1. Sugár Pál: Rabmadár (1929) 

Jenő (Hans Adalbert Schlettow), a szálloda főpincére szobalánynak hazudja magát, hogy a szépséges artistanő közelébe férkőzhessen. Meleg fürdőt készít neki, és amíg a nő önfeledten mosakszik a kádban, Jenő fülel, türelmetlenül járkál az ajtó előtt. Képzeletében követi az eseményeket, meztelenül képzeli el vágyai tárgyát. Bár a jelenet meglepően erotikus, a férfi vonzalma, az artista iránt táplált érzései nem tiszták – bűnbe csábítaná, ahogyan előző áldozatával, Annával, a rabmadárral tette, aki a fürdés pillanatában éppen igyekszik a szállodába, hogy elszámoljon hazug szerelmével.

2. Gertler Viktor: Állami áruház (1953) 

A film Egy dunaparti csónakházban című dala máig népszerű – legutóbb a slágerekkel dolgozó Pappa Pia című film idézte fel. Ebben a filmben a fürdés az önfeledt nyári szórakozással kapcsolódik össze, a párt elvárásainak megfelelő életképet mutat a szocializmusról. A fürdőzés mellett Dániel Károly (Latabár Kálmán) és Klimkó Dezső (Horváth Tivadar) összecsapása színhelyéül is szolgál a medence. Az eszes, komikus karakter, Dániel, könnyedén túljár a mindenben naprakész, sportos, elegáns Dezső eszén, így végül elnyeri Boriska (Turay Ida) szerelmét.

3. Gaál István: Sodrásban (1964)

Ebben a filmben a cselekmény központi eleme a fürdés. Fiatal társaság önfeledten játszik a vízben, később észreveszik, hogy egyik társuk eltűnt. A történet emlékeztet Kosztolányi Dezső Fürdés című novellájára, melyből azonos címmel 1975-ben rendezett filmet Ranódy László. A fürdés képei dinamikusan váltakoznak, szinte etűdként állnak össze, majd egyre fenyegetőbbé válnak, míg végül a teljes reménytelenség érzését a sima, mozdulatlan víztükör látványa kelti a nézőben. A váratlan tragédia önvizsgálatra készteti a társaságot, a felelősség lassan és véglegesen nehezedik a fiatalokra.

4. Szabó István: Apa (1966)

Szabó István filmje megindítóan személyes, ugyanakkor egy egész generáció apátlanságáról szól. Az Apa főszereplője, Bence (Erdély Dániel/Bálint András) is csak elképzelhet magának egy apát, azonban a film végére belátja, hogy szembe kell néznie gyermekkora meséivel. Le kell bontania és újra kell építenie apjához kapcsolódó képzeletbeli világát, az ismeretlen, kitalált személyiséget – az utolsó jelenetben a Duna sodrásával való kitartó küzdelem az ezzel való leszámolás felszabadító megélése. Bence, apja egy régi történetéből kiindulva, miszerint átúszta a jeges Dunát, megkísérli ugyanezt. Bár a Duna épp nem jeges, Bence teljesíti a feladatot, így bizonyítva saját maga számára, hogy képes felülemelkedni apja mítoszán.

 5. Bacsó Péter: A tanú (1969)

A szinte önveszélyesen jóindulatú gátőr, Pelikán József emlékezetes megpróbáltatásainak egyike, amikor rászabadítja az úszni vágyó embereket a medencét kisajátító Bástya elvtársra. A Rákosi-korszak álságosságát lelepző szatíra orwelli jelenete, amikor a megfizethető kikapcsolódást ígérő rendszer mindenkit kizár az uszodából, egyetlen állampárti vezető kedvéért. Amellett, hogy a film sajátos humorát remekül alakítja, az uszodaigazgató akaratlanul forradalmi döntése után örömkiáltásokkal vízbe csobbanó tömeg, ha csak egy pillanatra is, igazi, átütő felszabadulást jelent a diktatúra életidegen közegében. 

