Amikor egy archívumba filmdoboz érkezik, nem mindig tudjuk előre, mit rejt. Az archivátor dolga kinyitni a rozsdás dobozokat, majd megnézni és azonosítani, hogy pontosan mit is tartalmaz a tekercs. Mivel a filmszakmában számtalan kópiát gyártanak annak érdekében, hogy egy-egy film a világ minél több pontjára eljusson, lényegében bármelyik műbe belebotolhatunk. Ugyan manapság már bevett szokás több példányt készíteni vagy másolni, a némafilmek, melyek nagyjából 1895 és az 1930-as évek közt készültek, szinte mind elveszettnek minősülnek. De minden filmarchívumban található egy rakás azonosítatlan tekercs. A workshop során elmagyarázzuk, milyen módon lehet azonosítani egy filmet (mely folyamat gyakran hasonlít egy nyomozó munkájához), s bemutatunk pár azonosítatlan filmrészletet is annak reményében, hogy a közönség talán ráismer egyes részletekre és hasznos tanácsokkal lát el minket.

Elif Rongen-Kaynakçi  Az EYE Filmmúzeum némafilmkurátora. 1999 óta dolgozik elveszettnek hitt filmek felkeresésén, restaurációján és bemutatásán, melyek közül érdemes külön kiemelnünk a Beyond the Rocks (Gloria Swanson és Rudolph Valentino, 1922), The Floor Below (Mabel Normand, 1918) és Az utolsó hajnal (Michael Curtiz, 1917) című műveket. Rendszeresen dolgozik az Il Cinema Ritrovato, Le Giornate del Cinema Muto és az Isztanbuli Némafilmes Napok (Istanbul Silent Cinema Days) fesztiválokon, illetve a ‘Views of the Ottoman Empire' utazó archív prezentációs projekt kurátora, mely 2014 nyara óta járja a világ országait.