Van-e helyes, egyedül érvényes útja a forradalomnak? Jancsó a sajátos, allegorikus-metaforikus stílusában keresi a választ a kérdésre.

Miről szól?

Nem sokkal a második világháború lezárulása után járunk, a helyszín egy vidéki katolikus papi líceum. Ide vonul be egy csapat fiatal és lelkes népi kollégista, azzal a céllal, hogy meggyőzzék a papnövendékeket az új, kommunista társadalom szükségességéről. Vezetőjük, Laci (Balázsovits Lajos) hisz a nyílt és konstruktív vitában, de a csoport radikálisabb frakciója felülkerekedik, és leváltják őt. Az új vezetők, Jutka (Drahota Andrea) és Teri (Kovács Kati) agresszívebb módszerekkel próbálnak a papnövendékekre hatni, a túlkapások miatt azonban a párt illetékesei őket is menesztik.

Mitől különleges?

A Fényes szelek Jancsó Miklós pályájának legtermékenyebb és talán legizgalmasabb periódusában született. Ugyanazt a sajátos, allegorikus-metaforikus elbeszélési nyelvet használja, mint a Szegénylegényekben (1966) és a Csillagosok, katonákban (1967), és a történet alapjai szintúgy valósak. A NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) 1946 nyarán jött létre a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatásával, és három évvel későbbi beszüntetéséig közel 10 ezer középiskolás és egyetemista fiatal vett benne részt.

Mire jogosít fel bennünket, ha úgy érezzük, zsebünkben a bölcsek köve? Van-e helyes, egyedül érvényes útja a forradalomnak, és létrejöhet-e nyílt, szabad diskurzus, ha az egyik fél a hatalmat képviseli. Jancsó Miklós rendező és Hernádi Gyula forgatókönyvíró többek közt ezekre a kérdésekre keresik a választ, a Fényes szelek története, alapkonfliktusa ugyanakkor nem csak az adott történelmi periódusban értelmezhető, amit az alkotók azzal is jeleznek, hogy a népi kollégisták nem korabeli, hanem a hatvanas évek végére jellemző ruházatot és frizurákat hordanak. Az allegória tetszés szerint tágítható ki akár az egész szocializmusra, ez esetben a börtönszerű helyszín Magyarország, a kollégisták a párthatalom, az általuk birkanyájként terelgetett, csak látszólag szabad líceumi tanulók pedig maga a nép.

A helyszín stilizált tér, amelyen a belül a kommunikáció nem csak szavakban, de tánccal, mozgással és mozgalmi dalokkal történik. Nem csak a szereplők mutatnak be bonyolult koreográfiákat, Somló Tamás kamerája is állandóan mozgásban van, testről testre vándorolva körbetáncolja a teret.

Létrejöhet-e nyílt, szabad diskurzus, ha az egyik fél a hatalmat képviseli? (fotó: MNF)

Hogyan készült?

Jancsó és Hernádi a forgatókönyvet saját élményeik alapján írták: maguk is a NÉKOSZ tagjai voltak, és a filmbélihez hasonló agitációs akciókban is részt vettek annak idején. Jancsó ugyanakkor a ‘68 májusi francia diáktüntetéseket is közelről láthatta, és ezeket az élményeket is beépítette a Fényes szelekbe. Jancsó első színes filmjének forgatása során Somló Tamás Eastmancolor nyersanyagot használt, ennek köszönhető a markáns színvilág. Noha a rendező ezúttal is ragaszkodott a hosszú beállításokhoz (31 snittből áll a film, a leghosszabb ötperces), a koreográfiákat csak közvetlenül a felvételek előtt találták ki.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Fényes szelek 1970-ben megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb rendezésért, de a nézőket megosztotta. Az egykori NÉKOSZ-tagok közül sokan a hitelességét vonták kétségbe, miközben a Népszabadság hasábjain a film vélt ideológiájáról bontakozott ki vita. A Fényes szelek az elidegenítő stilizáció és a történelmi ismeretek nélkül nehezen megfejthető politikai utalások ellenére azért izgalmas még ma is, mert nem foglal egyértelműen állást, teret hagy a nyitott kérdéseknek és a vitáknak.



Egy emlékezetes jelenet

Laci megpróbál közeledni a papnövendékekhez, de csak egyvalaki áll vele szóba. A zsidó származású András (Bálint András) szelíden provokálja (megjegyezi, hogy a háborúban kellett volna hősnek lennie, nem most, „állami forradalmárként”), de a beszélgetés során kiderül, hogy egyáltalán nem ellenséges a népi kollégistákkal szemben, de ugyanakkor nem dől be a lózungoknak. Amikor Laci kifejti, hogy „a világtörténelemben ez az első hatalom, ami tisztességes”, inkább bölcsen hallgat.

Fényes szelek (The Confrontation), színes magyar játékfilm, 1968, rendezte: Jancsó Miklós, forgatókönyvíró: Hernádi Gyula, operatőr: Somló Tamás, főszereplő: Drahota Andrea, Balázsovits Lajos, Kovács Kati, Kozák András, Bálint András, Kosztolányi Balázs, 82 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem