Vajon mennyiben vagyunk a saját sorsunk irányítói? Jancsó Miklós saját nemzedéki tapasztalatairól mesél, de ezúttal is a történetelem és az egyén viszonyrendszerét kutatja.

Miről szól?

A második világháború végnapjai, valahol Magyarországon. Szedett-vedett csapat próbál átjutni a határon, de a gimnazista fiú az utolsó pillanatban visszafordul. Orosz fogságba kerül, mégis szerencséje van. Egy romos tanyára vezénylik, ahol egy sebesült szovjet katonával együtt kell néhány tehénre vigyázniuk. Bár nem beszélik egymás nyelvét, nagyjából egykorúak. Lassanként valamiféle barátság szövődik közöttük, és együtt élvezik a békés nyári napokat.

Mitől különleges?

Jancsó Miklós a szovjet-magyar barátság sematikus propagandáján és az adott történelmi helyzeten túllépve univerziális kérdéseket vizsgál. Ahogy az egyes szám első személyű címmel is utal rá, filmje saját nemzedéki tapasztalatairól mesél. A közelmúlttal való szembenézés egyetlen szereplő személyes élményeiből áll össze, ám ezen keresztül Jancsó a történelem és az egyén viszonyát kutatja. Az Így jöttem egy fiatalember eszmélését követve arra kérdez rá, mennyiben vagyunk a saját sorsunk irányítói. Hőse passzívan sodródik, a kavargó események ide-oda lökdösik, míg végül kénytelen szembenézni a helyzetével. Jancsó különálló epizódokra bontja a cselekményt, és nagy hangsúlyt fektet az aprólékos jellemábrázolásra.

Ebben a történetben nincsenek jók vagy rosszak, csak kiszolgáltatott, fenyegetett, bizonytalan emberek, akik próbálják feldolgozni a körülöttük zajló változásokat. Az idilli tájba helyezett két idegen fiú fokozatosan nyit egymás felé, átélhetővé és mélyen emberivé téve a megértés és az alkalmazkodás absztrakt fogalmait. A szűkszavú dialógusok, a beszédes csendek, a hosszú, kacskaringós kameramozgások a jövő kiszámíthatatlanságát tükrözik. A bizalom megteremtése lassú, törékeny, nehéz feladat, az adódó léthelyzetek elfogadása összetett folyamat. Mikor a film végén, akkoriban formabontó módon, a főhős a kamera felé fordulva a szemünkbe néz, tekintete e súlyos tanulságok megértéséről árulkodik.

Ebben a történetben nincsenek jók vagy rosszak (fotó: B. Müller Magda)

Hogyan készült?

Az Így jöttem a felszabadulás huszadik évfordulójára, a hatalom megrendelésére készült. A kultúrpolitika irányítói egy friss, fiatalos látásmódú, de a hivatalos irányvonalat maximálisan kiszolgáló filmet szerettek volna látni. Az elkészült alkotás alaposan meglepte a cenzúrát, felháborodásukban dobozba akarták zárni a filmet. Ha nem jut el és arat sikert a Moszkvai Filmfesztiválon, talán csak jóval később, esetleg más formában mutatták volna be.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az erőteljes cím egy jól körülhatárolható történettípus gyűjtőneve lett. A nemzedéki életérzést megragadó alkotásokat a mai napig gyakran „így jöttem”-filmekként szokás emlegetni. Bár a később világhírűvé váló jancsói kézjegyek itt még csak nyomokban fedezhetők fel, a rendező e filmjével már látványosan bontogatta a szárnyait. Az adott történelmi szituáció markáns  ábrázolása az elvontabb, egyetemesebb példázatok felé mutat, ami a későbbi életműben központi jelentőségre tesz szert. Jancsó ekkor dolgozott együtt először a színész Kozák Andrással és (hivatalosan) az író Hernádi Gyulával. E munkakapcsolatok szintén meghatározóak a rendező munkásságában.

Egy emlékezetes jelenet 



A vidéki nyárban nyoma sincs a háborúnak. A közeli víztározóban nők fürdenek. A két fiú önfeledten kergetni kezdi a riadt, meztelen lányokat. Jancsó a békésen ringatózó tájban aprónak, szinte jelentéktelennek mutatja az embert. A semmiből hirtelen repülő tűnik fel és üldözni kezdi a srácokat. A Hitchcock-féle Észak-Északnyugat legendás képsorait is megidéző jelenet játékosan ragadja meg a film fő dilemmáját. A félelmetessé váló, szó szerint a fejük felett elzúgó fenyegetés hatására hőseink kénytelenek feladni a hajszát és visszafordulni. Nem kapunk választ arra, honnan jött a repülő és miért avatkozott a fiúk életébe. Kicsiben ugyan, de ismét a történelem gázolt át rajtuk.

Így jöttem (My Way Home), fekete-fehér magyar játékfilm, 1964, rendezte: Jancsó Miklós, forgatókönyvíró: Hernádi Gyula, operatőr: Somló Tamás, főszereplők: Kozák András, Nyikonyenko Szergej, Görbe János, Siménfalvy Sándor, Csurka László, Izsóf Vilmos, 99 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem