Miről szól?

Saul (Röhrig Géza) sonderkommandós Auschwitzban. Feladata, hogy segítse a halálgyár zavartalan működését: beterelje társait a gázkamrába, szelektálja hátrahagyott ruháikat, értékeiket, hullákat temessen, hamut lapátoljon. Egy nap felismerni véli a fiát egy halott gyermekben. Elhatározza, hogy eltemeti. Még akkor is, ha ezzel akadályozza a táborban szerveződő lázadást.

Mitől különleges?

A holokauszt ábrázolhatóságáról régóta kiélezett viták zajlanak. Ezek egyik alaptézise, hogy a szisztematikus népirtást, ami a haláltáborokban zajlott, nem lehet megmutatni. A holokauszt felfoghatatlan borzalom, amit a hagyományos filmes ábrázolásmód banálissá tesz. A Saul fia erre az erkölcsi és esztétikai problémára ad választ, amikor a kamerát a főszereplőre tapasztja, és Sault követi munkája során, a hátteret pedig elmossa. 

A film a koncentrációs tábort mint halálgyárat mutatja meg, és azzal döbbent meg, hogy az emberölés fárasztó rutinját hangsúlyozza. Ahogy stílusa, úgy hőse sem hagyományos. Saul igyekezete, hogy mindenáron eltemesse a fiút, őrületnek tűnik, hiszen a túlélésért küzdő lázadók életét is veszélyezteti. Saul valójában nem a fizikai, hanem a szellemi túlélésért küzd, és azért tűnik tébolyultnak, mert ott akarja betartatni a civilizáció normáit, ahol megszűnt mindenféle civilizáció. Azért szeretné megadni a végtisztességet a fiúnak, hogy az embereket az identitásuktól megfosztó Auschwitzban legalább halálában nevet, személyiséget és így életet adjon neki. Ezzel pedig szimbolikusan visszafordítsa a zsidók kiirtásának folyamatát.

Hogyan készült?

Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr sajátos szabályrendszert dolgoztak ki a filmhez (egyetlen optikával forgatnak, a kamera végig kézben lesz, és nem készítenek „szép” képeket), amihez végig tartották magukat a forgatáson. A manapság bevett szélesvásznú képet visszacserélték a 60-as évek előtt divatos, négyzethez közelítő képformátumra, amely segített kizárni a hátteret, és mint egy igazolványkép, Saulra koncentrálta a nézők figyelmét. A Saul fia 35 mm-es filmre forgott, a forgatást hosszú próbák előzték meg, hogy zökkenőmentesen tudják rögzíteni a bravúrosan összetett hosszú beállításokat. A Saul fián több művészeti ág hatása is érezhető: Nyiszli Miklós Dr. Mengele boncolóorvosa voltam című könyve és az auschwitzi táborban készült fényképek mellett a Jöjj és lásd! című orosz film is hatott rá, utóbbi a háború káoszáról alkotott víziójával és barnás-zöld képeivel a film előképének is tekinthető.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Túlzás nélkül filmtörténeti jelentőségű alkotás, amely újragondolta a holokausztfilm műfaját. Sajátos esztétikája az egész világ filmművészetére hatott. Ha a filmszakmai díjakat nézzük, a Saul fia minden idők legsikeresebb magyar filmje, amely a cannes-i filmfesztivál nagydíja mellett a legjobb külföldi filmnek járó Oscart és Golden Globe-ot is elnyerte. A Saul fia sikere a magyar filmgyártás új aranykorát is jelezte, a rákövetkező évben a Mindenki rövidfilmes Oscarhoz, 2018-ban pedig a Testről és lélekről Oscar-jelölésig jutott.

A film kezdőjelenete, amelyben már sűrítve megjelenik a Saul fia sajátos kifejezésmódja. Az életlen kép hirtelen fókuszálttá válik, és az erdei idillről hamar kiderül, hogy valójában csak a halálgyár pár percnyi szünetét láthattuk. Saul a többi sonderkommandóssal tereli az új transzportot a krematóriumba. A kamera rátapad az arcára, az arca pedig a földre: Saul sosem néz az áldozatokra. Munkáját csak úgy tudja elvégezni, ha nem néz szembe az ipari szintű emberirtással, a film esztétikája, a korlátozott látótér alkalmazása így az ő lelkiállapotát is tökéletesen írja le.

A rendező

Balról a második: Nemes Jeles László a forgatáson (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát