Miről szól?

Falusi Rómeó és Júlia a téeszesítés idejéből. Marit (Törőcsik Mari) a termelőszövetkezetből kilépő apja (Barsi Béla) a szintén függetlenül gazdálkodó Farkas Sándorhoz (Szirtes Ádám) akarja adni, de ő a téeszben dolgozó, csillogó szemű fiút, Bíró Mátét (Soós Imre) szereti. A fiatalok szembeszállnak „a föld a földhöz házasodik” ősi szabályával, és megpróbálják szabadon megélni szerelmüket.

Mitől különleges?

Az 1948-as államosítást követően a kommunista párt a filmipart is kézi vezérlésre állította. A minisztériumban döntöttek arról, milyen témákról készüljön film, a forgatókönyvekbe nem ritkán maga Rákosi Mátyás is belenyúlt. Eltérni az elfogadott forgatókönyvtől nem lehetett, az elkészült filmek többsége így vizuálisan silány propagandatermék volt. Ebben az áporodott levegőben robbant be a Körhinta, amely visszahozta a magyar filmbe az evidenciát, miszerint a film vizuális művészet. Fábri robbanékony dramaturgiájú, 

Bár a Körhinta is hűen közvetítette a kommunista direktívát, de a „kilépni vagy bennmaradni a téeszben” nem éppen shakespeare-i dilemmája súlytalanná vált a szerelmesek lázadása mellett, akiket a 21 éves Törőcsik Mari és a magyar James Dean, Soós Imre alakított. Mérföldkő és mementó pályájukon a Körhinta: Törőcsikből ez a film csinált egy csapásra országos ismertségű színésznőt, és méltón zárta le a nehéz sorsú Soós Imre pályáját, aki másfél évvel a bemutató után öngyilkos lett.

A képei beszélnek a legszebben

Hogyan készült?

Fábri Zoltán korábban a szocialista realizmusnak engedő filmeket forgatott, de a Körhintával az első számú magyar filmrendezővé lépett elő. Fábri, aki eredetileg festőnek tanult, és a képzőművészet felől közelített a filmezéshez, előre lerajzolta a film összes beállítását, és azokhoz a forgatás során is ragaszkodott. Precizitása és felkészültsége miatt japán tornatanárként is emlegették. Ez a vonása az amerikai filmből és a francia költői realizmusból táplálkozó Körhintán is éreztette a hatását. A filmnek vannak ugyan emlékezetes mondatai, mint az „Én nem tudok nélküled, csak meghalni”, de a képei beszélnek a legszebben a generációs lázadásról, a fiatalság és a szabadság később elvesző mámoráról, amikor az ember még azt hiszi, minden lehetséges. Amikor egy szilaj tánc, egy önfeledt nevetés kitöltheti az egész világot.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Ováció és állótaps fogadta az 1956-os cannes-i fesztiválon, ahol a közönség annyira fellelkesült, hogy a vetítés után feltörte a magyar delegáció standját, és szétkapkodta a filmhez készült sajtófotókat. Díjat ugyan nem kapott a Körhinta (ezt Fábri élete végéig nem tudta kiheverni), de azt elérte, hogy jó pár évvel az Emberek a havason (1941) és a Valahol Európában (1948) után Magyarország visszakerüljön a világ filmes térképére. Sokan egy új nemzeti filmművészet születését, a magyar film akkori csúcsteljesítményét látták a Körhintában, amit csak tíz évvel később tudott felülírni Jancsó Miklós a Szegénylegényekkel.

Egy emlékezetes jelenet

Ezt a jelenetet az is ismeri, aki nem látta a filmet. A falusi lagziban Máté táncra kéri Marit, ami már önmagában illetlenség, hiszen a lányt eljegyezték, ráadásul ferde szemmel nézett táncuk dühödt eksztázisba csap át. A jelenet operatőri bravúrmunka, amely a fiatalság szédületének, lázadásának, dacának állít kitörölhetetlen emléket. Hegyi Barnabás úgy rögzítette a szédítő csárdást, hogy hozzákötözte magát a színészekhez. 

A rendező

Fábri Zoltán (forrás: MNFA)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Köpeczi Bócz István (forrás: MNF)