Miről szól?

Az 1956-os forradalommal hallatlanul izgalmas időszak köszönt be a gyerekek életében. Iskolába menniük nem kell, a felnőttek pedig megbolondulnak: a papa megpofoz valakit, pizsamában szteppel, és levelet fogalmaz Hruscsovnak, a nagymama pedig átlőtt kenyérrel tér haza.

Mitől különleges?

Gárdos Péter nem a forradalom hőseiről forgatott filmet, hanem azokról az esetlen, félős kispolgárokról, akik a lakásukban begubózva, a rádióra tapadva élték át a forradalom napjait. Méghozzá olyan kesernyés humorral, a három együtt élő generáció civódásaira koncentrálva, hogy 

Irodalmi előképe Vámos Miklós Zenga zének című regénye volt, amelyben egy első osztályos fiú éli át a forradalmat, de filmen újszerűnek hatott a gyerekszemszög, miszerint Gárdos felnövéstörténetként nézett rá a forradalomra, ami szimbolikusan a fiatalok naiv ártatlanságát is eltörölte. A nyolcvanas években jobban háttérbe szorultak a történelmi parabolák, amelyek elvont történeteikben élesen politizáló hangnemet ütöttek meg, és előtérbe került a személyes élmények megfogalmazása, amelynek a Megáll az idő mellett egyik csúcsalkotása a Szamárköhögés. Gárdos Péter és Osvát András a saját, valamint a baráti társaságuk gyerekkori, '56-os emlékeit írták filmmé, közös generációs élménnyé fogalmazva a Szamárköhögést.

Előtérbe került a személyes élmények megfogalmazása

Hogyan készült?

A tabutörő filmek esetében nem a „hogyan készült?”, hanem a „hogyan készülhetett egyáltalán el?” kérdés szokott felmerülni. Az '56-os forradalom a nyolcvanas évek puha diktatúrájában már korántsem volt annyira érzékeny téma, mint a hatvanas években, így közvetve, a gyermeki nézőpont mögé bújtatva már lehetett róla beszélni. Gárdosnak végül csak két mondatot kellett kivágnia a filmből: az Ujlaki Dénes játszotta tanár egyik mondatát, amelyben második forradalomként hivatkozik '56-ra (ezzel az volt a probléma, hogy „elfeledkezett” az 1917-es szocialista forradalomról, valamint nem ellenforradalomnak nevezte '56-ot). Illetve Nagy Imre híres beszédét, amelyben bejelentette, hogy hajnalban szovjet csapatok támadást indítottak a főváros ellen. Utóbbit végül egy színész mondta el, mert „ellenforradalmár” nem szólalhatott meg a filmben.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Szamárköhögést fenntartásokkal fogadták a kritikusok: szerintük nem illett a szatirikus hangvétel az '56-os témához, és a viccek takarásában nem is látták meg a film mélységeit. Nemzetközi fogadtatása már jóval pozitívabb volt (a chicagói filmfesztiválon Arany Hugóval díjazták), és idővel elnyerte helyét a magyar filmtörténet klasszikusai között. 

Egy emlékezetes jelenet

A gyerekek találkozása a halállal. A forradalom bennük is felszabadít erőszakos ösztönöket, és amikor belógnak az iskolába, kipakolják az akváriumban élő halakat a padokra. Nemcsak a bennük felszakadó agresszióval, hanem a külső pusztítással is szembesülnek, amikor kifelé menet belebotlanak a pedellus hullájába. Szabó István filmtörténeti pillanatnak tartotta a jelenetet, mert allegóriának látta a halak küzdelmét a létért, mintha egy ország akarna oxigénhez jutni.

A rendező

Gárdos Péter (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Merczel Péter (forrás: NFI)