Szabó István

 

„A Mephisto napjaink egyik legjelentősebb filmje. Honnan van ilyen átütő ereje? Egyrészt onnan, hogy a regény átdolgozása remekül sikerült, másrészt pedig jól érezhető mind a színész, mind a rendező fehéren izzó elkötelezettsége a művészet és hatalom viszonya iránt.” – mondta Ingmar Bergman egy interjúban, miután Szabó meglátogatta őt a Fanny és Alexander forgatásán, és hosszan elbeszélgettek. A Mephisto ekkoriban nyerte el a legjobb külföldi filmnek járó Oscart, számos, világszerte ismert Szabó-film után.

A rendező életművében a korai lírai filmek vallomásos, mégis kollektívabb történelemképét (Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm, Tűzoltó utca 25) fokozatosan váltotta fel az a törekvés, hogy több, a történelmet elszenvedő kisember helyett egy-egy különös, megfelelni vágyó személyiséget, arcot helyezzen a közép-európai történelem reflektorfényébe. Az első ilyen film a Bizalom volt, amely Berlinben Ezüst Medve-díjat nyert 1980-ban, és még abban az évben Oscar-díjra jelölték.

Ezzel kezdődött egy olyan példa nélkül álló sorozat (a világ filmtörténetében is), hogy egy rendezőnek egymást követő négy filmje jutott egy kategóriában az Oscarért versengő legszűkebb öt film mezőnyébe. A Mephisto, a Redl ezredes, a Hanussen idén 80 éves rendezője későbbi filmjeivel is nagy sikereket aratott. (Találkozás Vénusszal, A Napfény íze, Szembesítés, Csodálatos Júlia, Az ajtó). (Fazekas Eszter)

A honlap zavartalan működése érdekében cookie-kat (sütiket) használunk.RENDBEN