színes magyar játékfilm, 2003, rendező: Fliegauf Benedek

forgatókönyvíró: Fliegauf Benedek, operatőr: Lovasi Zoltán, főszereplők: Dr. Vitanovics Dusán, Diósi Gábor, Mészáros Katalin, Ziffer László, Vörös Katalin, Tamás Márton, 90 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Beszélő fejek Budapesten. Hét rövid, egymástól látszólag független jelenet. Öngyilkosságra készülő férfi, aki egy ismeretlen nőre bízza a kutyáját. Apa, aki képtelen feldolgozni, hogy tízéves lánya kezd nővé érni. Anekdota egy titokzatos lényről és egy emberevő harcsáról. Agresszív férfi, aki sajátos módon gyászolja a barátját. Depressziós nő, aki nem tud szadista nagymamája emlékétől szabadulni. Végül két lány, akik eltűnt ismerősüket keresik az erdőben.

Mitől különleges?

Népszerű és hálás elbeszélésforma a különálló történeteket összefűző epizódfilm, és bevett rendezői módszer az is, amikor a kamera kizárólag az arcokra fókuszál, Fliegauf Benedeknek sikerült mégis újszerűen ötvözni ezeket az eszközöket. Már első rövidfilmjében, a Beszélő fejekben is a történetmeséléssel kísérletezett, az áldokumentumfilm szereplői ugyanarról a férfiről meséltek el egy-egy anekdotát, és a kirakós darabjait a nézőnek kellett összeillesztenie. A Rengeteg is a közönség aktív részvételére épít.

A beszélgetések során ugyan csak két-két ember közelijét láthatjuk, de a szereplők olyan intenzíven mesélnek, hogy a néző önkéntelenül is megpróbálja vizualizálni a felidézett eseményeket.

A rendező ugyanakkor alapvető információkat tart vissza, vagy szándékosan játszik a nézői elvárásokkal, mint a harmadik epizódban, az internetről rendelt lényről (?) beszélgető férfiak esetében. Fliegauf filmje a megfejthetetlensége miatt izgalmas. Pszichológiai mélyfúrásnak is beillő terápiás szituációk váltakoznak a szürreálisabb, abszurdabb epizódokkal, miközben a szkeccseket bizonyos motívumok (öngyilkosság, társadalomból való kivonulás, eltűnés, a természetfeletti jelenléte) kötik össze. A Rengeteg formai kísérletként is működik, az amatőr színészek premier plánba hozott arcánál, az esetlenségükben is természetes mondatoknál nincs szükség többre a nézői figyelem lekötéséhez.

Hogyan készült?

Fliegauf saját, párbeszédes formájú novellái alapján írta meg a forgatókönyvet. Az alacsony költségvetés miatt Lovasi Zoltán operatőr digitális videóra forgatott, amit később felnagyítottak filmre. A felvételeket megelőzően a rendező három hónapon keresztül próbált az amatőr színészekkel. Közülük ketten (Thurzó Barbara, és az idegsebész dr. Vitanovics Dusán) a Beszélő fejekben is szerepeltek, és Fliegauf későbbi filmjeiben is feltűnnek. A film alatt végig hallható zajzenés hangkulisszát is a rendező készítette a Raptors’ Kollektíva nevű alkotócsoporttal.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Rengeteg jelentős kritikai sikert aratott (a 34. Magyar Filmszemlén a külföldi kritikusok díját és a Simó Sándor-emlékdíjat, a Berlini Filmfesztiválon a legjobb első film díját nyerte el), és meghatározta a rendező későbbi pályájának alakulását is. A beszélőfejes-formátumtól elszakadt, de színészvezetési stílusát és az amatőr szereplők iránti vonzalmát átmentette. A Rengeteg azért is fontos film, mert Fliegauf bebizonyította vele, hogy jelentős filmalkotóvá lehet válni rendezői végzettség nélkül is.


Egy emlékezetes jelenet 

A film intrójában néhány másodpercre megpillanthatjuk a szereplőket, ahogy elsétálnak a Nyugati téri aluljáróban, miközben a háttérben baljós morajlás hallatszik. Ekkor persze még nem tudhatjuk, hogy ők lesznek a főszereplők, egyelőre csak arcok a tömegből. Az epilógusban (majdnem) ugyanezt a képsort láthatjuk, és itt már képesek vagyunk „olvasni” az arcokat, a legapróbb rezdülések is többletjelentést kapnak. A két etűd közt mindössze pár másodpercnyi, de annál lényegesebb különbség van. Az intró azzal végződik, hogy a Kenyeres Bálint által alakított férfi leteszi egy oszlop lábához a halott barátjának szánt csomagot. Az epilógusban valaki megfogja, és magával viszi a táskát…

A rendező

Fliegauf Benedek 2010-ben (forrás: MTI Fotó: Kallos Bea)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A rendező kedvenc része saját filmjéből Thurzó Barbara jelenete, amelyben a színésznő a nagymamájáról beszél.