fekete-fehér magyar játékfilm, 1931, rendező: Székely István

forgatókönyvíró: Nóti Károly, Székely István, operatőr: Hösch Eduard, Eiben István, főszereplők: Csortos Gyula, Kabos Gyula, Haraszti Mici, Fenyvessy Éva, Jávor Pál, Góth Sándor, 72 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 2K restaurált

DVD

Miről szól?

Schneider Mátyás sikeres és tehetős fuvarozási vállalkozó, akinek felesége egy napon új lakájt fogad a házhoz. Hyppolit korábban egy grófi családnál szolgált, ezért az úrhatnám asszony azt reméli, hogy jelenléte az óbudai Schneider-villát is előkelővé teszi. A diktatórikus módszereket alkalmazó lakáj új rendet vezet be, és az arisztokraták szokásait erőlteti a családtagokra. Eközben az egyszerű és tisztességes Benedek István mérnök udvarol Schneider lányának, Terkának, azonban a rátarti mama az ő helyében is inkább a jó kapcsolatokkal rendelkező Makács urat látná szívesen. A helyzet mindenkinek egyre kényelmetlenebb, de már ki van tűzve Terka és Makács eljegyzési estélyének időpontja. Az ünnepségen aztán kitör a botrány, mert Schneider úrnak végképp elege lesz. 

Mitől különleges?

A Hyppolit, a lakáj a magyar filmtörténet második hangos alkotása. Míg az első hangos mozgókép, A kék bálvány megbukott, a Hyppolit hatalmas sikere nagyban hozzájárult az új technika gyors elterjedéséhez. Székely István olyan történetet szeretett volna rendezni, ami ismerős a hazai közönség számára, ezért választotta a városi újgazdagok szokásait szeretettel kifigurázó darabot. Az óbudai miliőben játszódó, az urak és háztartási alkalmazottak világát bemutató film azonnal megtalálta az utat a nézők szívéhez.

A mű további nagy érdeme, hogy lehetőséget kínált az Operettszínháznál dolgozó Kabos Gyulának arra, hogy hangosfilmben is kipróbálja magát. Kabos korábban szerepelt már néhány némafilmben, melyek közül csak a Pufi cipőt vásárol (1914) című rövid komikus jelenet maradt ránk. Az 1930-as évek második felében az erősödő antiszemitizmus miatt mind Kabos Gyula, mind Székely István elhagyta az országot és az Egyesült Államokba emigrált, de a Hyppolit, a lakáj a mai napig a magyar film egyik legismertebb és legtöbbet vetített alapdarabja.

A magyar mozgóképtörténet egyik legnagyobb közönségsikere

Hogyan készült?

A filmet Székely István rendezte, aki az 1920-as évek második felében Németországban dolgozott. Innen hazatérve a magyar filmgyártás legjobbjaiból összeállított gárdával forgatta a Hyppolit, a lakájt a Hunnia filmstúdióban. A forgatókönyvet Zágon István vígjátéka alapján Nóti Károly írta, a film operatőre a legendás Eiben István, zeneszerzője Eisemann Mihály. A szereposztás is parádés, Kabos Gyula Schneider Mátyást, Csortos Gyula Hyppolitot alakítja. Schneiderné szerepében Haraszti Micit, Terkaként Fenyvessy Évát, Benedek úrként Jávor Pált láthatjuk. A színészek nagyon élvezték a munkát, különösen Kabos és Csortos kettőse rendkívül szórakoztató. Székely visszaemlékezései szerint sok poént a helyszínen improvizáltak, ezek nem voltak benne az eredeti forgatókönyvben.

A játék és a beállítások főleg a korai hangosfilm időszakának technikai körülményei miatt tűnnek színpadiasnak, hiszen ekkor még nem volt olyan fejlett és könnyen mozgatható a felvételhez szükséges felszerelés. Mivel a készítés idején nem létezett a mai értelemben vett szinkronizálás, bizonyos filmeket eleve párhuzamosan több nyelven forgattak le. Ilyenkor először az egyik, majd a másik verzió színészei álltak be a díszletbe, hogy előadják ugyanazt a jelenetet. A Hyppolit a magyar mellett német változatban, más szereposztással is elkészült, de ez utóbbi kevésbé lett népszerű, hiszen a film sikerének egyik titka éppen a színészek egyéniségében rejlik.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Hyppolit, a lakáj a korai magyar hangosfilm kiemelkedő alkotása és az egész magyar mozgóképtörténet egyik legnagyobb közönségsikere. A film nem csak technikai szempontból érdekes, de a két világháború közötti polgári filmvígjáték iskolateremtő példája is egyben. A humor a történet minden regiszterében megjelenik, hangvétele nem mentes a társadalomkritikától és a szatírától, de sosem válik bántóvá. A produkció sikerének receptjét sokan és sokszor próbálták lemásolni a következő évtizedben, aminek köszönhetően ezt az időszakot a komédiák, a népszerű szórakoztató forma abszolút túlsúlya jellemezte. Ezeknek a műveknek a színvonala sokszor messze elmarad az eredeti mintától, stílusuk sablonos és kissé nehézkes, általában kizár mindenféle formai kísérletezést.


Egy emlékezetes jelenet 


A filmből nehéz egyetlen jelenetet kiválasztani, hiszen a bemutatás óta szinte minden pillanata legendássá vált. Az egyik ilyen epizód, amikor Schneider úr hazaérkezik saját villájába, melyet Hyppolit előzőleg a legelőkelőbb divatnak megfelelően rendezett át. Nem elég, hogy a tulajdonos alig ismer rá szeretett otthonára, a személyzet is idegenül mozog a frissen kapott egyenruhában. A lakáj Schneidernét is átnevelte. Az asszony vacsora helyett „suppé”-t mond, és nyomatékosan megkéri férjét, hogy az étkezéshez öltözzön estélyi „dress”-be, hiszen a gróf házában is ez a szokás. Schneider úr megdöbbenése határtalan, dühöngve közli, hogy a saját marhapörköltje tiszteletére soha nem fog szmokingot venni. Aztán persze beadja a derekát.

Ezt is nézd meg


Filmhíradó a Hyppolit, a lakáj vetítéséről a magyar hangosfilm 25. évfordulóján:

Ötletek tanároknak

Magyar film 1.0 – Filmes tanóra

A rendező

Székely István (jobb oldalon) és Kabos Gyula (bal oldalon), 1934-ben, a Lila akác forgatásán (forrás: MNF)

Tudtad?

A Pá, kis aranyom pá... kezdetű dal körül a film forgatásán éles vita alakult Eiben István operatőr és Lohr Ferenc hangmérnök között. A kamera folyamatos hátrafelé mozgása lehetetlenné tette a kezdetleges mikrofonok számára, hogy az ének hallható maradjon. A Hyppolit slágere ma is érdekes példája az akkori idők filmkészítési körülményeinek, ugyanis jól érzékelhető, miként nyomja el fokozatosan az énekhangot a zenekar. 

Plakát

Tervező: Benkő Sándor (forrás: MNF)