Magasiskola

 

Látványos, természetfilmes eszközöket használó politikai parabola az ideológiai fanatizmus veszélyeiről és a diktatúrák működéséről.

színes magyar játékfilm, 1970, rendező: Gaál István

író: Mészöly Miklós, forgatókönyvíró: Gaál István, Mészöly Miklós, operatőr: Ragályi Elemér, főszereplők: Ivan Andonov, Bánffy György, Meszléry Judit, Nádai Sándor, Molnár Gyula, Nagy Sándor, 82 perc, felújítás: 4K restaurált

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

 

Miről szól?

Az alföldi telepre fiatal gyakornok (Ivan Andonov) érkezik. A puszta közepén sólymokat idomítanak, a kisebb, kártékonynak tartott madarakra vadásznak velük. A ragadozók betanítása kemény, fáradságos munka. A telep vezetője, Lilik (Bánffy György) munkája megszállottja. Nemcsak a sólymokkal bánik vaskézzel, az embereitől is szigorú fegyelmet követel. A fiatal gyakornok számára szép lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a kis közösségből Lilik hamisítatlan diktatúrát faragott.


Mitől különleges?

A Magasiskola természetfilmes eszközöket használó politikai parabola. A sólymok röptetései, a napsütötte puszta képei önmagukban is látványosak, de a szűkszavú történet egyértelműen a korabeli hatalom rendszerét vizsgálja. Kezdetben megismerjük a tájat és a solymászat alapfogásait, a néző azonban egyre határozottabban érzi, valami nincs egészen rendben. Fokozatosan fény derül a közösség valódi viszonyaira, 

az elnyomás kirajzolódó természetrajza felkavaró.

Szép lassan világossá válik, a telep a valóságtól elzárt, önmagáért létező intézmény. A vezető valójában nem az emberekért dolgozik, a hatalmat nyilvánvalóan élvezi. A filmben kevés párbeszéd hangzik el, a szavakat az aprólékosan kidolgozott kameramozgások, a nyugtalanító zörejek helyettesítik. Az alföldi helyszín Jancsó Miklós műveit idézi, a tér végtelen nyitottsága vibráló ellentétben áll a telep merev hierarchiájával. A film egy olyan torz hatalmi mechanizmust leplez le, amely elfeledkezik a céljairól. Bár a solymászok katonás zöldes-barna uniformisa, a vezető tollas kalapja a fasizmust idézi, a Magasiskola általában beszél az erőszakos diktatúrák működéséről, a fanatizmus veszélyeiről. Gaál István sötét látlelete az akkori rendszer kritikájaként is nézhető, de a felvetett problémák univerzális érvényűek.

A felvetett problémák univerzális érvényűek

Hogyan készült?

A film Mészöly Miklós 1956-ban íródott kisregényéből készült. Az író maga is eltöltött pár napot egy kísérleti solymásztelepen, így a történetet valós események ihlették. A Magasiskola Gaál István negyedik filmje és az első színes munkája. Az operatőr Ragályi Elemér volt. Az alkotók szándékosan visszafogták a színeket, a kezdeti melegebb sárgás tónusok fokozatosan hidegebb kékes árnyalatokba váltanak.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Magasiskola az elsősorban Jancsó Miklós nevével fémjelzett parabolisztikus film kiemelkedő példája. A nemzetközi kritika lelkesen fogadta, 1970-ben Cannes-ból a zsűri díját vihette haza. A korabeli visszhang itthon mégsem volt egyértelműen pozitív. Gaál István első munkája, a Sodrásban után sokan visszalépésként értékelték a jelképes kamaradrámát. Ma a diktatúrák természetrajzát leleplező politikai allegóriák egyik legjobb darabjai között a helye, illetve a színes magyar film fejlődésének fontos állomásaként hivatkozhatunk rá.


Egy emlékezetes jelenet 

A telep vezetője vadon élő sólymot akar csapdába ejteni. Bár a feladat kényelmetlen, a gyakornok segít neki. A férfiak, magukat a földbe ásva, élő galambokkal próbálják magukhoz csalogatni a ragadozót. A fiú elkaphatná a nemes, szabadon szárnyaló madarat, de meggondolja magát. Ekkor döbben rá, miben is segédkezik. Gaál István párbeszédek nélkül, pusztán a képek és a természeti hangok erejével ragadja meg a drámai pillanatot. Hiába végtelen a pusztai táj, a szereplő nem tud menekülni a felismerés elől. Nem a sólyom, hanem ő maga esett csapdába.

Ezt is nézd meg!

A Magasiskola mint az adaptáció különleges formája – Gelencsér Gábor filmesztéta elemzése:



Olvass tovább!

MMA Lexikon
Báron György: A képíró. Filmvilág, 2007/12, 4-7.
Pörös Géza: Gazdag pillanatok, Beszélgetés Gaál Istvánnal. Filmvilág, 2007/12, 10-11.
Zsugán István: A realizmus parabolái irodalomban és filmben. Beszélgetés Gaál Istvánnal és Mészöly Miklóssal. Filmkultúra, 1970/4, 20–28.

A rendező

Gaál István (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A sólymok hazánkban ekkora már kipusztultak, Mongóliából kellett őket importálni. A madarakkal forgatni rendkívül komplikált precíziós munka volt, a felvételeket solymászok és más szakemberek segítették. Gaál azt akarta, hogy a sólymok úgy repüljenek, ahogy ő akarja – de ezt nem volt könnyű elérni. 

Plakát

(forrás: NFI)