Lírai pillanatfelvétel egy nyugdíjazott munkás és egy nagy terveket szövögető fiatal életéről.
fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1967, rendező: Elek Judit
operatőr: Ragályi Elemér, 58 perc
Miről szól?
Egy öreg munkás az utolsó napját tölti a gyárban. Gépeket javít, este pedig a társai ünnepséggel búcsúztatják. Egy fiatal, öntudatos srác ipari tanulónak készül. Hátrahagyja a faluját és csonka családját.
Mitől különleges?
Elek Judit kommentár nélkül szerkeszti egymás mellé a nyugdíjazás előtt álló munkás és a kovácsinasnak álló fiú történetét. A tanulságok leszűrését a nézőre bízza. A cím inkább a film első felében bemutatott férfi sorsára utal, aki nem tud mit kezdeni magával, miután nyugdíjba megy. Hozzászokott, hogy a munka jelenti számára az életet: amíg az ember dolgozik, addig minden rendben, de ha otthon ücsörög, az bajt jelent. A film kimondatlanul is megkérdőjelezi a szocialista rendszer alapfeltevését, miszerint az a munkásokért létezik, hiszen a nyugdíjazott öregembert az út szélén hagyják. Hiába mondja az üzemvezető, hogy számítanak a tanácsaira a későbbiekben is, kapcsolata megszakad a gyárral, a nyugdíjából pedig nem jut elég pénz az egészségügyi ellátásra. A sorok között ott a válasz a címben feltett kérdésre:
addig él az ember, amíg helye van a világban, és valahol számítanak rá.
A második rész a hatvanas évek egyik sürgető társadalmi problémáját állítja fókuszába: a faluról városba vándorló fiatalságét, akik után így kevés munkaerő marad vidéken. Itt már egészen nyíltan jelenik meg a szocialista propaganda, amely azt ígéri, csodálatos technikai vívmányok jutnak majd osztályrészül a fiataloknak, de az első részből láthattuk, milyen sors vár a munkásokra. A fiúnak további motivációt jelent az elköltözésre, hogy így végleg elszakadhat a tőlük feltehetőleg különélő apjától, aki nem törődik vele.
Hogyan készült?
Ragályi Elemér és Elek Judit gyümölcsöző munkakapcsolatának kezdete volt a Meddig él az ember?, amely a Balázs Béla Stúdió kötelékében készült. A kétszer 25 perces dokumentumfilm Ragályi Elemér megkapó megfigyeléseire épült, aki a nevével összeforrt, könnyed kézikamera nélkül is bensőséges pillanatokat kapott el a szereplők életéből. Elek Judit nem élt a beszélőfejes dokumentumfilm lehetőségeivel, inkább ellesett képekből komponálta meg filmjét.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Meddig él az ember? lírai hangütésével képvisel fontos stílust a 60-as évek dokumentumfilmjei között. A munkásosztály problémáit elsősorban nem társadalmi jelenségként, hanem hétköznapi emberek fajsúlyos magánéleti problémáiként tárja elénk. Elek Judit dokumentumfilmjét az 1968-as cannes-i filmfesztiválon is sikerrel vetítették, amely a párizsi diáklázadások kitörése miatt félbeszakadt. (A nagydíj esélyese Jancsó Miklós Csillagosok, katonák című filmje volt, de eredményhirdetésre végül nem került sor.) Elek Judit és Ragályi Elemér nevét is ekkor jegyezte meg a nemzetközi filmszakma. Elek később egy kamerával végigforgatta a diáklázadásokat.
Egy emlékezetes jelenet
A nyugdíjas házaspár ül az asztalnál, a feleség eszik, a férj hallgat. A mindennapi kis beszélgetéstől („Már rég nem volt tojásos tészta”) hamar eljutnak a mindennapi kis drámáig: amíg dolgoztak, addig idejük nem volt az egészségükkel törődni, öregen pedig már pénzük nincs rá. Ragályi kamerája a tétlen délután unalmát is felveszi: az öregúr csak téblábol az ajtaja előtt, mert nyugdíjasként nem találja a helyét a saját életében.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Marik Noémi: „Az én filmjeim hosszú távra készülnek”. Filmkultúra, 2007
Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei, Beszélgetés Elek Judittal. Filmvilág, 2007/1, 6-11.
A rendező
Elek Judit filmrendező és Hanák Gábor stúdióvezető a XXII. Magyar Filmszemle megnyitóján, 1990-ben (MTI Fotó/Friedmann Endre)
