Megunhatatlan komédia az úrhatnám lakájról és nevelhetetlen gazdájáról, aki a hagymához is hagymát enne legszívesebben. A magyar filmtörténet legnagyobb közönségsikere.

Miről szól?

Schneider Mátyás sikeres és tehetős fuvarozási vállalkozó, akinek felesége egy napon új lakájt fogad a házhoz. Hyppolit korábban egy grófi családnál szolgált, ezért az úrhatnám asszony azt reméli, hogy jelenléte az óbudai Schneider-villát is előkelővé teszi. A diktatórikus módszereket alkalmazó lakáj új rendet vezet be, és az arisztokraták szokásait erőlteti a családtagokra. Eközben az egyszerű és tisztességes Benedek István mérnök udvarol Schneider lányának, Terkának, azonban a rátarti mama az ő helyében is inkább a jó kapcsolatokkal rendelkező Makács urat látná szívesen. A helyzet mindenkinek egyre kényelmetlenebb, de már ki van tűzve Terka és Makács eljegyzési estélyének időpontja. Az ünnepségen aztán kitör a botrány, mert Schneider úrnak végképp elege lesz. 

Mitől különleges?

A Hyppolit, a lakáj a magyar filmtörténet második hangos alkotása. Míg az első hangos mozgókép, A kék bálvány megbukott, a Hyppolit hatalmas sikere nagyban hozzájárult az új technika gyors elterjedéséhez. Székely István olyan történetet szeretett volna rendezni, ami ismerős a hazai közönség számára, ezért választotta a városi újgazdagok szokásait szeretettel kifigurázó darabot. Az óbudai miliőben játszódó, az urak és háztartási alkalmazottak világát bemutató film azonnal megtalálta az utat a nézők szívéhez.

A mű további nagy érdeme, hogy lehetőséget kínált az Operettszínháznál dolgozó Kabos Gyulának arra, hogy hangosfilmben is kipróbálja magát. Kabos korábban szerepelt már néhány némafilmben, melyek közül csak a Pufi cipőt vásárol (1914) című rövid komikus jelenet maradt ránk. Az 1930-as évek második felében az erősödő antiszemitizmus miatt mind Kabos Gyula, mind Székely István elhagyta az országot és az Egyesült Államokba emigrált, de a Hyppolit, a lakáj a mai napig a magyar film egyik legismertebb és legtöbbet vetített alapdarabja.

A magyar mozgóképtörténet egyik legnagyobb közönségsikere

Hogyan készült?

A filmet Székely István rendezte, aki az 1920-as évek második felében Németországban dolgozott. Innen hazatérve a magyar filmgyártás legjobbjaiból összeállított gárdával forgatta a Hyppolit, a lakájt a Hunnia filmstúdióban. A forgatókönyvet Zágon István vígjátéka alapján Nóti Károly írta, a film operatőre a legendás Eiben István, zeneszerzője Eisemann Mihály. A szereposztás is parádés, Kabos Gyula Schneider Mátyást, Csortos Gyula Hyppolitot alakítja. Schneiderné szerepében Haraszti Micit, Terkaként Fenyvessy Évát, Benedek úrként Jávor Pált láthatjuk. A színészek nagyon élvezték a munkát, különösen Kabos és Csortos kettőse rendkívül szórakoztató. Székely visszaemlékezései szerint sok poént a helyszínen improvizáltak, ezek nem voltak benne az eredeti forgatókönyvben.

A játék és a beállítások főleg a korai hangosfilm időszakának technikai körülményei miatt tűnnek színpadiasnak, hiszen ekkor még nem volt olyan fejlett és könnyen mozgatható a felvételhez szükséges felszerelés. Mivel a készítés idején nem létezett a mai értelemben vett szinkronizálás, bizonyos filmeket eleve párhuzamosan több nyelven forgattak le. Ilyenkor először az egyik, majd a másik verzió színészei álltak be a díszletbe, hogy előadják ugyanazt a jelenetet. A Hyppolit a magyar mellett német változatban, más szereposztással is elkészült, de ez utóbbi kevésbé lett népszerű, hiszen a film sikerének egyik titka éppen a színészek egyéniségében rejlik.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Hyppolit, a lakáj a korai magyar hangosfilm kiemelkedő alkotása és az egész magyar mozgóképtörténet egyik legnagyobb közönségsikere. A film nem csak technikai szempontból érdekes, de a két világháború közötti polgári filmvígjáték iskolateremtő példája is egyben. A humor a történet minden regiszterében megjelenik, hangvétele nem mentes a társadalomkritikától és a szatírától, de sosem válik bántóvá. A produkció sikerének receptjét sokan és sokszor próbálták lemásolni a következő évtizedben, aminek köszönhetően ezt az időszakot a komédiák, a népszerű szórakoztató forma abszolút túlsúlya jellemezte. Ezeknek a műveknek a színvonala sokszor messze elmarad az eredeti mintától, stílusuk sablonos és kissé nehézkes, általában kizár mindenféle formai kísérletezést.

Egy emlékezetes jelenet 

A filmből nehéz egyetlen jelenetet kiválasztani, hiszen a bemutatás óta szinte minden pillanata legendássá vált. Az egyik ilyen epizód, amikor Schneider úr hazaérkezik saját villájába, melyet Hyppolit előzőleg a legelőkelőbb divatnak megfelelően rendezett át. Nem elég, hogy a tulajdonos alig ismer rá szeretett otthonára, a személyzet is idegenül mozog a frissen kapott egyenruhában. A lakáj Schneidernét is átnevelte. Az asszony vacsora helyett „suppé”-t mond, és nyomatékosan megkéri férjét, hogy az étkezéshez öltözzön estélyi „dress”-be, hiszen a gróf házában is ez a szokás. Schneider úr megdöbbenése határtalan, dühöngve közli, hogy a saját marhapörköltje tiszteletére soha nem fog szmokingot venni. Aztán persze beadja a derekát.

Hyppolit, a lakáj (Hyppolit, the Buttler), fekete-fehér magyar játékfilm, 1931, rendezte: Székely István, forgatókönyvíró: Nóti Károly, Székely István, operatőr: Hösch Eduard, Eiben István, főszereplők: Csortos Gyula, Kabos Gyula, Haraszti Mici, Fenyvessy Éva, Jávor Pál, Góth Sándor, 72 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Ötletek pedagógusoknak:

Magyar film 1.0 – Filmes tanóra 

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem