színes magyar játékfilm, 1976, rendezte: Szomjas György, forgatókönyvíró: Szomjas György, Zimre Péter, operatőr: Ragályi Elemér, főszereplők: Haburcsák Mihiály, Kordács János, Bács Béla, Szántai János, Simon Antal, Gara János, 88 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: HD digitálisan felújított

Miről szól?

Az 1830-as években járunk, Farkas Csapó Gyurka (Dzsoko Roszics), a hírhedt karcagi betyár visszatér a börtönből, készen rá, hogy bosszút álljon azokon, akik feladták. A helyi nagygazdák Mérges Balázs csendbiztost (Bujtor István) bízzák meg az elfogásával (ő tartoztatta le az első alkalommal is), de a helyi pásztorok, akik ugyanúgy veszélyben érzik az életterüket a földesurak épülő csatornahálózata miatt, mint a betyárok, eleinte szövetségest látnak Gyurkában. Amikor a tanítványának szegődött Jeles Matyi elárulja őt, szorulni kezd a hurok a nyaka körül.

Mitől különleges?

Szomjas György volt az első, aki megpróbálta magyar környezetbe átültetni a western műfaját. Filmje egyaránt merít a zsáner eredeti, amerikai változatából és az olasz gyökerű spagettiwesternből. Az alapkonfliktus, mely szerint a civilizáció terjedése, a technikai fejlődés veszélyezteti a közösség hagyományos életmódját, ismerős lehet ezekből a filmekből, csak Szomjasnál nem a vasút érkezése, hanem a csatornázás miatt változik meg minden. Az író-rendező következetesen fordítja le a többi hangulati és tárgyi elemet is. A szereplők a cowboykalap helyi megfelelőjét, a csikóskalapot hordják, lengőajtós fogadó helyett lepukkant csárdában támasztják az asztalt, a fokossal és a karikás ostorral pedig legalább olyan jól bánnak, mint a pisztollyal. A sajátos balladai hangulatról közben Sebő Ferenc népdalokon alapuló zenéje gondoskodik, amely legalább olyan fontos eleme a filmnek, mint Leone klasszikusainak Ennio Morricone harmónikafutamai. A Talpuk alatt fütyül a szél, a spagettiwesternekhez hasonlóan elmossa a határt jó és rossz között. Csapó Gyurka ugyan nem tekinthető hősnek, de elvetemült gonosznak sem; ugyanannak a letűnőfélben lévő világnak a képviselője, mint Mérges csendbiztos, ezért is képesek megérteni egymást, még ha a törvény ellentétes oldalán is állnak.

Elhozta a magyar pusztára a spagettiwesternt 

Hogyan készült?

Szomjas a lehető legnagyobb történelmi hitelességre törekedett, a forgatókönyvet ezért Szűts Sándor etnográfus gyűjtéseire alapozva írta meg, és a kosztümöket, díszleteket is néprajzi anyagok alapján készíttette el. Építészmérnöki végzettségét kamatoztatva a filmben kulcsszerepet játszó betyárcsárdát saját maga tervezte meg. A Csapó Gyurkát megszemélyesítő Dzsoko Roszicsot Kardos Ferenc – a műfajt elsőként honosítani igyekvő – Hajdúk című filmjének forgatásán találta meg; a bolgár színész ezzel az alakítással alapozta meg későbbi magyar karrierjét.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Szomjas műfaji kísérletét kedvezően fogadta a közönség, több mint 600 ezren látták a filmet a mozikban. Három évvel később leforgatta a hasonló műfajú Rosszembereket, szintén Dzsoko Roszics főszereplésével. Noha akadt később néhány próbálkozó, a műfaj nem honosodott meg nálunk, így a Talpuk alatt fütyül a szél továbbra is kuriózumnak, a magyar „eastern” első és legfontosabb képviselőjének számít.


Egy emlékezetes jelenet

Mérges csendbiztos a csárdában múlatja az időt, flörtöl a kocsmárosnéval (aki Csapó Gyurka szeretője is), amikor bekopog az ablakon az emlegetett betyár. Üldözőbe veszi néhány emberével együtt, majd a hajsza közben Gyurka hirtelen megáll, és a lóról le sem szállva vizelni kezd. A csendbiztos követi a példáját… A jelenet jól illusztrálja, hogy a rendező nem veszi véresen komolyan a saját maga teremtette világot, a betyárromantikát bátran ötvözi az ironikus látásmóddal.

A rendező

Szomjas György a Talpuk alatt fütyül a szél forgatásán (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A filmben szereplő csárdát Nagyiván község határában építették fel. Egy alkalommal a film készítői Budapestre mentek, hogy megnézzék a leforgatott anyagokat. A csárdát vigyázó éjjeliőr befűtött, aminek következtében a csárda leégett. A zárójelenethez ezért visszaépítették a csárdának a kamera felé néző oldalát. Így a film végén már csak a csárda fele ég, hiszen a másik fele már korábban leégett.

Plakát

 (forrás: MNF)