látjuk és halljuk (fotó: MNF)

Hogyan készült?

A rendező második filmje is hosszú ideig, közel három évig készült. A Szürkületben még csak konzulens Tarr Béla ezúttal a forgatókönyv társszerzője is volt – Fehér korábban az Őszi almanach és a Sátántangó elkészítésében közreműködött –, Gurbán Miklós operatőr is visszatért, a férjet alakító Dzsoko Roszicsot leszámítva pedig a színészek is a kipróbált alkotótársak közül kerültek ki, mind a fő- (Derzsi János, Bánsági Ildikó), mind a mellékszerepekben (Haumann Péter, Lénárt István.) Színházi rendezéseihez hasonlóan Fehér itt is minimalista, sokszor egyetlen szemszögből láttatott, mélység nélküli díszleteket használt (ilyen a konyha, a kórház vagy a kihallgatószoba), hogy semmi ne vonja el a figyelmet a premier plánba hozott emberi arcoktól.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Magyar Filmszemlén minden fontosabb elismerést megkapott, a fő kategórián kívül díjazták a rendezést, a főszereplő színészeket (Derzsi Jánost és Bánsági Ildikót) és az operatőri munkát is. A Szenvedély nem csak Fehér György sajnálatosan korán lezárult életművének méltó betetőzése, de A postás mindig kétszer csenget által inspirált művek közül is magasan kiemelkedik.

MTVA jogtulajdonú felvétel, az MTVA hozzájárulásával


Egy emlékezetes jelenet

A férj visszatért a kórházból, látszólag helyreállt a status quo. A három főszereplő közösen autózik, nem tudjuk pontosan, hova vagy miért, de hosszú ideig figyelhetjük, ahogy zötykölődnek az első ülésen. A segéd végül a semmi közepén megállítja az autót, felcsapja a motorháztetőt. A férj is kiszáll segíteni. Miközben a motor fölé görnyed, a segéd többször fejbe vágja a csavarkulccsal. Kiszáll a nő is a kocsiból, és segít betenni az eszméletlen testet az ülésre. A hidegvérrel végrehajtott gyilkossági kísérlet a bravúrosan szenvtelen ábrázolásmódtól kap igazi súlyt.

Szendvedély (Passion), fekete-fehér magyar játékfilm, 1965, rendezte: Fehér György, író: James Cain, forgatókönyvíró: Fehér György, Tarr Béla, operatőr: Máthé Tibor, főszereplők: Bánsági Ildikó, Djoko Rosic, Derzsi János, Haumann Péter, 95 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem