Miről szól?

1956-ban Mosonmagyaróvárt sem kerülték el a forradalmi események. A tüntetők október 26-án a helyi laktanyához vonultak, hogy levetessék az épületről a vörös csillagot. Dudás István százados, a laktanya parancsnoka azt a felsőbb utasítást kapta, hogy akadályozza meg a civilek behatolását. Amikor a fegyvertelen tömeg a kapu közelébe ért, sortűz dördült el, a menekülőkre pedig kézigránátokat dobáltak. A feldühödött túlélők később több tisztet is meglincseltek. Erdélyi János és Zsigmond Dezső dokumentumfilmje a szemtanúk és résztvevők segítségével próbálja meg rekonstruálni az eseményeket.

Mitől különleges?

A mosonmagyaróvári sortűzről 33 éven át nem lehetetett beszélni, ezért 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán Erdélyi és Zsigmond az elsők közt állíthattak emléket az áldozatoknak. Céljuk nem az ítélkezés, hanem a rekonstrukció volt, ezért nemcsak szemtanúkat, hozzátartozókat, de határőröket, ÁVH-s sorkatonákat és a meglincselt tisztek családtagjait is kamera elé ültették. A film utolsó harmadában a forradalom bukását követő megtorlásokat is felidézik, a kirakatperek nyomán kivégzettek özvegyeit is megszólaltatva.

A Vérrel és kötéllel nem a rendhagyó dramaturgiai megoldások filmje, az alkotók pontosan tudták, hogy a beszélőfejes vallomások önmagukban is elegendő drámai erővel bírnak.

Az eltérő nyilatkozatok egymás után vágva mégis leleplező erejűek: a felelősséghárítás és az önigazolás különféle stratégiái mutatkoznak meg bennük. Az elhangzott mondatoknál az elharapott szavak, a kitartott csendek és a félrenézések sokszor beszédesebbek.

A felelősséghárítás és az önigazolás különféle stratégiái

Hogyan készült?

Erdélyi János 1989-ben, egy rádióriport hatására döntötte el, hogy Zsigmond Dezsővel közösen dokumentumfilmet készít az 56-os eseményekről. A megszólalók többsége nekik idézte fel először a végzetes nap történéseit. A forgatás során 52 órányi anyagot rögzítettek, ebből vágták össze a 105 perces végső verziót.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Schiffer Pál hasonló témájú filmszociográfiája (A Dunánál) mellett a Vérrel és kötéllel ’56 emlékezetének legfontosabb mozgóképes kordokumentuma. A 29. Magyar Filmszemlén a legjobb dokumentumfilmjének járó díjat nyerte el, Európa-díjra is jelölték, 2006-ban pedig az ’56-os filmek fesztiválján választották a legjobbnak.

 
Egy emlékezetes jelenet

Az alkotók felteszik a legfontosabb kérdést a határőröknek: ki adott parancsot a sortűzre? Egymásnak ellentmondó verziók hangzanak el, nem tudják vagy nem akarják elárulni, mi történt – az sem egyértelmű, pontosan hány lövés dördült el –, sőt még az sem biztos, hogy volt tűzparancs. Megszólal az egyik géppuskás is, aki a megbánás jele nélkül, mosolyogva anekdotázik a kézigránátokat dobáló, labdával játszó gyerekekhez hasonlított bajtársairól.