Miről szól?

A furcsa faluba két idegen, egy új pap (Bódy Gábor) és egy csillagász (Grandpierre Attila) érkezik. Jelenlétük megbolygatja a közösség életét. A hétköznapi lét úgy kapcsolódik a világmindenség kozmikus rendjéhez, ahogy a kutyák éjjelente megugatják a holdat.

Mitől különleges?

A Kutya éji dala a bemutatása óta igazi kultuszfilm lett. Rendezője, Bódy Gábor a nyolcvanas évek egyik legizgalmasabb alkotója, akinek filmnyelvi kísérletei tartalmi merészséggel és bonyolult filozófiai kérdések vizsgálatával párosulnak. A film a hagyományok megbontásával teret ad az ellenkultúrának, miközben mély és sokrétű műveltségről árulkodik.

A papot Bódy Gábor alakítja

Hogyan készült?

Bódy Gábor harmadik és egyben utolsó nagyjátékfilmje a Társulás Stúdió produkciójában készült rendkívül alacsony költségvetéssel. Az új médiumok iránt fogékony alkotó ebben az esetben a videótechnikában rejlő lehetőségeket használta ki. A különböző felvételi eszközöket vegyesen alkalmazta, így a videóra és Super8-ra forgatott anyagot 35 mm-es filmre írták át. A Csaplár Vilmos Szociográfia című novelláján alapuló történet karakterei talán a cselekménynél is fontosabbak, a színészek közül néhányan valódi társadalmi státuszukkal azonos szerepeket kaptak, másokat egyéb jellemvonások kötöttek a figurákhoz. A papot maga Bódy Gábor alakítja, a csillagász Grandpierre Attila, a további főszerepekben Fekete András, Derzsi János és Méhes Marietta jelenik meg. A film nem csak a vizualitás szempontjából, de zeneileg is érdekes, mert az alternatív zenei élet meghatározó formációi, a Vágtázó Halottkémek és az A. E. Bizottság is közreműködnek benne. A koncertfelvételek, noha elválnak a fikciós jelenetektől, mégis szerves részei a történetnek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Kutya éji dala az Eszkimó asszony fázik (Xantus János, 1984) mellett a nyolcvanas években feltűnő irányzat, az új érzékenység legfontosabb darabja. Az új érzékenység posztmodern jegyében ábrázolja a világot, kerüli az univerzális magyarázatokat, a nagy történeteket és a programadó állításokat, helyette álomszerű, töredékes szerkezet, személyes hangvétel és önreflexív gesztusok jellemzik.

az alternatív zenekarok gyakran ténylegesen is megjelennek a cselekményben. A radikális, kísérletező formájú filmek a késő Kádár-korszak az ellenkultúrájának fontos megnyilvánulásai. Bódy alkotása ebből a szempontból különösen összetett jelentésű. A film szerepelt a montreali és a taorminai filmfesztiválokon, tovább növelve az alkotó nemzetközi ismertségét.

Egy emlékezetes jelenet 

Ebben a részletben három műfaj, a hagyományos játékfilm, a koncertfilm és a riport keveredik. A csillagászt alakító Grandpierre Attila valóban csillagász, de egyben a VHK frontembere is, aki a történet szerinti szerepe mellett zenei előadóként is megjelenik. A töredezett, álomszerű jelenetekben a videótechnika különböző minőségű felvételei kerülnek egymás mellé. A cselekmény ezek alapján kevéssé érthető, a nagyobb történeti ív inkább csak a fim egészét tekintve olvasható ki. A koncertteremből hirtelen a frontra kerülünk, majd egy csillagvizsgáló környékére, ahol különös párbeszéd zajlik le. A zenei effektusok és a dialógusok összecsúsznak; a torzítás hatására a nő szövege valahol az ének és a beszéd közé kerül. Miközben minden szereplő a saját morális válságát éli meg, az ártatlanságot jelképező kisfiú a részlet elején a kutyák éji daláról, azaz az evilági dolgok és a transzcendens szféra kapcsolatáról kérdezősködik.

A rendező

Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)