A 22 éves Tarr Béla első rendezése kordokumentum, szociológiai látlelet és a kisszerű emberi viszonyok kíméletlenül őszinte feltárása.

Miről szól?

A fiatal Irén apósáék szoba-konyhás, komfort nélküli lakásában él nyolcadmagával együtt. A kényszerű összezártság miatt mindennaposak a konfliktusok, és a helyzet akkor sem fordul jobbra, amikor a nő férje, Laci, a sorkatonai szolgálatát letudva, hazatér. Pénzük továbbra sincs arra, hogy elköltözzenek, Irén hiába jár be minden héten a hivatalba, ott sem tudják semmivel bíztatni. Apósa folyamatosan szítja a feszültséget, hűtlenséggel vádolja, és szép lassan a házassága is megromlik.

Mitől különleges?

Tarr Béla első filmje a Budapesti Iskola irányzatához köthető, azaz dokumentum-játékfilm, szereplői amatőrök, akik saját, valós élethelyzetükhez közelálló karaktereket játszanak. A szuperközelikből építkező, kézikamerás, direkthangos (vagyis a helyszínen rögzített) felvételek szavatolják a drámai hitelességet. A többi, hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján készült, „lakáskérdést” tárgyaló filmhez (A kedves szomszéd, Köszönöm, megvagyunk, Ajándék ez a nap) hasonlón Tarrt sem igazán a probléma társadalmi-közéleti vetülete érdekli, hanem az emberi viszonyrendszerek alakulása, a kilátástalannak tűnő helyzetekben megmutatkozó érzelmek és szenvedélyek kölcsönhatása. A Családi tűzfészek – a vele laza trilógiát alkotó Szabadgyaloggal (1981) és Panelkapcsolattal (1982) együtt – kevésbé él a stilizáció eszközével, mint az életmű Őszi almanachhal kezdődő második, mélyebb rétegekig eljutó második fele. Tarr itt még hagy teret a fanyar humornak – emlékezetes, önmagán túlmutató jelenet, amikor az após a lányával közösen megpróbálja összeragasztani a kettétört népköztársaság-címert –, él az ironikus ellenpontozás eszközével – a legnagyobb nyomorúság közben felcsendülnek a Tolcsvay-trió gúnyos slágerei –, és a szereplői is elsősorban hús-vér figurák. A filmben ugyanakkor nyomokban már ott vannak a későbbi Tarr-motívumok csírái, a (kör)bezártság és a determináltság élménye. A lakáshiány a Családi tűzfészekben nem átmeneti állapot, hanem permanens, megváltoztathatatlan pokol.

Nem átmeneti állapot, hanem permanens, megváltoztathatatlan pokol (forrás: MNF)

Hogyan készült?

A mindössze 22 éves Tarr mindenféle komolyabb filmes előképzettség nélkül vágott bele első mozifilmjébe (a forgatás idején vették csak fel a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára). A főszereplő házaspárról, akik a való életben is férj és feleség voltak, korábban már készített egy 8 mm-es rövidfilmet a lakáshelyzet kapcsán, ezt adta be referenciának a Balázs Béla Stúdióhoz. Forgatókönyv nem volt, csak elmesélte, milyen filmet szeretne csinálni, és ehhez kapott kamerát és nyersanyagot. A forgatás helyszíne Angyalföld egykori hírhedt munkásnegyede, a Tripolisz volt. Általában mindent egyszer vettek fel, azokat a jeleneteket, ahol nem sikerült hiteles anyagot rögzíteniük, inkább kihagyták.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A mannheimi filmfesztiválon nagydíjat kapott, idehaza elnyerte a Magyar filmkritikusok díját, valamint a legjobb elsőfilmes rendezés és a legjobb operatőr kategóriában is elismerték. A kritika is kedvezően fogadta, a mozikban viszont alig húszezren látták, csak a televíziós premier után került be a köztudatba. A Családi tűzfészek kordokumentumként, szociológiai látleletként ma is izgalmas, de érdemes újranézni az immár lezárult Tarr-életmű kontextusában is.


Egy emlékezetes jelenet 

Irén rutinlátogatást tesz a Tanács lakásügyi osztályán. Ismerik egymást a lekezelő modorú ügyintézővel, a férfi nem tud neki semmi újat mondani, ha minden jól megy, három-négy év múlva kaphatnak csak lakást, de az se lesz végleges. Irén valószínűleg tudja, hogy hiába sírja el újra a bánatát, az ügyintézőt nem fogja meghatni, mégis lefutják mindketten a kötelező köröket. A férfi rendíthetetlen szigorral képviseli a részvéttelen bürokráciát, és csak a jelenet végi hallgatásában sejlik fel némi humánum.

Családi tűzfészek (Family Nest), fekete-fehér magyar játékfilm, 1977, rendezte: Tarr Béla, forgatókönyvíró: Tarr Béla, operatőr: Pap Ferenc, főszereplő: Horváth Lászlóné, Horváth László, Kun Gábor, Kun Gáborné, ifj. Kun Gábor, Rácz Irén, 108 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem