Az alábbiakban sematikus filmekből éppúgy válogattunk, mint későbbi, a diktatúrát kritikusan és őszintén ábrázoló alkotásokból. Az egyes anyagok különböző metodikai megoldásokkal (frontális, egyéni, páros és csoportmunka, kooperatív módszerek stb.) alkalmazhatók. Néhány esetben módszertani javaslatot is adunk, ugyanakkor az adott részletek más módon is feldolgozhatók.

Máriássy Félix: Teljes gőzzel (1951)

A baloldali fordulattól (1948) Sztálin haláláig (1953) tartó, ötvenes éveknek vagy Rákosi-korszaknak nevezett időszak hivatalos művészete, a szovjet mintára kialakított szocialista realizmus az esztétikai szempontokat a propagandisztikus politikai szempontoknak rendeli alá. Jellegzetes, műfajnak is tekinthető típusa az üzemben vagy kolhozban játszódó termelési történet. A helyszín mellett azonos elem a termelés fokozása, a sztahanovista mozgalom körül bonyolódó konfliktus, valamint a szereplőtípusok: a kommunista meggyőződésű, a termelést növelni igyekvő kommunisták, a mindezt akadályozó reakciósok és a két csoport között elhelyezkedő ingadozók, akiknek az ideológiai meggyőzéséért folyik a harc. A termelési és ideológiai küzdelem, ahogy ez a Teljes gőzzel-ben is látható, néha emberéletet követel, amelynek nyomozás, majd a bűnösök leleplezése a következménye. A termelési film műfaja mellett így megjelenik a bűnügyi film jóval ismerősebb műfajisága is. Ám a propagandisztikus politikai meggyőzés érdekében leegyszerűsített, sematikus történet mindezzel együtt kevés izgalmat hordoz, jóval inkább leleplezi a diktatórikus rendszer hazugságait. A film rendezője, az akkor pályakezdő Máriássy Félix a korszakban három termelési filmet is jegyez (Szabóné, 1949; Kis Katalin házassága, 1950; Teljes gőzzel, 1951), s csak ezt követően forgathat művészileg értékes alkotásokat (pl. Budapesti tavasz, 1955; Egy pikoló világos, 1955).

Jelenet: „Tanuljunk a hős szovjet vasutasok példájából” – propagandafüzet

A filmrészlet előzménye és folytatása: Pongráczot, a vasutast megróják amiatt, hogy túlterheli a mozdonyt. Pongrácz az öntudatos osztályharcos vasutas megtestesítője, aki a szovjet vasutasok példájából merít erőt. Társa, Szabó az „ingadozó”, de a szocialista osztályharcos társa példájával meggyőzött kisember megtestesítője. Szabó fokozatosan fejlődik jellemében, és Pongrácz példája alapján válik öntudatos dolgozóvá.



Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• A jelenet, amely során Pongrácz a szovjet vasutasok példájára hivatkozik, jól illusztrálja, hogy a szovjet minták az élet minden területén, így a teherszállításban is irányadók voltak. (Napjainkban már a szovjet rendszer idealizálása inkább karikatúraszerűnek hat.)

• Előzetes gyűjtőmunka: Keressenek példákat arra, hogy a Rákosi-korszakban a szovjet mintát kellett követni! 

• (Más részletnél is lehet:) Miként reagálhattak a korabeli nézők a filmre? Tanítványaink hogyan látják ma? Magyarázzák vagy vitassák meg a különbség okait!

Jelenet: Szabotázs

A szovjet típusú termelési filmek egyik motívuma a szabotázs. A filmben a tipikus osztályellenség, Molnár főmérnök egy volt nyilassal kisiklattatja a vonatot.



Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• Az ötvenes évek filmjei drámai erővel ábrázolják az osztályharcot. Az osztályellenséget a filmben Molnár főmérnök alakítja, aki szemben áll az újító szellemű vasutassal. Természetesen cinkostársak segítik Molnár tervét: a volt nyilas, az iszákos (azaz lumpen elemnek megfelelő) dolgozó és a nyugati ügynök. Vagyis teljes az ellenséges tábor, amely akadályozza a jövő építését. A dolgozó munkásosztály hőse, Szabó vasutas és az ÁVH-s tiszt azonban leleplezik a szabotőrt. A filmbeli jelenetek segítségével be lehet mutatni, hogy az ötvenes évek filmkészítőinek miként kellett bemutatnia az osztályharc fontos eseményét, a szabotázst. Magyarázzák meg a jelenet alapján a diákok a szabotázs fogalmát! Tudnak-e korábbi történelmi tanulmányaikból olyan eseménysort, amikor a szabotázs eszközét fegyverként alkalmazták?

Gaál István: Zöldár (1965)

Az 1956-os forradalom megtorlását követően, az 1963-tól elinduló kádári konszolidáció fokozatosan enged teret az ötvenes éveket és 1956-ot ábrázoló filmeknek. 1956 a hivatalos ideológia szerint ellenforradalom volt, az ötvenes évek hibáit azonban már hellyel-közzel le lehetett leplezni. Az első film, amely csupán egy évtized távlatából ábrázolja a korszakot, Gaál István második egész estés játékfilmje. A Zöldár ugyanakkor a hatvanas évek új hullámának jellegzetes tematikus csoportjába, a Jancsó Miklós egyik korabeli munkájának címével elnevezett „így jöttem”-filmek közé is besorolható. Ezekben pályakezdő alkotók vallanak közös nemzedéki élményükről, a második világháborúról, a vészkorszakról, az ötvenes évekről és 1956-ról; mindarról tehát, amely felnőtt identitásukat kialakította. A Zöldár főhőse az ötvenes évek elején a korabeli rendszernek köszönhetően kerülhet fel a szegényparaszti környezetből egy fővárosi egyetemre (igaz, nem arra, amelyre felvételizett). Itt szembesül a politikai élet visszásságaival, a manipulációkkal, a koncepciós perekkel, továbbá azzal a szintén közös nemzedéki sorsként megélt nehézséggel, amely a gyökerek elszakítását jelenti egy első generációs értelmiséginek.

Jelenet: Polgári, paraszti származás, egyetemista élet

Ostoros Márton legnagyobb meglepetésére átkerül az orvosi karról a bölcsészettudományi karra, francia-magyar szakra. Ács László, egy másik „népből jövő”, hithű kommunista egyetemista elmondja Mártonnak, hogy ő intézte el, hogy áttegyék a francia-magyar szakra.



Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• A jelenet alapján megtudható, hogy a szocialista rendszerben az egyén akarata, vágya nem számított. Minden egyéni vágyat alá kellett rendelni a közösségi, pontosabban a hatalom által közösséginek tartott érdeknek. Kollégium korábban egy textilgyáros villája volt. Az épület mely részei utalnak eredeti funkciójára?

• A főszereplő alapvetően új élethelyzetbe kerül. Keressenek példát erre a jelenetben! (példa: A fürdőszobában miért nyitja ki az összes csapot egyszerre?)

Szabó István: Szerelmesfilm (1970)

Gaál Istvánhoz hasonlóan (Sodrásban, 1963; Zöldár, 1965; Keresztelő, 1967) a pályakezdő Szabó István is trilógiát szentel az „így jöttem”-tematikának (Álmodozások kora, 1964; Apa, 1966; Szerelmesfilm, 1970). Az ötvenes évek és 1956 ábrázolása terén Szabó a korszak másik jellegzetes megoldását választja: hőse visszaemlékszik ezekre az időszakokra (továbbá a háborús évekre), s ily módon rajzolja meg egy nemzedék felnőtté válását. Az Álmodozások korában még csak egy híradófilm megtekintése idézi fel a múltat, az Apa és a Szerelmesfilm esetében viszont már az elbeszélésmód meghatározó eleme lesz a visszaemlékezés, azaz a flashback. A modernista időrendfelbontó forma alkalmazásával Szabó alteregó főhőse szubjektív-mentális világát képes bemutatni. A Szerelmesfilmben mindezt egy utazás hívja elő az egykori kedveshez, aki 1956-ban elhagyta az országot, és most Franciaországban él. Gyerekszerelmük története a második világháborútól az ötvenes évek úttörőmozgalmán keresztül 1956 budapesti harcai közepette megvalósult találkozásukig ívelő asszociatív emlékképek mozaikjaiból rajzolódik elénk. A személyes visszaemlékezés pozíciója arra is lehetőséget nyújt a rendezőnek, hogy a forradalmat ne politikai, hanem magánéleti nézőpontból, s ily módon őszintén, hitelesen idézze fel.

Jelenet: úttörő rajgyűlés

Jánosy Katát és Oláh Jancsit a rajtanács elé idézik, mert kézenfogva jártak a sötét utcán. Azzal vádolják őket, hogy csókoloztak egymással. Kata kimondja, hogy jobban szereti Jancsit, mint az egész rajt. Az úttörő rajgyűlés megszégyeníti Katát. A rajgyűlés vezetője úgy hoz határozatot, mintha az egész kollektíva nevében hozná: „Van kérdés, pajtások? Nincs, pajtások? Köszönöm, pajtások.”

Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• A jelenet bírálatát adja a szocialista rendszert jellemző kollektivista felfogásnak. Miután a diákok megnézték a jelenetet, beszélgetést kezdeményezhetünk arról, mit jelentett úttörőnek lenni, miért volt az odatartozás presztízs értékű. Ez annál is inkább érdekes téma lehet, mert manapság nincs olyan országos ifjúsági szervezet, amely átfogná a tanuló ifjúságot. A diákok számára érdekes lehet megismerkedni az úttörő mozgalom szellemiségével. 

• A filmrészlet kapcsán beszélgetést vagy vitát kezdeményezhetünk a történelemórán a demokráciáról. A jelenetben a demokrácia mint a többség uralma és az egyéni értékrend szembekerülnek egymással. Megvitathatunk a diákokkal olyan kérdéseket: jó-e, ha a többség beleavatkozik az egyén privátszférájába. A jelenet tehát alkalmas lehet az egyén-többség, szabadság-demokrácia közötti ellentétekkel kapcsolatos etikai kérdések megtárgyalására is.

Bacsó Péter: A tanú (1969)

Bacsó Péter igen népszerű történelmi szatírája a kádári konszolidáció határait feszegette: magánéleti drámaként, visszaemlékezések epizódjaként már megengedett az ötvenes évek és 1956 kritikus ábrázolása, ám szatirikus, ily módon a nagyközönség számára is vonzó, népszerű formában még veszélyes lehet, s ezért tilos. A tanú tíz évre dobozba kerül, ám ilyen-olyan zártkörű, „titkos” vetítéseken talán többen látják, mintha nyilvánosan bemutatták volna, s Bacsó is töretlenül folytathatja termékeny pályafutását. A Pelikán József gátőr bohózati karaktere köré épülő, epizódok füzéréből álló történet az ötvenes évek abszurd politikai rendszerének leltárját nyújtja a koncepciós perektől a „fekete vágáson” át a személyi kultuszig. A forgatókönyvet is jegyző rendezőnek számos szállóigét köszönhetünk, mint például „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „az élet nem habostorta”, „nem nyitok vitát”, s a legismertebb, a magyar narancs, amely „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”.

Jelenet: feketevágás

Pelikán József gátőr „feketén” levágja a saját disznaját, amely az ötvenes években közellátási bűncselekményeknek minősül. Az ávósok a pincében megtalálják a disznót „feldolgozott állapotban”, és Pelikánt, a régi, hithű kommunista párttagot elviszik.



Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• A jelenet révén be lehet mutatni és el lehet magyarázni a diákoknak, hogy a Rákosi-rendszer idején a hatalom a feketevágást közellátási bűncselekménynek tekintette, és szigorúan büntette. A film jelenetének megnézése után ismertetni lehet a diákokkal, hogy Pelikán József esete nem volt egyedi: a korszakban 400 ezer embert ítéltek el közellátási bűncselekmény vádjával. A feketevágás kapcsán lehet szólni a mezőgazdaság kollektivizálásáról, valamint a padlássöprésről is.

• Dániel elvtárs kapcsán értelmezzék a hangulatjelentés fogalmát. Miért magázza régi barátját a gátőr a jelenet elején? Miért fizettek egy agyonütött ürge farkáért?

Jelenet: magyarországi narancskutatás, narancstermesztés

Pelikán József gátőrt a magyarországi narancskutató intézet vezetőjévé nevezik ki. Mivel az egyetlen hazai termesztésű narancsot Pelikán egyik fia megette, annak pótlására Virág elvtárs egy citromot ad Pelikánnak, aki azt ünnepélyesen átnyújtja Bástya elvtársnak. Este az Operettszínházban díszelőadást rendeznek, a Csárdáskirálynőt mutatják be a narancskutatók tiszteletére.



Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• A Rákosi-korszak megalomán elképzelései nemcsak az ipart jellemezték, hanem a mezőgazdaságot is. Kísérleteztek a gyapot, földimogyoró, kenáf, citrom és a gumipitypang nagyüzemi termesztésével is. Gerő Ernő 1951-ben jelentette be az új ipari növények tömeges termesztésének programját. A filmrészlet alapján a diákok is képet alkothatnak ezekről a gigantikus programokról.

• Értelmezzék a diákok ezt az alábbi mondatot, amelyet Virág elvtárs mond Pelikánnak: „Ugyan kit csaptunk be, magunkat…, a kutatókat…, a széles tömegeket…? Az imperialistákat, azokat jól becsaptuk! Nem szeretnék a helyükben lenni.”


Jelenet: a koncepciós per forgatókönyve

Virág elvtárs ráveszi Pelikánt, hogy vállalja el a koronatanú szerepét a Dániel Ede és társai ügyében rendezett perben. A per a sztálini mintájú koncepciós pereket mutatja be: a jelenetben a vádiratot az állambiztonsági szerv megbízásából egy író fogalmazza meg, az ítélet már előre kész.



Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• A diákok számára ezzel a részlettel jól lehet érzékeltetni a koncepciós perek előkészítésének folyamatát. Az, hogy Virág elvtárs és Pelikán egy íróval beszélik meg a vádirat tartalmát, a történelem iránt kevéssé érdeklődő vagy fogékony tanulók számára is érthetővé teszi, hogy a perek lényegében előre megszerkesztett forgatókönyvek szerint zajlottak.

• A jelenet megtekintését követően feltehetjük a kérdést a diákoknak: a rendező milyen szimbólumokkal utal arra, hogy előre megszerkesztett bírósági tárgyalás készül?

Kovács András: A ménesgazda (1978)

A hetvenes évek végére alakul ki politikailag annak a feltétele, hogy az ötvenes évekről mint lezárt múltról hiteles, összetett és drámai képet alkothassanak a filmesek (az 1956 körüli tabu a rendszerváltás időszakáig tartja magát). Ekkor az ötvenes évek-filmeknek egész hulláma indul el: 1978 és 1984 között féltucatnyi rendező tucatnyi filmet forgat a korszakról, majd következik egy kisebb, politikailag még radikálisabb második hullám 1986-tól, hogy aztán a rendszerváltás után, a tabuk megdőltével a korszak, s vele 1956 ábrázolásának új periódusa induljon el. Az ötvenes évek-filmek első hullámának két első darabja a legjelentősebb: Kovács András A ménesgazda és Gábor Pál Angi Vera című filmje. Mindkettő összetett lélektani karakterként ábrázolja drámai hősét. A ménesgazda esetében ráadásul egy kommunista meggyőződésű parasztkáderrel azonosulunk, akit minden jószándéka ellenére megölnek a ménesben dolgozó reakciós tisztek. A történet azonban korántsem vonalas: a tisztek karakterét árnyalja szakmai hozzáértésük és elkötelezettségük, a főhős Busó Jani pedig jóval inkább áldozata, semmint hőse a politikai rendszernek, aki belátja hozzá nem értését, s a diktatórikus eszközök helyett a megegyezést keresi a tisztekkel. Ez a „konszolidációs” magatartás azonban az ötvenes években még drámai bukáshoz vezet.

Jelenet: fogadás az Országházban Rákosival, ávósok Busó Mátyás lakásán, internálótábor

Busó Mátyás, a termelőszövetkezet elnöke részt vesz egy fogadáson az Országházban. Rákosi Mátyásnak beszámol a termelés nehézségeiről. Másnap hajnalban Busóra rátör a „csengőfrász”: az ÁVH fekete autója megáll a háza előtt, és Busót elviszik. A tsz elnök egyenesen egy munkatáborba kerül. Busó azt hiszi – a nézővel együtt –, hogy letartóztatták. Valójában azért vitték oda, hogy a munkatáborból kiválassza azt az agronómust, aki segítségére lehet a korszerű gazdálkodásban.



Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• Ez a jelenetsor bemutatja a Rákosi-rendszer számos jellegzetességét: a közéletet megmérgező félelmet és gyanakvást, amelyben a pártfunkcionáriusok állandóan féltek, hogy kiesnek a felső vezetés kegyéből, a rettegést az ÁVH-tól, az internálótáborok rendszerét, az osztályellenségek megbüntetésének mechanizmusát, a rossz termésátlagot produkáló termelőszövetkezeti rendszert (amely nem azért rossz, mert termelőszövetkezeti, hanem azért, mert nem szakmai, hanem politikai döntések, illetve központi tervutasítások alapján végzik a termelést, motiválatlan tagsággal, alacsony technikai színvonalon, és nem hozzáértő vezetőkkel), valamint azt is, hogy a rendszer, ha érdeke úgy kívánta, akkor felhasználta az osztályellenségnek nyilvánított személyek szakképzettségét is, hogy aztán később eldobja őket. 

• A diákok a jelenet megnézése során gyűjtsék össze, mit tartanak jellegzetesnek a korszak politikájára, gazdasági életére, erőszakszervezeteire, büntető mechanizmusaira stb. vonatkozóan. Csoportmunkában is feldolgoztathatjuk a jelenetsort: egyik csoport a politikára, a másik a mezőgazaságra és általában a gazdaságra, a harmadik a társadalmi rendszerre, a negyedik az erőszakszervezet és az egyén viszonyára vonatkozó korjellemzőket gyűjtse össze.

Gábor Pál: Angi Vera (1978)

A ménesgazdáéhoz hasonlóan összetett karakter Gábor Pál filmjének címszereplője, noha ő egyértelműen negatív hősként bukik el a történet végén. Az ahhoz vezető út azonban itt is lélektanilag igen összetett. A spontán őszinteségével a párt figyelmét felkeltő, segédápolónőként dolgozó fiatal háborús árvát bentlakásos politikai iskolába küldik, hogy megbízható kádert formáljanak belőle. Angi Vera esetében ez végül sikerül. Kialakulatlan személyiségét sokféle hatás éri: vonzza Muskát Mária hipokrita mozgalmiságnak ellenálló természetessége, ugyanakkor tiszteli Traján Anna dogmatikusan merev magatartását, a szimpatikus szemináriumvezetőnek, André Istvánnak köszönhetően pedig a testi szerelmet is felfedezi. Ám végül e sok hatás közül a Traján Anna képviselte, karriert ígérő pártvonal mellett kötelezi el magát, amikor az „önkritika napján” bevallja tiltott kapcsolatát a nős tanár úrral (akit rögtön elvisznek az iskolából, sejthető, hogy hova). Jutalmul Angi Vera mentora oldalán immár szolgálati autón hagyja el az iskolát, s indul el magas pártkarrierje felé. A film hatásának fontos eleme a korszak nyomasztó atmoszféráját kifejező képi világ, amely – csakúgy, mint A ménesgazda esetében – Koltai Lajos operatőri remeklésének köszönhető.

Jelenet: Angi Vera a kórházigazgató irodájában, és felvétele a pártiskolába

Angi Vera bátran bírálja a kórházban tapasztalható állapotokat. Összevész a kórházigazgatóval, akit a népi demokrácia ideiglenesen hagyott a helyén. A helyi pártfunkcionárius felkarolja Angi Verát, és pártiskolára küldi.

Az órai feldolgozás lehetséges módja:

A jelenet révén egyetlen ember sorsán keresztül szemléltethetjük, milyen módon emelkedtek ki egyes későbbi pártvezetők az ismeretlenségből; a kommunista vezetés mely társadalmi rétegekből, milyen szűrőkön keresztül rekrutálta a kis- és középkádereit. Mi a diákok véleménye az igazgató viselkedéséről, érveléséről? S mi Angi Veráról? Indokolják a véleményüket, adott esetben vitázzanak társaikkal.

Bacsó Péter: Te rongyos élet (1983)

A tíz év után a dobozból kiszabaduló A tanú sikerén felbátorodva Bacsó Péter a nyolcvanas évek elején két filmet is szentel az ötvenes éveknek. Az első, a Tegnapelőtt drámai történet a baloldali fordulat és az azt követő koncepciós perek időszakáról, a második, a Te rongyos élet viszont visszatér A tanú szatirikus hangvételéhez, témájában pedig merőben újat hoz, hiszen a kitelepítések addig még fel nem dolgozott jelenségéhez fordul. A szatíra műfajával és a kitelepítés témájával jó ideig egyedülálló jelenség Bacsó vállalkozása: vígjátékok a korszakról majd a rendszerváltozás után születnek (Tímár Péter: 6:3; Koltai Róbert: Csócsó, avagy éljen május elseje), s a téma is csak 1988-ban bukkan fel újra Téglássy Ferenc önéletrajzi ihletésű filmjében (Soha, sehol, senkinek). A műfaj és téma eredetiségén túl azonban a film kevéssé él A tanúból ismerős politikai szatíra eszközével: talpraesett operettszubrett főhősének a kitelepített sorstársaival és a párt éber őreivel átélt falusi kalandjai inkább bohózati fordulatokat vesznek.

Jelenet: szocialista darab előadása

A film egy szocialista realizmus jegyében készült propaganda operettel kezdődik, amely a szocialista kultúra tipikus alakjait – traktoroslány, téeszparasztok – ábrázolja.

Az órai feldolgozás módja:

• A részlet révén elemezhetők a szocialista rendszer egyes jellegzetességei (pl. traktorista lány, vörös fejkendő).

• A szocialista operett egyik célja a propaganda sulykolása. Mit jelent a propaganda kifejezés?

Goda Krisztina: Szabadság, szerelem (2006)

A forradalom 50. évfordulójára külön pályázatot írtak ki, így a 2000-es évek közepétől létrejött ezúttal már kifejezetten az 1956-os filmek tematikus hulláma is. Új elemként jelenik meg a történelmi esemény műfaji feldolgozásának igénye, amely elsőként az Andy Vajna produceri és a szintén Hollywoodban dolgozó Joe Eszterhas forgatókönyvírói közreműködésével valósul meg a már sikeres romantikus vígjátékot jegyző (Csak szex és más semmi, 2005), filmes tanulmányait Londonban és Los Angelesben végző Goda Krisztina rendezésében. A történet valós elemeket kever a fikcióval: férfi főhőse a vízilabdaválogatott tagja, aki csapatával a melbourne-i olimpiára készül, hogy visszavágjon az 1955-ös moszkvai vereségért a szovjeteknek. Ám előbb belecsöppen a forradalom eseményeibe, ahol – a műfaj szabályainak megfelelően – megismerkedik egy csinos forradalmár lánnyal… Végül egy véres összecsapás után csak a vízilabdacsapat győzedelmeskedik a medencében. A film negatív kritikai fogadtatásában – a technikai kivitelezés fogyatékosságai mellett – az is szerepet játszott, hogy 1956-ról nem alakult ki még egy olyan, egységes mítoszépítésre alkalmas értelmezés, amely a műfaji, s ekképp mitizáló feldolgozásmódnak alapja lehet.

Jelenet: a Parlament előtt, a Rádió ostroma

A jelenetsor megragadóan mutatja be az adott október 23-i eseményeket.

Az órai feldolgozás lehetséges módja:

Az október 23-i eseménysor illusztrálására, figyelemfelkeltésre, a korábban megismertek felidézésére egyaránt használható a jelenet. Nézzenek utána a diákok, kik lőttek először a rádiónál! (A filmben a rádióból lőttek előbb. Ez hiteles forrás alapján nem igazolható. A feladat a forráskritikai attitűdöt erősíti.)

Jelenet: Parlament előtti sortűz

A részlet drámai erővel ábrázolja az október 25-i tömegmészárlást. A jelenetsor végén egy meglincselt, lábánál fogva fölakasztott ávós holttestét látjuk. (Erre a lincselésre egyébként nem október 25-én, hanem 30-án került sor, s nem a Kossuth téren történt. Valószínűleg azért ábrázolják az október 25-i események végén, mert a Köztársaság téri eseménysor egésze kimarad a filmből, ugyanakkor az alkotók mégis valahogyan szerették volna érzékeltetni, hogy az ávósokkal szembeni – érthető – gyűlölet néhány esetben lincseléshez vezetett. A filmben szereplő forradalmároktól egyértelműen elhatárolják ezeket a gyilkosságokat).

Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• Fel kell hívni a diákok figyelmét, hogy itt két történelmi eseményt az alkotók egybevontak művészi szempontok alapján.

• Az október 25-i sortűz mutatható be a jelenet alapján. A történelemtanárnak el kell magyaráznia, hogy bár a filmben egyértelműen az ÁVH-t tekintik a sortűz főfelelősének, de hogy személyesen kik lőttek, és voltak-e más testülethez tartozó alakulatok, máig nem teljesen tisztázott. Esetleg hozzá lehet tenni, hogy határőrök is bőven voltak, de szervezetileg ők is az ÁVH-hoz tartoztak; s voltak partizán alakulatok is. A film hűen utal a tüntetők és a szovjet katonák barátkozására. Jól bemutatható az ávósok iránti gyűlölet is.

• A vetítés után el lehet beszélgetni a diákokkal: vajon milyen eszközök engedhetők meg egy forradalom során. Van-e, lehet-e vértelen forradalom? Hogyan bánjon a forradalom azokkal, akik fegyveresen ellenállnak, sőt ártatlanokra lőnek?

Szomjas György: A Nap utcai fiúk (2007)

Szomjas György filmje a személyes élményt keveri a műfajisággal: a kamasz forradalmárokról szóló A Nap utcai fiúk a rendező 1956-os „így jöttem”-filmje (1940-ben született), ugyanakkor a fejlődésregények (avagy coming of age storyk) műfaját idézi, némi melodramatikus ízzel, hiszen a két főhős kamaszfiú egyaránt vonzódik a forradalomban lelkesen résztvevő Juli iránt, aki ily módon a cselekmény fő elindítója lesz. A kamaszszereplők szintén a hatvanas évekre emlékeztetnek, hiszen ezáltal nem a politikai események, hanem egy kis periférikus csoport nézőpontjából látjuk a forradalmat, amely így kevésbé 1956 konkrét forradalmának, jóval inkább a ifjúság örök forradalmiságának himnuszát zengi. A politika csak a felnőttek világaként, a szülőkön és egy ÁVH-s tiszten keresztül szüremlik be a történetbe, természetesen politikai tabuk nélkül, kritikus hangnemben. S még egy, a hatvanas évek új hullámát idéző, önreflektív rendezői gesztus: a kis csoport aligha véletlenül éppen egy mozi körül barikádozza el magát…

Jelenet: montázs a szocialista világból

A montázsban a szocialista világrendre jellemző képeket válogattak össze, érzékeltetve a kor hangulatát.

Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• A montázs alkalmas arra, hogy a diákok egy összetett képet kapjanak a Szovjetunió fennhatósága alá tartozó szocialista országok politikai, társadalmi berendezkedéséről. Meg lehet kérni a diákokat, hogy gyűjtsék össze, milyen külsőségek jellemzik a szocialista korszakot (pl. Sztálin-szobor, szobrok, úttörő egyenruha), és milyen, a rendszerre jellemző politikusokat ismernek fel a felvételről (Sztálin, Rákosi Mátyás, Nagy Imre).

Jelenet: az október 23-i felvonulás

A jelenetsor az október 23-i felvonulást mutatja be. A narrátor és a szereplők beszélgetéseiből benyomást alkothatunk a korra jellemző hangulatról.

Az órai feldolgozás lehetséges módja:

• A jelenetsor, ahogyan általában a történelmi filmek tömegjelenetei, kiválóan alkalmas a korabeli tárgyi kultúra (öltözködés, tömegközlekedés) bemutatására. A narrátor és a szereplők szavaiból az 1956 előtti események, valamint a forradalomhoz vezető eseménysor (lengyel felkelés, 23-i felvonulás) is megismerhető. Külön érdekesség, hogy említést tesznek az 1954-es budapesti lázongásról, amely a labdarúgó világbajnokság elvesztése miatt tört ki. A történelemtanár, amennyiben van ideje, ismertetheti a „kis focialista forradalmat”.

• Vitassuk meg, miért lehetett jelentős egy sportvereség a Rákosi-korszakban! Mi volt a sport szerepe a szocialista rendszerben?