Nemes-Jeles László Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas, filmtörténeti jelentőségű mesterműve, amely újradefiniálta a holokausztfilm műfaját, és sokak szerint megnyitotta a magyar film újabb aranykorát.

Miről szól?

Saul sonderkommandós Auschwitzban. Feladata, hogy segítse a halálgyár zavartalan működését: beterelje társait a gázkamrába, szelektálja hátrahagyott ruháikat, értékeiket, hullákat temessen, hamut lapátoljon. Egy nap felismerni véli a fiát egy halott gyermekben. Elhatározza, hogy eltemeti. Még akkor is, ha ezzel akadályozza a táborban szerveződő lázadást.

Mitől különleges?

A holokauszt ábrázolhatóságáról régóta kiélezett viták zajlanak. Ezek egyik alaptézise, hogy a szisztematikus népirtást, ami a haláltáborokban zajlott, nem lehet megmutatni. A holokauszt felfoghatatlan borzalom, amit a hagyományos filmes ábrázolásmód banálissá tesz. A Saul fia erre az erkölcsi és esztétikai problémára ad választ, amikor a kamerát a főszereplőre tapasztja, és Sault követi munkája során, a hátteret pedig elmossa. A holokauszt iszonyatát így csak sejteti, de nem mutatja meg, a népirtás a néző képzeletében bontakozik ki. A film a koncentrációs tábort mint halálgyárat mutatja meg, és azzal döbbent meg, hogy az emberölés fárasztó rutinját hangsúlyozza.

Ahogy stílusa, úgy hőse sem hagyományos. Saul igyekezete, hogy mindenáron eltemesse a fiút, őrületnek tűnik, hiszen a túlélésért küzdő lázadók életét is veszélyezteti. Saul valójában nem a fizikai, hanem a szellemi túlélésért küzd, és azért tűnik tébolyultnak, mert ott akarja betartatni a civilizáció normáit, ahol megszűnt mindenféle civilizáció. Azért szeretné megadni a végtisztességet a fiúnak, hogy az embereket az identitásuktól megfosztó Auschwitzban legalább halálában nevet, személyiséget és így életet adjon neki. Ezzel pedig szimbolikusan visszafordítsa a zsidók kiirtásának folyamatát.

 

Minden idők legsikeresebb magyar filmje (forrás: MNF)

Hogyan készült?

Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr sajátos szabályrendszert dolgoztak ki a filmhez (egyetlen optikával forgatnak, a kamera végig kézben lesz, és nem készítenek „szép” képeket), amihez végig tartották magukat a forgatáson. A manapság bevett szélesvásznú képet visszacserélték a 60-as évek előtt divatos négyzet alakú képformátumra, amely segített kizárni a hátteret, és mint egy igazolványkép, Saulra koncentrálta a nézők figyelmét. A Saul fia 35 mm-es filmre forgott, a forgatást hosszú próbák előzték meg, hogy zökkenőmentesen tudják rögzíteni a bravúrosan összetett hosszú beállításokat. A Saul fián több művészeti ág hatása is érezhető: Nyiszli Miklós Dr. Mengele boncolóorvosa voltam című könyve és az auschwitzi táborban készült fényképek mellett a Jöjj és lásd! című orosz film is hatott rá, amely a háború káoszáról alkotott víziójával és barnás-zöld képeivel a film előképének is tekinthető.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?


Túlzás nélkül filmtörténeti jelentőségű alkotás, amely újragondolta a holokausztfilm műfaját. Sajátos esztétikája az egész világ filmművészetére hatott. Ha a filmszakmai díjakat nézzük, a Saul fia minden idők legsikeresebb magyar filmje, amely a cannes-i filmfesztivál nagydíja mellett a legjobb külföldi filmnek járó Oscart és Golden Globe-ot is elnyerte. A Saul fia sikere a magyar filmgyártás új aranykorát is jelezte, a rákövetkező évben a Mindenki rövidfilmes Oscarhoz, 2018-ban pedig a Testről és lélekről Oscar-jelölésig jutott.



Egy emlékezetes jelenet 

A film kezdőjelenete, amelyben már sűrítve megjelenik a Saul fia sajátos kifejezésmódja. Az életlen kép hirtelen fókuszálttá válik, és az erdei idillről hamar kiderül, hogy valójában csak a halálgyár pár percnyi szünetét láthattuk. Saul a többi sonderkommandóssal tereli az új transzportot a krematóriumba. A kamera rátapad az arcára, az arca pedig a földre: Saul sosem néz az áldozatokra. Munkáját csak úgy tudja elvégezni, ha nem néz szembe az ipari szintű emberirtással, a film esztétikája, a korlátozott látótér alkalmazása így az ő lelkiállapotát is tökéletesen írja le.

Saul fia (Son of Saul), színes magyar játékfilm, 2015, rendezte: Nemes László, forgatókönyvíró: Nemes László, Clara Royer, operatőr: Erdély Mátyás, főszereplők: Röhrig Géza, Cservák Zoltán, Molnár Levente, Orbán Levente, Jakab Juli, Takátsy Péter, 107 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem