Miről szól?

Óbudai szerelmesfilm Pettersenről, a munkanélküli kelmefestőről (Avar István) és Veráról, a fiatal, hetyke mosodáslányról (Törőcsik Mari). Pettersen egy külkerületi foghíjtelken éldegél. Munkát keres, de Verát találja helyette, akivel éjszakákat beszélget át a viskójában. Verára azonban a munkaadója is felfigyel, és a lánynak választania kell a biztos élet, és a tiszta, de szegénységben töltött szerelem között.

Mitől különleges?

„A legszebb unalmas magyar film” – írta a Vasvirág premierjéről az Élet és Irodalom kritikusa. Annyiban igaza volt, hogy Herskó János filmje valóban lírai szépségű, de unalmasnak csak annyiban unalmas, hogy nincs benne mondvacsinált melodráma. Herskó már félszáz évvel a Mielőtt felkel a nap-trilógia előtt rájött, milyen izgalmas figyelni, ahogy két fiatal átbeszélget egy éjszakát, miközben felszikrázik közöttük a szerelem. A Vasvirágban lobog a szolidaritás azok iránt, akik a margón élnek; szerelmi tragédiája abból a kényszerpályából fakad, amiről a munka nélkül tengődők akaratuk ellenére se tudnak elszakadni. Becsület és karrier, szerelem és megélhetés között kell választaniuk, és ezek

A Vasvirág korához képest nyíltan beszél a szexualitásról, és arról, hogyan él vissza a mindenkori főnök a hatalmával, de ez annak is köszönhető, hogy visszahelyezték történetét az ötvenesből a harmincas évekbe, így a szocialista cenzúra nem vette magára az utalásokat. Pedig vehette volna, mert a Vasvirág univerzális, mindig és mindenhol érvényes történet – és szívszorítóan szép a mai napig.

Nincs benne mondvacsinált melodráma

Hogyan készült?

Herskó János a magyar film megkerülhetetlen szervezője, producere és rendezője volt. Alapításától kezdve vezette a Hunnia Stúdiót, több rendezőgeneráció indulását egyengette. Az első igazi magyar producer, aki aktívan, ötletekkel segítette a nála készülő filmeket, A tizedes meg a többiek például az ő javaslatára lett sematikus partizánfilmből kesernyés vígjáték. 1970-ben Svédországba disszidált, ezután filmjeit – a Vasvirág kivételével – a hivatalos szervek háttérbe tolták. A Vasvirág Herskó második filmje, amit már a negyvenes években le akart forgatni, de elkészítését csak azután engedélyezték, hogy megrendezett egy metróépítésről szóló termelési filmet (A város alatt, 1953). Herskó talán legkifinomultabb művében Gelléri Andor Endre három novelláját fűzte össze, a főszerepekre pedig a frissen végzett Avar Istvánt és Törőcsik Marit választotta. Utóbbiról sokan próbálták lebeszélni, mondván a Körhinta után a komor parasztlányt fogják belelátni a nézők, és nem a vidám, táncos lábú Verát. Herskó nem hallgatott rájuk, és a fő kételyt is eloszlatta, miszerint Törőcsiknek „nem elég jó a lába”, hogy táncosnőt játsszon: a casting abból állt, hogy felhúzatta vele a szoknyáját.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Vasvirág két évvel az '56-os forradalom leverése után került mozikba. A cenzúrán könnyen átsiklott, noha a szegénység kényszerpályájáról leszakadni képtelen hőseivel egy egész nemzet tudott azonosulni – talán ezért is válhatott hamar kultuszfilmmé. A Vasvirág színészi, rendezői és operatőri bravúr, a francia lírai realizmus méltó örököse. Külföldön is sikerrel vetítették, a cannes-i filmfesztiválon ünnepelte a kritika, a nemzetközi filmszakma a Körhinta után újfent beleszeretett Törőcsik Mariba.

Egy emlékezetes jelenet 

Az ötvenes években Vaságynak becézték a Vasvirágot a korban forradalminak számító ágyjelenetei miatt, pedig mai szemmel semmi tabutörő nincs ezekben az éjszakai szerelmeskedésekben. Meghitt intimitás, szerelmes évődés, leheletfinom költőiség annál több.

A rendező

Herskó János (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A szereplőválogatáson valósággal megrohamozták a fiatal nők a Hunnia Filmgyárat.

MTI Fotó: Fényes Tamás

Plakát

Tervező: Tövisváry Olga (forrás: NFI)