Pár évvel ezelőttig nyilvános helyeken szinte kizárólag 35 milliméteres kópiákról folyt a vetítés, azonban a DCP elterjedésének köszönhetően manapság már az új szabvány a mérvadó, mely alig 10 év alatt újradefiniálta a filmnézés fogalmát. Az archívumok célja továbbra is az, hogy a közönség eredeti formátumban élvezhesse a filmeket, ezért filmszalagok továbbra is léteznek az archívumok és múzeumok gyűjteményében. Az archívumok és multiplexek közti vékony réteget képezik azok az egyre gyarapodó amerikai mozik, melyek a mai napig vetítenek 35 mm-es filmet. Az elmúlt három év során öt mozi nyílt New Yorkban, melyek 35 mm-es filmek vetítésére is alkalmasak: hibrid terek, amik valahol az archívumok és az első filmszínházak közt léteznek, s bizonyos értelemben archívummá avanzsáltak a válogatott archív anyagok bemutatásának köszönhetően, a közönség pedig sokszor épp azért választja őket, mert filmről vetítik előadásaikat. Brian Meacham előadása elsősorban az amerikai mozikról szól, de beszélünk majd londoni, párizsi és egyéb európai filmszínházakról is, ahol 35 milliméteres filmről folyik a vetítés.

Brian Meacham A New York-i George Eastman House L. Jeffrey Selznick Iskolájában szerezte filmrestaurátori végzettségét 2006-ban. 2006 és 2013 közt a nyilvános forgalmazást felügyelte és restaurátorként dolgozott az Akadémia filmarchívumában, Los Angelesben. 2013 óta a Yale Filmkutató Központ különleges kollekciójának felügyelőjeként és az archívum menedzsereként ő felel a Yale Filmarchívum filmjeinek beszerzéséért, ellenőrzéséért, katalogizálásáért és restaurálásáért. A gyűjtemény több tucat rövidfilmjének restaurálását vezette, emellett a 'Yale Filmarchívum kincsei' program megálmodója, melynek keretében rendszeresen vetítenek 35 milliméteres filmeket, s nem utolsó sorban a társarchívumok képviselője a FIAF Végrehajtó Bizottságában.