6. Gábor Pál: Angi Vera (1978) 

„Talán a szép női mell kapitalista csökevény?” Az Angi Vera a közösség gyorsan változó belső dinamizmusának filmje, ennek nyitójelenete az átbeszélgetett, a későbbi konfliktusokat megalapozó zuhanyzás. A női testek szokatlanul explicit megmutatása mellett, a jelenet azért is fontos, mert a két, Vera számára ellentétes mintát jelentő nő feszültsége magába sűríti a lányt későbbi morális dilemmáinak különböző oldalait. Ezzel együtt a zuhanyzás a film egyik leggondtalanabb jelenete, Vera még csak tapogatózik, az összeszólalkozást inkább játékosan éli meg.

7. Kovásznai György: Habfürdő (1979)

A meg nem értett művész, Zsolt a film végére visszatalál a házasság intézményéhez, Klári oldalán, aki elől a film elején szökni próbált. Az utolsó jelentben családi idillre emlékeztető jelenetet látunk, az anya eteti gyermekét, az apa egy kád fürdővízben pihen. A látszólagos nyugalmat Klári könnyedén megtöri barátnője, Anni említésével. Bár a szereplők Annihoz való viszonya már önmagában sok feszültséget hordoz, ebben az esetben Klári csak egy még súlyosabb hír előkészítésére használja fel. A technikai és stiláris sokféleség hozzájárul a jelenet különleges hangulatához, sajátos humorral fejezi ki a szereplők lelki állapotát, belső változásait.

8. Monory M. András: Meteo (1990)

Felhőcske (Kistamás László) kádjelenete egyáltalán nem hétköznapi. Egyenesen groteszk, morbid performansz: egy hajszárítót állít a kád szélére, és addig enged magára vizet, míg az el nem éri az árammal működő szerkezetet. A kád a szoba közepén áll, öngyilkosságát Felhőcske ilyenképpen állítja ki, teszi példaértékűvé társai számára, a Meteo világa ugyanis olyan disztópia, melyben az embernek nincs sok alternatívája. A performansz azonban folyamat, az öngyilkosság csak a vége. A kád lassan, hosszú percek alatt telik csak meg vízzel, ez pedig lehetőséget ad Monory M. Andrásnak, hogy filmje belső világát kitágítsa, valamint a tapintható, anyagszerű képekhez való érzékét bizonyítsa.  

9. Jeles András: A kis Valentinó (1979)

A kis Valentinó hőse cselleng, de a szabadságot sem élvezi igazán – nincs mi ellen lázadnia. Miután összetalálkozik barátjával, autóval elmennek a Velencei tóra. Ahogy a nap többi része, ez sem kifejezetten hatja meg hősünket. Azonban a víz csendjében pihenve, a vízfelszín tapintásával kísérletezve, az eget bámulva kikerül a város ingergazdag környezetéből, végre magára marad és esélyt kap, hogy elmerengjen. Lebegése a vizen nyughatatlan semmittevő egyetlen nyugodalmas semmittevése.

10. Török Ferenc: Moszkva tér (2001)

„Arra gondoltam, biztos úszni ment.” Petya gimnáziumi szerelme beteljesült Párizsban, mégis hazatér, azzal az indokkal, hogy nagymamája, Boci mama nem vette fel a telefont. A fürdés jelenet Petya képzeletében játszódik, a film egészét tekintve formailag váratlan, tartalmilag kivételesen megható jelenet, ugyanis ezen a ponton a rendező engedi közel a nézőt a fiú karakteréhez, érzéseihez. Amíg Petya sietve pakol, elképzeli Boci mamát egyedül egy uszodában, az utolsó medencés képen felülről látjuk, ahogy lassan kiúszik a képből. Ez után Petya tárgyilagosan elmondja, hogy mire hazaért, nagymamája már halott volt, összeesett a piacon.