színes magyar játékfilm, 2014, rendező: Reisz Gábor

forgatókönyvíró: Reisz Gábor, operatőr: Reisz Gábor, főszereplők: Ferenczik Áron, Kovács Zsolt, Takács Katalin, Bach Kata, Tarr Judit, Huzella Júlia, 93 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Áron huszonkilenc éves, frissen végzett bölcsész. Nemrég elhagyta a barátnője, ám mintha a súlyos szerelmi csalódás önmagában nem lenne elég, a szülei állandóan a munkakereséssel nyaggatják. Egy péntek esti baráti italozás után Áron másnap arra ébred, hogy részeg öntudatlanságában vett egy repülőjegyet Lisszabonba. Némi gondolkodás után végül felszáll a gépre, hátha az otthonától távol majd sikerül rájönnie, mit is akar kezdeni az életével.

Mitől különleges?

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (vagy ahogyan a nézők hívják, a VAN)

nagy empátiával és humorral mutatja meg a fővárosi Y-generáció életérzését.

A film apróbb epizódok és hangulatfestő jelenetek néhol lazább, máskor szorosabban összefüggő füzére. A mozaikszerűen szétterülő cselekményt a szakítás kényszerű feldolgozása és a saját utak tétova keresése tartják egyben. A főszereplő groteszk fantáziái keverednek a remekül elkapott életképekkel. A helyszínek, a figurák és a párbeszédek hitelesek, a felvetett nemzedéki problémákkal bárki könnyen azonosulhat akkor is, ha nem a 2010-es években volt fiatal Budapesten. Szerelmi csalódások, munkakeresés, elvándorlás és a felnőtté válás nehézségei. E kihívásokkal minden generációnak szembe kell néznie, de az adott pillanatban mindenki úgy érzi, ezek kimondottan az ő dilemmái. Reisz hasonló élethelyzetben készítette a filmet, így nem egyetemes válaszokat keres, inkább az „itt és most” hangulatai érdeklik. A VAN egy markáns közérzeti jelentés, amely az ítélkezés, a megfejtések helyett a sodródás aktuális pillanataira koncentrál. A film egy korszak, egy város és egy generáció filmes lenyomata. Nem véletlen, hogy a közönség egy jól körülhatárolható csoportja már most, néhány évvel a bemutató után saját nemzedéki kultműveként szereti.

Hogyan készült?

Reisz Gábor diplomafilmje nagyon szűkös költségvetéssel készült. A komoly technikai eszközpark hiánya, a baráti szívességek, improvizációk és a kényszerű gerillamódszerek végül mégis a mű előnyére váltak, jótékony kreativitásra sarkallva az alkotókat. A reklámkampányt és forgalmazást szintén izgalmas alternatív ötletekkel színesítették. Létezett például egy mozibusz, ami kérésre házhoz ment, és a járműben levetítették a filmet. A VAN nagyban épített a közösségi médiára és a futótűzként terjedő szájhagyományra, így végül valóságos ügy lett belőle.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A filmet az egyre növekvő érdeklődés meglepően sokáig a mozik műsorán tartotta, és olyanok is szép számban látták, aki korábban csak elvétve néztek kortárs magyar mozgóképeket. Reisz Gábor alkotását a kritika is nagy lelkesedéssel fogadta, és egy újabb fontos „generációs közérzetfilmként” üdvözölte. E filmtípusnak igen komoly előzményei vannak a magyar és az egyetemes filmtörténetben. A VAN eredeti stílusával, friss látásmódjával és megkapó őszinteségével méltó folytatása a nemes hagyományoknak.


Egy emlékezetes jelenet 

Áron megpróbálja telefonon elérni az anyját, de a munkahelyi vonalon hívásvárakoztatásra kapcsolják. Miközben a buta gépzenét kénytelen hallgatni, oda se figyelve átbukdácsol Budapest ikonikus rendezvényein, és végül testi valójában is megérkezik az irodába. Reisz Gábor remek érzékkel illeszti össze a hónapok alatt rögzített darabokat, a képzelet és a valóság különös elegyét kapva. A humoros jelenet nemcsak a miliőt kapja el, de a figura apolitikus, passzív viselkedését is ötletesen kiemeli.

Tudtad?

A film sikerének köszönhetően 2014-ben megalakult a VAN filmzenekar, Ferenczik Áron, Csorba Lóci, és a rendező, Reisz Gábor ötletei alapján.