Miről szól?

Egy fiatal, ereje teljében lévő férfi vésőt és kalapácsot fog a kezébe, és elkezd egy robusztus kőtömböt faragni. Az elején még tagolatlan kő a vésés-faragás előrehaladtával egyre emberibb alakot ölt, életre kel, és ő is munkához lát: nekiáll alkotóját viszontfaragni. Ahogy finomodnak a szoboralak vonásai, úgy amortizálja le egyre jobban szobrászát. Az alkotó mire befejezi mesterművét – önnön idealizált képmását –, hajlott öregemberként rogy össze a szobor lábai előtt.

Miért különleges?

Az alkotó és az alkotás bonyolult kölcsönhatását, a mű létrejöttének gyötrő küzdelmét bemutató, párbajszerű történetnek többféle egzisztencialista és művészetfilozófiai olvasata is lehetséges. Az elmúlás, az emberi élet próbatételeinek allegóriája, önreflexió az alkotó és a mű viszonyára. A kisfilm témáiban is végig ellentétpárokra épül: öregség–fiatalság, széthullás–felépülés, durvaság-finomodás, elmúlás–időtlenség, életszerűség–eszményiség. Az animációs rövidfilm ritkán él az élőszereplős filmek plánozási módszereivel, ám a Küzdők

A párharc elvont értelmezési lehetőségeit segíti, hogy a fekete-fehér, csak zörejekkel és zajokkal aláfestett puritán kisfilm cselekménye is a végsőkig tömörített, hiszen mindössze annyi történik, hogy egy férfi kifarag egy emberi szobrot. Mindkét férfi teste fedetlen, ami szintén allegorikus mivoltukat hangsúlyozza. Ám miközben a Küzdők audiovizuális megformáltsága erősen lecsupaszított, a figurák ábrázolása végig részletgazdag, naturalisztikus. A kifaragott emberalakban egyenesen a művészettörténet legikonikusabb férfi szobra, a firenzei Dávid-szobor, megteremtőjében pedig az olasz mester, Michelangelo arcvonásait lehet felfedezni. Ugyan a Dávid-szobrot alkotója mindössze 18 hónap alatt faragta ki márványból, Michelangelo a valóságban is idős kort élt meg, 88 évesen halt meg.

Lényegretörően szellemes, aforisztikus filmepigramma

Hogyan készült?

A Mélyvíz (1970) és a Sisyphus című filmjei nyomdokain haladva, Jankovics Marcell a Küzdőkben is a fekete-fehér, pár percbe sűrített animációs formában rejlő lehetőségeket kutatta. A zsírkrétával cellre rajzolt, 180 másodpercnyi rövidfilm mellett a rendező a szoborfaragás ötletét három másik variációban is elkészítette egy-egy képes forgatókönyv szintjén. Az egyikben muzsikus, a másikban író, a harmadikban színész lett volna a főhős.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Jankovics szikáran rövid, fekete-fehér rövidfilmjei lényegretörően szellemes, aforisztikus filmepigrammák. Azonban – kivált a Sisyphus (1974), a Küzdők és a Prometheus (1992), rövidségük ellenére – a rendező nagyívű egész estés animációihoz (János vitéz, 1973; Fehérlófia, 1981; Az ember tragédiája, 2011) hasonlatos módon szereplőiek a mítoszok világából merítik, és képesek bonyolult létkérdések taglalására. 1977-ben a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díjat a Küzdőknek ítélték oda.

Emlékezetes jelenet

Az animációs rövidfilmekben nem általános, hogy az élőfilmek plánozási képalkotási módszereivel éljen, ám a Küzdők a beállítás-ellenbeállítás, totálok-közelképek révén teszi még feszültebbé a szobrász-párbaj fokozásra épülő dramaturgiáját.

A rendező

Jankovics Marcell a Műcsarnok életműkiállításán, 2019-ben (MTI/Balogh Zoltán)

Plakát

Küzdők (forrás: NFI)