Miről szól?

Simon (Iglódi István), a fiatal történész 11 év után, egy másnapos hajnalon tér vissza balatoni szülőfalujába, ahol nevelőanyja, Lina néni (Kiss Manyi) magányosan éldegél férje halála óta. Simont felkavarja az elnéptelenedő falu, nevelőapja halála, és az a csöndes belenyugvás, amivel Lina néni éli az életét.

Mitől különleges?

A paraszti sors ábrázolása a magyar film egyik nagy témája volt a szocializmusban. A hatvanas években emellett élénken érdekelte a filmeseket a városba vándorló fiatalok jelensége is, amelynek hatásaként elnéptelenedtek a falvak. Zolnay Pál filmjében a témaválasztás szerencsésen találkozott a rögtönzött dokumentumfilmezés felfedezésével. A Hogy szaladnak a fák… már annak köszönhetően is emlékezetes film lett volna, hogy pátosz nélkül mutatta fel a paraszti élet ellehetetlenülését, amely nem biztosít jó megélhetést, és még a falura nagy tettvággyal költöző budapesti agronómuspár házasságát is tönkreteszi, a nőt pedig visszaalakítja háziasszonnyá, mintha vidéken egyenesen visszafelé telne az idő. Továbbá azt is, hogy a gyökereit mégsem tagadhatja meg az ember. Jelentős filmmé viszont a csatkai búcsú jelenete révén vált, amelyben 

A rendező profi színészeket eresztett be a tömegbe, és a helyszínen kitalált jeleneteket forgatott velük. A beszámolók szerint először meghökkentek a búcsú több tízezres forgatagától, de Kiss Manyi ráérzett, hogy a búcsúba egész életében vágyódó, de oda csak öregkorára eljutó Lina néni gyermeki örömét és szerencsétlenkedését kell elcsípniük, és így a jelenet keserédes hangulata és dramaturgiája is hamar összeállt.

Gyermeki rácsodálkozással próbálja ki a dolgokat

Hogyan készült?

Zolnay filmjének már a keletkezésében is keveredtek a fikciós és a dokumentarista technikák. Az alaphelyzetet, a nevelőszüleihez hosszú évek után visszatérő fiú történetét a film operatőre, Szécsényi Ferenc mesélte, aki elvitte Zolnayt és társíróját, Módos Pétert a szülőfalujába, Sárszentmihályra. A forgatást országjárás előzte meg. Ennek során az alkotók húszórányi beszélgetést rögzítettek, és búcsúban kérdezgették a fiatalokat, miért hagyták ott a falusi munkájukat. A filmgyár azonban nem engedélyezte, hogy improvizálva forgassák az egész filmet – ezt csak később, a Fotográfiánál sikerült megvalósítania Zolnaynak –, ezért egy alaposan megszerkesztett, Kiss Manyira írt forgatókönyv alapján készült a film, amelyben csak a csatkai búcsú jelenetét rögtönözték.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A ...hogy szaladnak a fák! Zolnay Pál harmadik játékfilmje, amely végre meghozta számára a szakmai elismerést. Bemutatását nem követte nagy közönségsiker, de a magyar filmesekre nagy hatást gyakorolt az improvizált búcsújelenet, amit a fikciós dokumentarizmust megteremtő Budapesti Iskola, valamint a Társulás Stúdió is origóként emlegetett a legjelentősebb Zolnay-mű, a Fotográfia mellett. A csendesen tűrt időskori magány szomorúan szép megfogalmazása pedig olyan filmekben köszönt vissza, mint a Sziget a szárazföldön, amelyben szintén Kiss Manyi játszotta a megözvegyült öregasszonyt.

Egy emlékezetes jelenet 

A csatkai búcsú képei, ahová Lina néni egész életében vágyott, és most gyermeki rácsodálkozással próbálja ki a dolgokat – hogy a végére teljesen kimerülve, de boldogan haljon meg nevelt fia karjai között, az autó fölött elszaladó fákat nézve.

A rendező

Zolnay Pál (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tervező: Bognár Árpád (forrás: NFI)