Magyar animációs világklasszisok


A magyar animáció története több mint százéves múltra tekint vissza. A hazai „trükkfilm” gyártás az 1930-as évek közepére professzionalizálódott (legismertebb műhelye ekkor a Coloriton Stúdió). A Magyarországról politikai vagy megélhetési okokból elszármazott tehetséges animációs alkotók (például Jean Image / Hajdú Imre) külföldön az egyetemes animációtörténet világhírű képviselőivé váltak. A második világháborút követően az 1950-es évek legkiválóbb animációs filmjei a magyar animáció atyjaként is tisztelt Macskássy Gyula gyerekek számára készített mesefeldolgozásai voltak.

A 60-80-as évek időszaka alatt a Pannónia Filmstúdióban kibontakozott, mennyiségi és minőségi szempontból is csúcsra járatott animációs filmgyártást a magyar animáció fénykoraként szokás emlegetni. Miközben a Pannónia létezését gazdaságilag az 1960-as években beinduló sorozat-, illetve az 1970-es években startoló egész estés filmgyártás alapozta meg, az animációsfilm-művészet 60-as évekbeli megújulása a rövidfilmeknek volt köszönhető. Az évtized uralkodó műfajává az intellektuális karikatúra-parabola vált, miközben a kísérletibb jellegű animációkra a neoavantgárd festészet, a nyugat-európai reklámgrafika, valamint a kelet-európai plakátművészet újító formanyelve is hatott. A 70-80-as évekre (a játékfilmekhez hasonlóan) az animációs filmekben is felerősödött a társadalmi témák közvetlen bemutatásának az igénye, amelynek eredményeképp teret nyertek a dokumentarista módszerek. (Orosz Anna Ida)

A honlap zavartalan működése érdekében cookie-kat (sütiket) használunk.RENDBEN