színes magyar játékfilm, 1973, rendező: Sándor Pál

forgatókönyvíró: Mándy Iván, Tóth Zsuzsa, operatőr: Ragályi Elemér, főszereplők: Garas Dezső, Major Tamás, Márkus László, Péter Gizi, Esztergályos Cecília, Temessy Hédi, 84 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 4K restaurált

Miről szól?

Budapest, 1924. Minarik Ede, a megszállott mosodás minden szabadidejét és pénzét csapatának, a másodosztályban vegetáló Csabagyöngyének szenteli. Élete célja, hogy feljuttassa a klubot az élvonalba, de megannyi akadállyal kell szembenéznie. Játékosai elégedetlenkednek a mostoha viszonyok miatt, az egyetlen klasszis Vallay, a kapus, aki körül keselyűként köröznek a riválisok ügynökei. A pénzhiány miatt időről-időre áruba kell bocsátania a csapat egyik tagját, és a végén még meg is verik. De Minarik nem adja fel, mert „kell egy csapat.”

Mitől különleges?

A film jelmondata szállóigévé, főhőse fogalommá vált, szinte azonnal. Minarik lett az ellenszélben küzdő, minden pofon után felálló, makacsul álmodó kisember archetípusa, aki egyszerre komikus és tragikus figura.

A történet túlmutat a futball közegén, a szedett-vedett csapatért való harc közéleti és társadalmi metaforaként is érvényes, a rendező nem csak a régi idők focija, hanem a mozi hőskora előtt is tiszteleg.

A képi megoldások (szöveges inzertek, lassítások, gyorsítások), a burleszkbe illő gegek és a színészi játék stílusa mind a klasszikus némafilmeket idézik.

Hogyan készült?

Sándor Pált és állandó forgatókönyvíróját, Tóth Zsuzsát Mándy Iván prózája ihlette meg, aki a magyar írók közül elsőként emelte irodalmi témává a futballt. A pálya szélén című kisregényének főszereplője Csempe-Pempe, a fanatikus játékosmegfigyelő, belőle lett Minarik Ede a filmváltozatban. Sándorék nem a konkrét cselekményt, hanem a kisemberek és a perifériára szorultak által benépesített szürreális-abszurd Mándy-világot akarták visszaadni, többek közt a precízen kidolgozott képi világ segítségével. Ragályi Elemér operatőr célja az volt, hogy egyetlen hétköznapi snitt se legyen a filmben, de közben valóban a 20-as éveket idézzék a kosztümök, a frizurák és a képi megoldások. A korhű helyszíneket Óbuda és a 8. kerület fél évszázaddal korábbi állapotokat idéző romos házaiban találták meg, a mozijeleneteket egy 10 éve bezárt moziban vették fel, míg a Csabagyöngye SE pályáját a kőbányai szeméttelep alakította.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Sándor Pál már a pályanyitó Bohóc a falonban is bátran kísérletezett, de az a virtuóz műfajjáték, amellyel átültette Mándy világát a vászonra, a magyar filmben szinte előzmény nélküli. (Közvetlen folytatása se sok van, stiláris hatását leginkább Tímár Péter szatíráiban lehet felfedezni.) A Régi idők focijának és Garas Dezső alakításának köszönhető az is, hogy megszületett a hazai filmtörténet talán legikonikusabb figurája, akinek máig nem kopott meg a kultusza.


Egy emlékezetes jelenet 

Mielőtt klubtulajdonos lett, Minarik maga is aktívan rúgta a bőrt, sőt egészen a címeres mezig jutott – már ha hihetünk a legendáknak. A mosodás életének legfelemelőbb pillanata, a válogatottban szerzett gólja, egy szürreális flashbackben meg is jelenik: Minarik a Himnusz (!) taktusaira átkígyózik a pályán, majd magasba emelkedik és elrepül. A jelenet jól illusztrálja, hogy a rendező tökéletes arányérzékkel képes vegyíteni a humort a pátosszal.

A rendező

Sándor Pál 2011-ben (MTI Fotó/ Kallos Bea)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Garas Dezső először nemet mondott Minarik Ede szerepére, éppen egy sorozatot forgatott – szerencsés véletlen, hogy a sorozat forgatása leállt, így a színész elvállalhatta a szerepet, ami legendássá tette. 

Plakát

Tervező: Kemény György (forrás: MNF)