színes magyar játékfilm, 1976, rendező: Szász Péter

forgatókönyvíró: Szász Péter, operatőr: Koltai Lajos, főszereplők: Varga Márta, Hadai Harrer Győző, Balogh Teri, Baranyai László, Meszléry Judit, Tarján Györgyi, 97 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: HD digitálisan felújított

Miről szól?

Ivicz István egyszerű ember. Egykor pék volt, ma már csak kenyérkihordó, hétvégén viszont az NB III-as futballmeccsek szigorú bírója. A megvesztegetésnek még a gyanúját is kerüli. Az aktuális meccsre a nőcsábász Gadácsival és egy új partjelzővel, a svindler Fedákkal utazik. A hétvége alatt beleszeret a magányos cukrászné, de Ivicz ezt sem veszi észre. Hagyja, hogy elmenjen mellette az élet.

Mitől különleges?

„A legjobb Mándy Iván-film, amit nem Mándy Iván írt” – dicsérték a korabeli kritikák a Szépek és bolondokat, és valóban, Szász Péter filmjében nemcsak a focirajongás, de a kisszerű életek csendes tragédiája is hangsúlyossá válik.

Látszólag eseménytelen film, de épp ebben az eseménytelenségben rejlik a bája, mert a szocializmusban itt ragadt emberek hiábavaló kitartásáról mesél.

Arról, hogy milyen komikus, ahogy Ivicz komolyan veszi a komolyan vehetetlen meccseket, és mennyire tragikus mégis, ahogy ez a hétköznapi ember egy kis elismerésre, presztízsre vágyik. Arra, hogy írjon róla a Népsport, és az életének legyen valami értelme. „Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak” – írta a neves kritikus, Koltai Tamás, és a Szépek és bolondok is tele van emlékezetes bon mot-kal. „Maga a főnyereményre hajt, de eldobálja a sorsjegyeket” – mondja Ivicznek az életművész partjelző, Fedák, és igaza van: az NB III-as bíró minden energiáját beleöli, hogy egy banális helyzetben a maximumot nyújtsa, és közben elszalasztja az igazi lehetőségeket: a cukrászné szerelmét, a kiköltözést Kanadába. Érdemes figyelni az évszakokat: Szász az ősz rozsdavörös színeivel festi fel egy hétköznapi sors csendes bánatát, és a Trónok harcát jócskán megelőzve jelzi az elmúlást a közelgő tél folyamatos emlegetésével.

Hogyan készült?

Szász Péter – Szász János rendező édesapja – a magyar filmtörténet méltatlanul elfeledett alakja. A szellemes dialógusok, a fordulatos vígjátékok mestere. Dolgozott dramaturgként, forgatókönyvíróként, rendezőként. Herskó János javaslatára ő írta át A tizedes meg a többieket, amely Dobozy Imre első változatában még sematikus partizánfilm volt. A szakma nem ismerte el a tehetségét, sok csalódás érte (A tizedes… stáblistáján is csupán konzulensként szerepel), a művészfilmeket előnyben részesítő kritikusok aránytalanul lehúzták frappánsan szórakoztató filmjeit. Az 1979-es Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? vegyes fogadtatása után nem is rendezett többet, élete hátralévő részében filmkritikákat, tárcákat írt. Mindössze 53 éves korában, szívelégtelenségben halt meg.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A ’68-as forradalmak leverése és a gazdasági reformok eltörlése után kiábrándultság telepedett a magyar értelmiségre. A 70-es évek a kilátástalanság, a pangás évtizede. A magyar filmből az a kevés hős is kikopott, aki azelőtt szerepelt benne. A rendezők hétköznapi emberek hétköznapi történeteit mesélték, részben a dokumentarizmus térnyerésének hatására. Ennek a kisemberközpontú filmkészítésnek egyik legszebb alkotása Szász Péter szomorú vígjátéka, amely a korban divatos groteszk szatírák irányába is tett lépéseket. A Szépek és bolondok Szász pályájának egyértelmű csúcsa, amit kivételesen a szakma és a kritika is méltányolt.


Egy emlékezetes jelenet 

Ivicz István szívszorító nagymonológja a fogadott gyerekeiről, akiket annyira megszeretett, hogy „elkísérte” őket Auschwitzba, bár ő maga nem volt zsidó. Kállai Ferenc magasba ívelő alakítását Koltai Lajos operatőri munkája is megsegíti, ahogy lassan köröz az asztal körül, majd rázárja a képet a színészre. A fények lassan kialusznak, az árnyékok beszippantják a társaságot, ahogy a holokauszt is elemészti a családot.

A rendező

Szász Péter (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A film szereplőinek vágya, hogy egyszer írjon róluk a Népsport. A szocializmus sportújságának valóban rendkívüli volt a presztízse, hosszú évtizedekig Magyarország legolvasottabb napilapja volt.  

Plakát

(forrás: MNF)